elhány ts ige 1a6 

1. ’〈(haladást nehezítő, útban levő) tárgyakat v. darabos, szemcsés anyagot〉(vmely eszköz segítségével) más helyre szórva, dobálva eltávolít (vhonnan)’ ❖ a’ köveket hányassd-el a’ gyökerek alól (1802 Kazinczy Ferenc C4940, 58) | a templomot védő nép, elhányva az útból torlaszait, kirontott ostromlóira (1851 Jókai Mór CD18) | Dankó felöltözik, és kimegy, ha van hó, elhányja, ha nincs, járkál a házban (1940 Veres Péter 9771009, 55) | elhányják a szenet a teherhajók kazánjai elől (1969 Domahidy András 1036005, 162) | A kupacra fedett tőkéket egyenként körbekapálva hányták el a szőlő tövéről a földet (1999 Magyar néprajz CD47).

1a. (rég) ’〈épületet, kerítést stb.〉(pusztítva) szétrombol, ledönt vki, vmi’ ❖ nagyok, és kisded ſzomſzéd vizek egybe ſzakadván, Iſzſzonyatos zajjal mi felénk futamodnak: el hányják A’ partot, mesgyét (1777 Baróti Szabó Dávid 7021014, 9) | [a király] azt rendelte, hogy nem tsak ez a le-omlott torony, hanem a kzel lév Franczia Szent-egyháznak tornya-is fundamentomoſtól el-hányattasſék, és mind-egygyik helyébe más ersſebb építtesſék (1781 Magyar Hírmondó 7444020, 512) | [a felbőszült emberek] a’ Harminczados házán minden ablakokat bevertek, a’ sorompókat, és keríttéseket elhányták ’s öszvetördösték (1813 Hazai és Külföldi Tudósítások C0200, 179).

2. ’〈(több) tárgyat, dolgot (mint feleslegeset, hasznavehetetlent)〉 egyenként, ill. egymás után eldob, elhajít v. a szemétbe dob’ ❖ Minek utánna az aranyat az ellenséggel el-hányatjátok, a’ fegyvert tlek könyebben el-ſzedhetitek (1773 Horányi Elek ford.–Nádasdy 7141003, 95) | merészen elhányva ruhámat A’ sima viz színét gyorsan hasítva menék (1818 Vörösmarty Mihály 8524033, 109) | [Klárika] szines szalagok közt válogat: egyet félretesz, mást elhány (1883 Tóth Sándor C4311, 15) | [a boltos] rossz krumplit adott. Fekélyes volt és poshadt, felét el kellett hányni (1940 Veres Péter 9771008, 45) | – Fegyveretek van? Vagy elhánytátok? – Bedugtuk a szalmakazalba. De megtalálom (1965 Dobozy Imre 9110002, 78).

2a. (kissé rég) ’〈állat, növény vmely részét, kül. változása, fejlődése során〉 elhullatja, megválik tőle’ ❖ Legtöbbnyire az Emlsállatok az esztendnek bizonyos részében elhányják szreiket (1799 Főldi János 7112014, 34) | Alig hányá el első fogait, ’s már a’ legnagyobb komondorokkal is verekedett (1842 Athenaeum C0025, 341) | a hóharmat Megvette az ágát: Elhányta levelét [...] Az én baraczkfám (1873 Rákosi Jenő C3586, 30) | Akárcsak a szarvas az agancsát, a villásszarvú antilop is elhányja a szarvát évente a párzás ideje után (1929 Az állatok világa ford. CD46) | a fák elhányva virágjaikat, gyümölcseiket kezdték érlelni (1937 Szentiványi Jenő 1145004, 220).

2b. (nyj) ’〈emlősállat magzatot〉 idő előtt(, halva) szül meg’ ❖ időnap előtt megborjazik, azaz fejletlen magzatát êhánnya (1907 Édes Jenő C6294, 55) | elhány ēhány [...] 3. ’elvet, elvetél’. A ko·ca mḭnd· ēhánta a malac:cát (1935 Szamosháti szótár C6654, 210).

2c. (rég, ritk) ’〈gyermeket szülő〉 elhagy, megválik tőle’ ❖ [a marosvásárhelyi Szentlélek Kórház] az elhányt gyermekek, a lelenczek [...] ápolását is gyakorolta (1884 Szabó Károly C0909, 169).

2d. (kissé rég) ’〈szokást, vminek a használatát stb.〉 elvet(i), elhagy(ja) vki’ ❖ a’ nagyok és szépek kezdették ezen módit [ti. a főkötőről az arc elé eresztett fátyol divatját] el-hányni (1786 Magyar Hírmondó C0274, 326) | Nem illik a’ z betüt az H betün kezdödö szók eltt-is el-hányni (1794 Gyarmathi Sámuel C1946, 110) | az első kinyilatkoztatásban nem vala benne e’ kitétel, melyet a’ Ministerium éppen ugy elhányt, mint a’ Charta (1832 Erdélyi Híradó C0116, 68) | Olyik alkalmakkor [...] elégedetlenkedett is magával Lőrincz. De éjszakára elhányt minden önvádat (1907 Ady Endre C0538, 51).

2e. (rég, ritk) ’〈annak kif-ére, hogy vminek vmely tulajdonsága, állapota megszűnik〉’ ❖ Sárgult arculatod elhányta rózsáit (1785 Batsányi János C0883, 8) | A’ Jég tetején összefűzik őket [ti. a gerendákat], és hogy hírek nélkűl a’ Gazdáknak el ne ússzanak (ha a’ Bodrok a’ jeget elhányja) Gú’s’sal megvagynak a’ parthoz kötve (1818 Nagyváthy János 8328009, 292).

