ellenkedik tn ige 12b (kissé rég)
1. ’szembehelyezkedik, szembeszáll, ill. vitába száll, vitatkozik vkivel, vmivel’ ❖ A’ gonoſz lelkü Irás-túdók, és Farizeuſok meg-nem ſzünnek vala az áldott Jesus után leſelkedni, és ellenkedni véle (1773 Vajda Sámuel 7365002, 111) | Manuel követeket küldött Vladiszlávhoz, a’ ki osztán az ellenked két részt öszvebékéltette (1808 Virág Benedek 8522058, 246) | Igy beszélé el utazási tapasztalatait az obsitos huszár a kocsmában, hol azonban Tamásokra akadván, némelyek ellenkednek vele (1858 Adomák a huszáréletből C0528, 45) | Egyéb esetről nem tudok, hogy ellenkedtem volna szüleim parancsával (1927 Tersánszky Józsi Jenő CD10).
1a. ’(fegyveresen) harcol, küzd vkivel’ ❖ [A méhek] pártot ütvén, véllek [ti. a fiatal herékkel] ellenkednek, Ki-üzik, és töllök így meg-menekednek (1774 Vesmás Márton C4461, 21) | A hajdani századokban Egy olajág mit nem tett! Ellenkedő országokban Békességet szerezett (1798 Kisfaludy Sándor CD01) | ha nem ellenkedett senki az országgal, [Toldi Miklós] Örömest tanyázott a víg cimborákkal (1846 Arany János 8014001, 153) | [a tatárok] átkeltek a gázlón, ellenkedtek, vagdalkoztak az erdélyiekkel (1940 Bánlaky József CD16).
1b. ’〈ember v. állat〉 nem enged(elmeskedik) vkinek, ill. szót emel, tiltakozik vmi ellen’ ❖ én, ha még tovább kedves Hitveſemmé lenni ellenkedik, hogyſem a’ kétség, és reménység köztt ſzüntelen lebegjek, inkább Páriſt el-hagyni ſzándékozom (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 159) | hallgatott, mert sem a tanácsot követni, sem ellenkedni nem volt többé kedve (1853 Karacs Teréz 8219003, 23) | Ha pedig ellenkednének [elfogáskor a szökött katonák], akkor fegyvereiktől meg fosztván, mint dezentorok a hadi regulamentumokban előírt keménybüntetésüket elvegyék (1900 Móricz Pál² C3210, 73) | Ilike nyilván előre felkészülten e fordulatra, alig ellenkedett, s tán emiatt valamivel tolakodóbban is esett neki a diák, hogy a fejük egészen hátrahajolt a csók alatt (1911 Tersánszky Józsi Jenő CD10).
2. (ritk) ’nem egyeztethető össze, ill. ellentétben áll vmi vmivel’ ❖ [a káposzta a] ſzöllövel nagyon ellenkedik, Edgyütt ſem ez, ſem az jól nem nevekedik (1779 Miháltz István ford.–Vanière C3101, 36) | Két vétek ellenkedik a’ nagysággal, és felséggel ugy mint: kitsinség, vagy alatsonság, és felettéb’ valóság (1793 Szép János ford.–Szerdahelyi C3972, 170) | bennem a természet az erkölccsel ellenkedik (1924 Szívós Zsigmond CD10).
Vö. CzF.; TESz. ellen; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.