elillan tn ige 1a1 

1. ’〈ember, állat〉 gyorsan, észrevétlenül eltávozik, elszökik (vhonnan, vkitől v. vhova)’ ❖ Gyanította tudniillik magában, hogy én erre engedelmet nem adhatok, és azért illant el, anélkül, hogy tőlem tanácsot kért volna (1811 k. Verseghy Ferenc 7373011, 33) | jónak tartotta a’ derék gentleman, egy mellékajtócskán a’ törvénykezési teremből elillanni (1842 Pesti Hírlap CD61) | nehogy a gyanús vendég tőle ügyesen elillanjon, [a vendéglős] a szerény árjegyzetkével egyenesen Gézára nyitott (1855 e. Obernyik Károly 8339005, 208) | a héja [az őt megtámadó varjakon] felülkerekedve, hatalmas lökéssel kiszedi a tömegből a maga prédáját, és elillan üldözői elől (1901 Herman Ottó 8183003, 104) | [Matyi] jött-ment nagy fejtörve, miképp illanhatna el Veronkáékhoz (1912 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | [Kosztja] búcsú nélkül akart elillanni, hogy kitérjen a gazda kérdezősködése elől (1967 Kahána Mózes 9291001, 172).

1a. ’gyors mozgással, alig észrevehetően elhalad vhol vki, vmi’ ❖ eggy süld illana-el mellette, mellyet a’ hajtók nyomon követének (1824 Náray Antal C3302, 68) | Krăcsun György határkerülő […] a kalotaszentkirályi kriptánál éjfél felé két fehérrúhás asszonyt látott maga mellett elillanni (1912 Téglás Gábor C6925, 164) | Egy denevér hangtalanul illant el előttük (1913 Gárdonyi Géza C1851, 144) | Nem ételszag volt az, ami elillant mellettem, csak fuvallatnyi légnemű ígéret (1997 Lakáskultúra CD39).

2. (átv is) ’〈gőz, szellő stb.〉(lebegve) eltávozik, elszáll (vhonnan)’ ❖ Gyárakban gyakran készíttetik az étetőkő salétrombul olly módon, hogy ez ezüst tégelyekben mindaddig izzíttatik, mig csak gőz illan el belőle (1844 Nendtvich Károly 8330004, 129) | [Beaulieu kisasszonynak] kimondhatatlan fájdalom fogta el lelkét, […] szép arcza pedig elhalványodott és fájdalmas sóhaj illant el ajkáról (1891 Zempléni P. Gyula ford.–Ohnet 8536002, 127) | Ha az akna szénrétegeken hatol keresztül és az áthatolt szén gázban dús, az aknafalazat megfelelő helyén szelelő nyilásokat kell hagyni, hogy az esetleg kitóduló gáz ezeken át elillanhasson (1911 RévaiNagyLex. C5697, 246) | Ha elalszik, testünk hamuvá lesz, a lélek meg elillan, mint a lenge szellő (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).

2a. (irod v. vál) ’〈idő, élet(szakasz), alkalom〉 gyorsan, észrevétlenül elmúlik, elszáll’ ❖ fontolgatástokat hosszúra ne nyujtsátok, […] mert elillan a’ feddve intő idő (1842 Pesti Hírlap CD61) | jóbarát, szép lány és tölt kehely Közt a hosszú éj könnyen illan el (1845 Tompa Mihály CD01) | elillant a kedvező alkalom (1860 Jókai Mór CD18) | a szegény ember fut, fárad, […] s nem veszi észre, hogy az élet elillan; hogy meghal, mielőtt czélját eléri (1906 Ambrus Zoltán 9006009, 65) | a költő magáról beszél, saját gyorsan elillanó ifjúságáról (1959 Hegedüs Géza 9233027, 93) | Elillan az augusztus is, mint a július (2005 Lázár Ervin 3207002, 355).

3. ’〈vmely anyag (légneművé válva)〉 elpárolog (vhonnan), ill. 〈érzékelhető jelenség〉 eltűnik, semmivé válik’ ❖ a széneny az ércéleg élenyével vegyülvén, szénsavat vagy szénéleget állít elő, mellyek mint gőzalaku testek elillannak (1844 Nendtvich Károly 8330004, 121) | A cseléd kinyitja a spalétákat: elillan a homály, a hő nyári nap bezúdítja sziporkázó fényét (1893 Mikszáth Kálmán CD04) | [a Glorialis parfüm] a levegőn nem illanik el, hanem hosszu időn át megtartja a kellemes és hű gyöngyvirágillatot (1909 Budapesti Hírlap márc. 17. C4697, 25) | Ninive olyan, mint a medence, amelyből elillan a víz (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201) | miközben a forró vizet a fogyasztóhoz vezetik, jelentős mennyiségű hőenergia elillan (1999 Természet Világa CD50).

3a. ’〈érzés, állapot stb.〉 teljesen eltűnik (vhonnan), megszűnik, semmivé válik’ ❖ S amint a rózsás álmok oszlottak, szálltak, még ott csillámlott visszaverődésük arcán, ajkai körül; csak midőn végképp elillantak, kapcsolódék össze hirtelen a „tegnap” a mához, és Apolka elkezdett egyszerre hangosan sírni (1894 Mikszáth Kálmán CD04) | Világodatkor a madarak úgy kezdtek az út mellett mindenütt énekelni, hogy elillant nekem is minden szomorúságom (1933 Tamási Áron 9701003, 49) | ha nem jegyezzük fel őket [ti. ötleteinket], nyomtalanul el is illannak (1976 Selye János 9594003, 99) | lábamból, kezemből elillant az erő (1978 Jékely Zoltán ford.–Széchenyi CD1502).

Vö. CzF. elillan · elillant; ÉrtSz.; TESz. illan; ÉKsz.