ellenvet ts ige 5b1

1. (rég, átv is) ’〈magát v. vmely testrészét〉 a feléje irányuló mozgással, erővel szemben megfeszíti, annak nekiveti’ ❖ [A józan okosság] sok ellenségeid ſajnálva neveti, A’ veſzedelemnek magát ellen veti. Szembe ſzáll akármelly ſzerentsétlenséggel, Halállal, tömlöttzel, vaſſal, ſzegénységgel (1787 Bécsi Magyar Múzsa C0349, 622) | Lántsákkal ’s biztos kurjantásokkal ijesztik [az erdei vadat]: Az pedig el nem rettenvén, ellen-veti minden részen magát; dühösen hánykódik, ’s szerte ki-rázza A’ derekába hatott sr kelevézeket (1813 Baróti Szabó Dávid ford.–Vergilius C0831, 205) | ezernyi rohanó alakból tömörült emberoszlop nyomását egy négyszögölnyi területen, ellenvetett vállakkal visszatartóztatni (1862–1863 Jókai Mór C2256, 61).

2. (tárgy n. is) (vál) ’vmely állítás, kijelentés stb. ellen érvként felhoz, azt cáfolva v. kifogásképpen mond vmit’ ❖ Ellen vethetné itt valaki, hogy mivel ſok érzö inak, vér ’s élet-erek járják által az emlitett ’zir hártyát [= zsírhártyát], mellyeknek ſzkſég képen meg-kellene ſértdni azon által menö dolgoktúl, miképen vagyon tehát hogy azt még ſem tapaſztaljuk? (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 438) | Kopernik’ Systemájának hetykén veté ellen egy Uracs: ha a’ főld forog, miért nem dönt-el engemet fordúlásával? (1825 Fáy András¹ C1716, 18) | Hogy lehetne az! – sietett ellenvetni Grahamné (1884 Szász Károly² ford.–Black C3845, 75) | A halálítélet végrehajtása elől meghőkölt valamennyi. – Hiszen pallosunk sincsen! – ellenveték némelyek (1891 Mikszáth Kálmán 8312261, 119) | Ilmarinen most már feleségűl kéri a lányt, ez azonban akadékoskodik s azt veti ellen, hogy nincs érkezése oda hagyni szülei házát (1909 Vikár Béla ford.–Lönnrot 8521004, 58) | [Kniezsa István elméletének] az vethető ellen – s ez talán még az iménti kifogásnál is erősebb –, hogy a honfoglalás korának magyar települési viszonyait nem ismerjük (2000 Kristó Gyula CD58).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

ellenvet tárgyas ige 5b1
1. (rég, átv is)
〈magát v. vmely testrészét〉 a feléje irányuló mozgással, erővel szemben megfeszíti, annak nekiveti
[A józan okosság] sok ellenségeid ſajnálva neveti, A’ veſzedelemnek magát ellen veti. Szembe ſzáll akármelly ſzerentsétlenséggel, Halállal, tömlöttzel, vaſſal, ſzegénységgel
(1787 Bécsi Magyar Múzsa)
Lántsákkal ’s biztos kurjantásokkal ijesztik [az erdei vadat]: Az pedig el nem rettenvén, ellen-veti minden részen magát; dühösen hánykódik, ’s szerte ki-rázza A’ derekába hatott sr kelevézeket
(1813 Baróti Szabó Dávid ford.Vergilius)
ezernyi rohanó alakból tömörült emberoszlop nyomását egy négyszögölnyi területen, ellenvetett vállakkal visszatartóztatni
(1862–1863 Jókai Mór)
2. (tárgy n. is) (vál)
vmely állítás, kijelentés stb. ellen érvként felhoz, azt cáfolva v. kifogásképpen mond vmit
Ellen vethetné itt valaki, hogy mivel ſok érzö inak, vér ’s élet-erek járják által az emlitett ’zir hártyát [= zsírhártyát], mellyeknek ſzkſég képen meg-kellene ſértdni azon által menö dolgoktúl, miképen vagyon tehát hogy azt még ſem tapaſztaljuk?
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
Kopernik’ Systemájának hetykén veté ellen egy Uracs: ha a’ főld forog, miért nem dönt-el engemet fordúlásával?
(1825 Fáy András¹)
Hogy lehetne az! – sietett ellenvetni Grahamné
(1884 Szász Károly² ford.Black)
A halálítélet végrehajtása elől meghőkölt valamennyi. – Hiszen pallosunk sincsen! – ellenveték némelyek
(1891 Mikszáth Kálmán)
Ilmarinen most már feleségűl kéri a lányt, ez azonban akadékoskodik s azt veti ellen, hogy nincs érkezése oda hagyni szülei házát
(1909 Vikár Béla ford.Lönnrot)
[Kniezsa István elméletének] az vethető ellen – s ez talán még az iménti kifogásnál is erősebb –, hogy a honfoglalás korának magyar települési viszonyait nem ismerjük
(2000 Kristó Gyula)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások