ellep ts ige 2b6

1. (átv is) ’〈víz, folyadék, ill. vízzel vmi〉 fokozatosan eláraszt, ill. teljesen beborít vmit, vkit’ ❖ Add-el [a hízott ökröt]: halálából-is nagy haſznod kerül. Az ílly vágó vigan a’ zöld mezt járja, Nem búsúl, hogy tölle el-maradott párja; Nem érti, halálnak hogy el-lepi árja (1779 Miháltz István ford.–Vanière C3100, 45) | Most sok írni-valóm vólna, de rövid az idő, és sok bajok leptek-el (1813 Kazinczy Ferenc C2563, 287) | A kaszállót a víz lepte el (1857 Szegfi Mór 8430006, 131) | A várost, vizével egészen ellepvén, a Gangesz egy áradása döntötte romba (1894 PallasLex. CD02) | A legfelső lépcsőfokon állott, ahol a víz csak bokájáig lepte el (1932 Kosztolányi Dezső C5083, 65) | A kacsamájat annyi tejbe teszem, hogy az jól ellepje (1990 Frank Júlia CD19).

1a. ’〈köd, füst, szag stb.〉 terjedve elönt, eláraszt, ill. beborít vmit, vkit’ ❖ mindent el lepne ſetéjtség (1777 Baróti Szabó Dávid C0823, 107) | Az egész vidéket füst és puskaporszag lepé el (1860 Vasárnapi Újság CD56) | E pillanatban a nő parfőmillata lepte el őket (1920 Nagy Lajos CD10) | Őrjítően bosszantó tud lenni, ha egy ehhez fogható pazar látványossághoz [ti. Moher szikláihoz] akkor érkezik meg az ember, amikor azt tetőtől talpig ellepi a köd (1996 Természet Világa CD50).

2. ’〈cseppfolyós v. porszerű szemekből álló anyag〉 vékonyabb, vastagabb rétegben ráhullva, rárakódva, ill. 〈ilyen anyaggal vmi〉 beterít vmit, es. vkit’ ❖ hó lepi el a’ mezket (1786 Révai Miklós C1663, 218) | A harmat, mely ekkor ellepett fűt, bokort, Tán a szánakozó csillagok könnye volt (1844 Petőfi Sándor CD01) | A lámpa füstölve égett két óra hosszat, és ellepett bennünket korommal (1913 Lengyel Géza CD10) | vulkáni hamu által ellepett terület (1996 Magyar Hírlap CD09).

2a. ’vminek a felületén folyamatosan terjedve(, réteget képezve rajta) elborít vmit vmi’ ❖ Minek utánna ábrázátján ki jtt elöſzör a’ himl az utánn az alſó tagokat is el-lepi (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 228) | Gyermekei eggykor porral ’s rozsdával ellepve látják-meg termében fegyverét (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Macpherson 7163064, 97) | [Péter] józanra váltan törülte meg homlokát, melyet hideg, vékony verejték lepett el (1917 Móricz Zsigmond C3221, 63) | a beszakadt tető alatt valóságos vízmedence támadt, a bútorokat, könyveket még a távolabbi helyiségekben is penész kezdte ellepni (1955 Nováki Gyula CD52) | ha a lisztharmat ellepi a gyümölcsöst, az átterjed a szőlőre is (1994 Országgyűlési Napló CD62).

3. ’〈vminek a sokasága v. vminek a sokaságával vmi〉(fokozatosan) vhova kerülve, vhol megjelenve (egészen) beterít v. megtölt vmit, es. vkit’ ❖ a könnyebb dolgok a’ viz-ſzinét el-lepték (1789 Magyar Kurír C0315, 1154) | [az asztal] valamelly vas-vegyitékű zöldes szinnel vala festve, s melly festék az abroszon elöntött viz- s bortól felázván, az abroszt […] nagy rozsda sárga foltokkal lepé el (1857 Vasárnapi Újság CD56) | egy nagy város házsorai lepik el a dombok lejtőit (1898 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | Gyülnek könyveim és ellepik otthonom (1938 Dsida Jenő CD01) | Terítettek tiszteletünkre, jóféle pálinkák, borok, ételek lepték el az asztalt (1969 Fodor József 9149013, 153).

3a. ’〈növény vmely területet〉 sűrűn, buján nőve (fokozatosan) elborít, benő, ill. 〈növénnyel beültetett területet〉 felver’ ❖ Mezei Virágok’ ſok neme el-lepte egéſzlen a’ földet (1774 Dugonics András C1484, 212) | némelly növény, mellyet a legelő marha nem élvez, csak hamar nagyon elszaporodik, s lassankint az egész legelőt ellepi (1856 Benkő Dániel ford.–Stephens 8045010, 44) | [ha] épen nyár derekán változik az idő, akkor a soványul megtermett búza megrothad a nyári esőtől, a szárazon nőtt finom rózsaburgonya vizenyős és fekélyes lesz, sőt kicsírázik a földben, [...] a kapásokat ellepi a dudva és a szálas takarmányok megrothadnak (1936 Veres Péter 9771011, 9) | a szántóföldet, kertet, rétet gyom veri föl, bozót lepi el (2000 Boross István–Márkusné Vörös Hajnalka CD36).

