elhull tn ige 3a5
1. ’〈több (azonos jellegű v. hasonló) tárgy, dolog〉 egymás után leesik, kihullik, és így elszóródik (vhol, és elvész v. kárba vész)’ ❖ ekkor kell gondosan arra vigyázni, hogy a’ jó magtól a’ roszsz el-húllyon (1773 Szilágyi Sámuel² ford.–Wiegand C4022, 76) | késnek tartja kotsiját megkenni, elhullott kerék pántjait felüttetni (1805 Kis János¹ C2649, 239) | A’ Szabó gyermeke gondosan felszedte az elhúllott posztó darabokat (1825 Fáy András¹ C1716, 30) | igen sok pénzed van. A mi pénz körülöttem elhullott, te azt mind felszedted és élére raktad (1898 Gárdonyi Géza C7053, 229) | Sokszor aratáskor annyi szem hullik el, hogy a galambcsapat hetekig rendszeresen rájár az ilyen területre (1998 Tények könyve CD37).
1a. (kissé rég) ’〈tárgy, dolog〉 földre hull, leesik’ ❖ El húll abrontsos ſzoknya te róllad Még ma, tsak így pergesd mosdatlan nyelved (1777 Baróti Szabó Dávid C0823, 68) | Én háromszor törtem-meg a’ Kormák’ paizsát, háromszor tört-meg a’ fejdelem’ dárdája. A’ tetőn hullt-el feje; ’s kísérőji megszaladtanak (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Macpherson 7163063, 75) | Elsőbben kidobá Gara bán a szálfai dárdát, S az rohanó ölyüként becsapott nagy Hunyady János Ércz-paizsára, s kifúrván azt benn függe hegyével. Ám Hunyady mint a méhész sokszorta lerázza Ujjáról, hova fullánkjait belefúrta, a méhet; Úgy megrázta kemény paizsát s elhulla a dárda (1834 Garay János CD01) | [Ady] nevetve talpra ugrott, megkereste elhullott fövegét (1925 Krúdy Gyula CD54).
1b. ’〈levél, virág stb.〉 a növényről (elszáradva) lehull, leesik’ ❖ En igazſágot beſzéllek: azt mondom hogy halando vagy, mint ſzintén a’ roſa, tſak egy tavaſzſzal virágzol, ki nyilſz, meg érſz, el hullaſz (1775 Báróczi Sándor ford.–Dusch C0804, 96) | Elhull a virág, eliramlik az élet... (1847 Petőfi Sándor CD01) | Ingó levél, mely reszket, elhull És többé sohasem virit… (1876 Endrődi Sándor 8125001, 10) | A kultusz külső keretei megszűnnek, mint ahogy megszárad a fű és elhull a virág, de az Úr beszéde megmarad s a fogság tüzébe vetett nép lelkében új élet alapja lesz (1995 Jubileumi kommentár CD1206).
1c. ’〈folyékony halmazállapotú anyag, kül. könny, vér〉 lehull, lecseppen’ ❖ Térjünk már most vissza Mohács mezejére, Boruljunk őseink elhullott vérére (1781 Ányos Pál CD01) | tölts lágy meleg vizet reá [ti. az üvegtáblán levő ónra], melly egy két óráig rajta álljon; a kényesőt [= higanyt], melly magában leszalad, hagyd elhúllni (1826 Fáy András¹ 8139013, 158) | Másnap a magyar hadsereg letette a fegyvert. Elhangzottak az utolsó parancsszavak, elhullottak az utolsó könnyek, elcsikordultak az utolsó káromkodások (1931 Sárközi György 9587012, 352) | Közép-Európa mára szárba szökkent, beért vetését Magyarország vetette el 1956-ban: a magyarok elhullt véréből sarjadt ki újra Közép-Európa népeinek szabadságfája! (1991 Molnár László CD52).
1d. (/kissé ritk) ’〈fog, haj, toll stb.〉 kihull’ ❖ A’ Szajkó kevélysége miatt nem elégedvén-meg a’ maga terméſzeti tollaival, a’ Páváknak el-húllott tollait fel-ſzedegeté (1776 Esopus meséi ford. C1641, 65) | Egyszer fogam fájt, ’s úgy pofon csapott Az átkozott, hogy elhullt négy fogam (1830 Vörösmarty Mihály 8524400, 261) | A giraffoknak két kúpalaku, mindig szőrös bőrrel bevont és soha el nem hulló szarvaik vannak (1847 Peregriny Elek 8360010, 127) | Bőrbaja van az ölebnek, valami vörheny vagy efféle, s minden szál szőre elhullik tőle (1957 Gyergyai Albert ford.–Camus 9202007, 32) | Általában a 100-150 elhullott hajszál még normális hajvesztésnek tekinthető (1996 Magyar Hírlap CD09).
1e. (rég) ’〈ember, állat〉 megbotolva, egyensúlyát vesztve elesik’ ❖ a bolgárnak feje porba vetődött, Teste pedig nagy zörgéssel hullott el utána (1823–1824 Vörösmarty Mihály CD01) | Csötlik, botlik, elhull, s így szól: bort megissza… (1851 Szemere Pál 8439033, 170) | Annyi volt a sánta gólya, Ki elhullt a sima jégen! (1852 Tompa Mihály CD01).