3. (rég, átv is) ’〈hasonló (funkciójú) tárgyakat, dolgokat〉 úgy helyez el, hogy azok ritkásan elszórva legyenek’ ❖ E’ nyájas Nem [ti. a női nem] titkon hányja-el treit, Gyengédeden húzza reánk kteleit (1772 Bessenyei György¹ C1076, 36) | [Kecskemét] uttzái hoſzſzak tsavargósok, és a’ Házak egy máſtól el hányva vagynak rendes ſor nélkül (1796 Teleki Domokos¹ 7344004, 105) | Kislt a’ nála tanált írásokból, hogy  az [egyes gazdag családok lakhelyén] elhányt fenyegetdz levelek’ ſzerzje (1803 Magyar Hírmondó 8646201, 371).

3a. (biz) ’hanyagul, rendetlenül(, nem a helyére visszatéve) széthány vmit, ezért az elkeveredik, elkallódik, es. elvész’ ❖ [minden irat] szépen rendbe van szedve, alfabét szerint; hányjon el belőle egypárt, akkor aztán én felforgathatom megint az egész levéltárt, amíg ráakadok (1854 Jókai Mór C2244, 280) | [az öregúr körülnézett] a szobában, hol azonban véletlenül egyetlen pipát sem lehetett fölfedezni azon a tágas selmeczin kivül, melyet kezében tartott [...]. – No lám, az átkozott cselédek mindent elhánynak (1882 Szathmáry Károly 8428011, 169) | [Az asszony újabban] hol tányért tört, hol poharat tört, [...] hol a csörgemetélőt hányta el valahová (1927 Móra Ferenc C3205, 105) | a maga hülye barátja [a szöveget] csak két példányban írta le, és a másolatot valahol elhányta (1976 Tandori Dezső 9703040, 83).

3b. (nyj v. irod) ’〈anyagi értéket, pénzt〉 könnyelműen elkölt, elpazarol’ ❖ haragomban lovakért hánytam el a’ pénzt, mellyel azon szép útat kellet vala megtennem (1814 Kazinczy Ferenc C2564, 309) | [A temesi grófnak] még a titkárja, Dámosy Pál is két körmöci aranyat kap költőpénzül napjára, amit az köteles elhányni, hadd lássák Temesben, kivel van dolguk (1896 Mikszáth Kálmán CD04) | [Az örökösök] elhányták, elpazarolták, az ablakon dobták ki a kincset, ahelyett hogy a hagyományozó intencióját figyelembe vették volna (1931 Krúdy Gyula CD54) | elhány ēhány [...] 5. ’elfecsérel, elpazarol’. Ami kis pḛ˙́ 10. kép [olyan e-t szeretnék, ami alatt egy tilde van, fölötte pedig egymás mellett egy pont és egy hosszú ékezet] ·ze vóu̯t, ē·hánta ēre-ā:ra (1935 Szamosháti szótár C6654, 210).

3c. (ign-i alakban) (rég) ’úgy hoz létre vmit, hogy annak részei, ill. több dolgot úgy helyez el, hogy azok rendetlenül, összevissza állnak’ ❖ [sértő, tiszteletlen dolog] az elhányt és ütve vétve tett írás (1815 Huszár Károly C2150, 38) | Én azt hiszem, ezen padló, ezelőtt alig egy nappal, föl volt feszitve, s ugy van [...] ujra [...] és pedig elhányva hirtelen leszögezve (1889 Abonyi Lajos C0492, 91) | szétteregeti a papírlapot: Tihamér jellegzetes, hosszúlábú, elhányt betűivel ez áll rajta: Gedeon a Császár – Helvilának, jegyesének (1942 Rónay György 9573162, 73).

4. elhányja magát (túlzó is) ’〈viszolygás kif-ére is: rosszulléttől, undortól stb.〉 hirtelen hányni kezd’ ❖ undorában és rémületében csaknem elhányta magát (1959 Népszabadság aug. 15. C4811, 7) | [A filmben] a múmia lebabázott, de a fattyú olyan undorító vót, hogy mingyá’ elhányta magát, aki csak ránézett (1999 Magyar Hírlap CD09) | Kriszta este sokat ivott és behányt (tkp. elhányta magát, hányt egyet) (2002 Pátrovics Péter C7192, 486) | [az autó] úgy ringatózott, hogy kiszállásnál azonnal elhánytam magam (2010 Magyar László András 3153008, 802).

5. (nyj) ’elver, megver vkit’ ❖ [a mester Jóska helyett] Miska inast jól elhányja, Csak azt mondja, a mint üti: Légy hát posta, s add át neki (1869 Básthy Imre C0878, 43) | A játszó csoport körbe áll, egy gyermek a kört kezében összefont kendővel [...] kivűlről kerűlgeti, míg egyszer valamelyiknek a körben állók közűl hátához vágja a kendőt; erre az kiugrik, s ha eléri amazt, [...] jól elhányja (1872 Csongrád megyei gyűjtés C2999, 298) | Hej! ha nem takarodtok a dolgotokra, még ma elhányok valakit! (1900 Budapesti Hírlap dec. 25. C0055, 26) | elhány ēhány [...] 4. ’elver, elpáhol’. Jóu̯l· ēhánta a pa·pot izs:, de az as·szont is: (1935 Szamosháti szótár C6654, 210).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; ÉKsz.; SzT. ~, elhányat, elhányattat, elhányattatik, elhányt; ÚMTsz.