ellenpontoz ts ige 4a

1. (rendsz. ign-i alakban) (Zene, átv is) ’〈zeneszerző szólamokat v. egy szólamot vmely másikkal〉 az ellenpont technikáját alkalmazva kölcsönhatásba hoz, ill. 〈zeneművet〉 ilyen technikával szerkeszt, komponál’ ❖ [a zenekar hangos és gazdag játéka] egy valóságos kovácsmühely lármájának, zakatolásának, ütemben csengő kalapácsolásának bámulatosan idealizált ábrázolása, ellenpontozva (1892 Pesti Hírlap ápr. 10. C5640, 4) | egyetlen karmesternek sem sikerülhet egységessé formálni azt a zenét, melyben itt-ott felbukkannak ugyan szép motívumok, de az egész nincs megkomponálva, ellenpontozva, és hangszerelve (1962 Népszabadság ápr. 7. C4814, 4) | [A fúga] többszólamú ellenpontozott zárt zenei forma (1963 Népszabadság dec. 31. C1500, 14) | ellenpontozott, polifon versbeszéd (1986 Kiss Ferenc CD53).

1a. (tárgy n. is) (Zene, átv is) ’〈zenei szólam v. dallam vmely másik szólamot, dallamot〉 vele együtt hangozva és kölcsönhatásba lépve kiegészít’ ❖ [némelyik zeneszerzőnk] még a csárdás dallamainak is szigorúan ellenpontozó „aláfestést” gondol ki (1892 Pesti Hírlap dec. 11. C5640, 1) | a harmadik fölvonás szerelmi kettősjelenetében egy A-dur részt [fedeztünk fel], amelyben az első hegedűk a menyasszonyi-kórus motivumával ellenpontozzák a főszólamot (1927 Népszava szept. 30. C7495, 7) | többnyire tökéletesen érvényesültek felfogásában [ti. Vlagyimir Krajnyev zongorajátékában] a művek belső „vonalai”, ellenpontozó, vagy alárendelt szólamai is (1975 Népszabadság nov. 12. C7825, 7) | A panasz szólamát a diadal csendes dallama ellenpontozza (2004 Népszabadság jún. 12. C7852, 11).

2. (vál) ’〈vmely dolgot, jelenséget vmely másik, azonos v. hasonló kategóriájú(, de ellentétes) dolog(gal vki)〉 kiegészít, kiegyenlít, ellensúlyoz’ ❖ [a művésznő az első felvonásban] az imádkozó kórus mögé rejtőzik, ahelyett hogy kétségbeesést fokozva a jelenet hangulatát ellenpontozza (1926 Népszava jan. 9. C7494, 10) | Vígh Tamás domborműve a környezetet ellenpontozva igazodik ahhoz: a faltól elváló, hajlított bronzlapot formáz, mely könnyed, akár egy papírlap (1982 Dávid Ferenc CD52) | Kádár a hetvenes évektől kezdődően egyre nagyobb külpolitikai aktivitással ellenpontozta befelé mutatott passzivitását (1999 Földes György CD17) | Egy tartós, szenvedélyes kapcsolat akkor alakulhat ki, ha van elkötelezettség, mert az ellenpontozza a szenvedélyességből származó kiszámíthatatlanságot (2010 Pál Ferenc 3256001, 43).

Sz: ellenpontozás, ellenpontozat, ellenpontozó.

ellenpontoz ❖ tárgyas ige ◦ 4a ◦
permalink
1. (rendsz. ign-i alakban) (Zene, átv is)
〈zeneszerző szólamokat v. egy szólamot vmely másikkal〉 az ellenpont technikáját alkalmazva kölcsönhatásba hoz, ill. 〈zeneművet〉 ilyen technikával szerkeszt, komponál
[a zenekar hangos és gazdag játéka] egy valóságos kovácsmühely lármájának, zakatolásának, ütemben csengő kalapácsolásának bámulatosan idealizált ábrázolása, ellenpontozva
(1892 Pesti Hírlap ápr. 10.)
egyetlen karmesternek sem sikerülhet egységessé formálni azt a zenét, melyben itt-ott felbukkannak ugyan szép motívumok, de az egész nincs megkomponálva, ellenpontozva, és hangszerelve
(1962 Népszabadság ápr. 7.)
[A fúga] többszólamú ellenpontozott zárt zenei forma
(1963 Népszabadság dec. 31.)
ellenpontozott, polifon versbeszéd
(1986 Kiss Ferenc)
1a. (tárgy n. is) (Zene, átv is)
〈zenei szólam v. dallam vmely másik szólamot, dallamot〉 vele együtt hangozva és kölcsönhatásba lépve kiegészít
[némelyik zeneszerzőnk] még a csárdás dallamainak is szigorúan ellenpontozó „aláfestést” gondol ki
(1892 Pesti Hírlap dec. 11.)
a harmadik fölvonás szerelmi kettősjelenetében egy A-dur részt [fedeztünk fel], amelyben az első hegedűk a menyasszonyi-kórus motivumával ellenpontozzák a főszólamot
(1927 Népszava szept. 30.)
többnyire tökéletesen érvényesültek felfogásában [ti. Vlagyimir Krajnyev zongorajátékában] a művek belső „vonalai”, ellenpontozó, vagy alárendelt szólamai is
(1975 Népszabadság nov. 12.)
A panasz szólamát a diadal csendes dallama ellenpontozza
(2004 Népszabadság jún. 12.)
2. (vál)
〈vmely dolgot, jelenséget vmely másik, azonos v. hasonló kategóriájú(, de ellentétes) dolog(gal vki)〉 kiegészít, kiegyenlít, ellensúlyoz
[a művésznő az első felvonásban] az imádkozó kórus mögé rejtőzik, ahelyett hogy kétségbeesést fokozva a jelenet hangulatát ellenpontozza
(1926 Népszava jan. 9.)
Vígh Tamás domborműve a környezetet ellenpontozva igazodik ahhoz: a faltól elváló, hajlított bronzlapot formáz, mely könnyed, akár egy papírlap
(1982 Dávid Ferenc)
Kádár a hetvenes évektől kezdődően egyre nagyobb külpolitikai aktivitással ellenpontozta befelé mutatott passzivitását
(1999 Földes György)
Egy tartós, szenvedélyes kapcsolat akkor alakulhat ki, ha van elkötelezettség, mert az ellenpontozza a szenvedélyességből származó kiszámíthatatlanságot
(2010 Pál Ferenc)
Sz: ellenpontozás, ellenpontozat, ellenpontozó

Beállítások