2. (irod) ’〈(több) ember〉 harcban meghal’ ❖ Magamis ottan [ti. Babilonban] ſzülettem öt teſtvér Bátyáimmal edgyütt, kik közzül négyen ſzerentſétlenek lévén az ütközetben el hullottanak (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0808, 272) | Szabadság! itten hordozák Véres zászlóidat, ’S elhulltanak legjobbjaink A’ hosszu harcz alatt (1836 Vörösmarty Mihály 8524251, 210) | Meghalt apám, meghalt anyám; Öcsém elhullt véres csatán (1894 Várossy Mihály 8513047, 53) | a tejutat a székelyek Hadak útjának is nevezték, az eredetmondákban a csatában elhullott katonák jönnek majd vissza ezen az úton (1981 Dömötör Tekla 1039008, 191).
2a. ’〈vmely küzdelemben, versenyben〉 elbukik, és abból kimarad, kiesik vki, vmi’ ❖ Lehet, hogy a közelebb reánk következő időkben gyérülni fognak a magyar ellenzék sorai; eltávoznak azok, kiknek valóságos meggyőződése változott, elhullanak, kik egyedül hiúságból vagy melléktekintetből állottak eddig az ellenzékhez (1845 Deák Ferenc CD51) | [a szegény sorsú tanulóknak] úgy kell kiküzdeniök, nagy kínosan a mindennapi kenyeret, hogy pályájokra elkészülhessenek, sok elhull közőlök, vagy félúton visszafordul (1888 Kalocsa Róza 8221004, 28) | amíg Európában erős csapatok „hullottak el”, addig főként Azsiából jóval kisebb képességű együttesek indulhatnak majd Tokióban a futballtorna első szakaszában (1964 Népszabadság jún. 30. C1501, 11) | sok lapot fenyegethet egyszerűen a piac törvényei szerint veszély, nem fogja bírni az ország azt a sok sajtóterméket, ami most még megjelenik, a versenyben el fognak hullani (1990 Országgyűlési Napló CD62).
2b. (/ritk) ’〈annak kif-ére, hogy vmely javaslat, érv, szó stb. a céljának v. funkciójának nem megfelelő, és ezért az alkalmazásból, használatból kikerül〉’ ❖ ha a’ perlők bona fide [= jóhiszeműen] perlenek, sok fog elhullani Allegatiójokból (1827 Kazinczy Ferenc C4937, 246) | A nyelvújítás történetéből látom, hogy Kazinczyék százával alkották a derék, pompás szavakat, melyek nyomtalanul hullottak el (1926 Kosztolányi Dezső 9359110, 63) | A kevésbé lényeges adatok elhulltak, mások nemcsak megrögződtek az emlékezetben, de új megvilágításba kerültek (1958 Szalai Sándor 2025132, 770) | amennyiben annak [ti. a szövetkezeti üzletrésznek] egy részét ki kell fizetni, vagy a tegnap elhullott javaslat szerint akár az összeset, hol van az a gazdaság, amelyik képes a vagyonát megkettőzni, azaz forintban kifizetni azt, ami a vagyona összességét jelenti? (2000 Országgyűlési Napló CD62).
3. ’〈állat, ritk. ember rendsz. (ragályos) betegségben〉(tömegesen) elpusztul’ ❖ nagy örömökben ſzegények [ti. a méhek] ki-mennek, Ha gyengék, a’ ſzéltöl el-húllnak el-veſznek (1774 Vesmás Márton C4461, 30) | szarvas marháink a vizjárta térekre szoritva, [...] mételyben elhullottak (1846 Hetilap CD61) | Amelyik disznó elhullott, azt megette a konda (1940 Szűcs Sándor 2202001, 148) | A középkorban százezrek hullottak el, amikor pestis- vagy kolerajárvány ütötte fel a fejét (1994 Magyar Hírlap CD09).
4. (irod) ’〈vágy, álom, remény stb.〉 szertefoszlik, semmivé válik’ ❖ Mennyi sír, mennyi fájdalmas emlék, mennyi elhullott remény! (1885 Dóczi Lajos C1425, XI) | Amint multak a napok, ugy hulltak el az ő vágyai, reményei és a jövője (1918 Kassák Lajos 9314001, 51) | Régi időm elmult, régi kedvem fordult. Ki volt hivem, elbujt, hírem, nevem elhullt, erőm veszni indult (1933 Babits Mihály CD01) | [Móricz Zsigmond] az elhullott álmok, a nagy csalódások esztendeiben úgy látta, hogy csak ez az utóbbi [ti. Bethlen Gábor útja] a járható út (1952 Darvas József 9101003, 128).
4a. (irod) ’〈(vminek az) időszak(a)〉 elmúlik’ ❖ Lejárt az év, s a fáradatlan Idő uj évet alkota, A kellemgazdag ifjuságnak Elhulla bájvirúlata (1841 Petőfi Sándor CD01) | Úgy rémlik, mintha életem viharzó Rohamban zúgna untalan előre, S az elhulló napok raja: a messze Röppent lélek árnyának kergetője (1929 Oláh Gábor 9487008, 28) | E veszteség fájdalma felnagyít minden elhullt percet, s a költő csak úgy tudja megcsalni a könyörtelen mulandóságot, hogy újraépíti, amit elveszített (1935 Török Sophie CD10).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. hull; ÉKsz.; SzT. ~, elhullat, elhullott; ÚMTsz. elhullik