3b. ’〈emberek, állatok v. járművek sokasága vmely helyet〉 eláraszt, elözönöl(ve megtölt)’ ❖ okádgyák a’ Babilloniai kapuk a’ ſeregeket, mellyek által költözvén az Eufrátes fojó vizén, el lepték a’ térſéget (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0809, 154) | A székváros felé vezető utakat már hajnalban ellepték a szekerek (1897–1898 Mikszáth Kálmán CD04) | A szunyogok a fénytől becsalogatva ellepték a szobát (1925 Kosztolányi Dezső C2750, 183) | a rodostói udvart ellepő idegen kalandorok (1964 Hopp Lajos CD53).

3c. ’〈személy v. vmely intézmény〉 fokozatosan telerak, eláraszt vmivel, es. vkivel vmit’ ❖ Nem kevés pénzt vonnak ki a külső vármegyei mesteremberek is, kik készítményeikkel apró vásárainkat ellepni szokták (1830 Kölcsey Ferenc 8253050, 33) | Hollandia a maga tisztviselőivel és irodáival akarta ellepni a legmesszibb tengeri városokat is (1936 Hajnal István CD42) | egy vállalat dömpingáruval lepi el a közös piacot (1998 Figyelő CD2601).

4. ’〈érzés〉 elfog, eltölt vkit’ ❖ öröm, vigaſság, és vigaſztálás [!] lepik vala el ſzerelmetes ſzivét (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 168) | ha az ember a virágos fűbe elfekszik, […] csudálatos érzések lepik el (1858 Jókai Mór C2249, 267) | Ellepett a fáradtság, az unalom és a reménytelenség (1927 Kassák Lajos 9314009, 21) | Iszik, drogozik, mindegy: a lényeg, hogy ellepje a mámor (1996 Magyar Hírlap CD09).

5. (rég) ’teljes terjedelmében befed, betakar (vmivel) vmit vmi, es. vki’ ❖ az Órjás mind addig ſzopogatta az erös bort, méglen végtére haſonló lévén a tsaphoz el-eſe, ’s barlangjának hoſzſzúságát temérdek teſtével réſzegen el-lepte (1774 Dugonics András C1484, 17) | Fekete bajussza el lepi egész száját (1789 Kazinczy Ferenc C2554, 518) | Feltünő megismertető jeleik: tömör testalkat: rövid, nehéz szárny, a lábakat is ellepő, körmökig érő tollazat (1857 Vasárnapi Újság CD56) | [az ún. gyászos szitakötő] szárnyát majdnem egészen ellepi a gyönyörű bársonyfekete folt (1933 Az állatok világa ford. CD46).

5a. (rég, ritk) ’〈szem vmely területet v. dolgok sokaságát〉 befog(ja), belát(ja)’ ❖ Annyi a kád, hogy a szeme sem tudja ellepni (1897 Benedek Elek C0928, 6).

6. (rég) ’〈váratlan v. kiszámíthatatlan dolog, esemény〉 hirtelen ér, meglep vkit’ ❖ Nem mondhatom neked, melly édesen valék ellepve, midőn az Anacharsis Boldogságát találtam eggyik darabodban (1801 Kazinczy Ferenc C2555, 445) | megtenni nem szünök, Mit a világos ész s tapasztalás Jónak mutat, s így bármi lepjen el, Készen találja biztos lelkemet (1823 Vörösmarty Mihály C4540, 300) | több illy képzetek közt az álom ellepett (1833 Aurora C0040, 118) | Mult csütörtökön délután 5 óra után iszonyú, ’s csak az 1837-iki pünkösdhétfőihez hasonló zivatar lepé el testvérvárosainkat [ti. Budát és Pestet] és környékét (1842 Pesti Hírlap CD61).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, ellepet, ellepett; ÚMTsz.

ellep tárgyas ige 2b6
1. (átv is)
〈víz, folyadék, ill. vízzel vmi〉 fokozatosan eláraszt, ill. teljesen beborít vmit, vkit
Add-el [a hízott ökröt]: halálából-is nagy haſznod kerül. Az ílly vágó vigan a’ zöld mezt járja, Nem búsúl, hogy tölle el-maradott párja; Nem érti, halálnak hogy el-lepi árja
(1779 Miháltz István ford.Vanière)
Most sok írni-valóm vólna, de rövid az idő, és sok bajok leptek-el
(1813 Kazinczy Ferenc)
A kaszállót a víz lepte el
(1857 Szegfi Mór)
A várost, vizével egészen ellepvén, a Gangesz egy áradása döntötte romba
(1894 PallasLex.)
A legfelső lépcsőfokon állott, ahol a víz csak bokájáig lepte el
(1932 Kosztolányi Dezső)
A kacsamájat annyi tejbe teszem, hogy az jól ellepje
(1990 Frank Júlia)
1a.
〈köd, füst, szag stb.〉 terjedve elönt, eláraszt, ill. beborít vmit, vkit
mindent el lepne ſetéjtség
(1777 Baróti Szabó Dávid)
Az egész vidéket füst és puskaporszag lepé el
(1860 Vasárnapi Újság)
E pillanatban a nő parfőmillata lepte el őket
(1920 Nagy Lajos)
Őrjítően bosszantó tud lenni, ha egy ehhez fogható pazar látványossághoz [ti. Moher szikláihoz] akkor érkezik meg az ember, amikor azt tetőtől talpig ellepi a köd
(1996 Természet Világa)
2.
〈cseppfolyós v. porszerű szemekből álló anyag〉 vékonyabb, vastagabb rétegben ráhullva, rárakódva, ill. 〈ilyen anyaggal vmi〉 beterít vmit, es. vkit
lepi el a’ mezket
(1786 Révai Miklós)
A harmat, mely ekkor ellepett fűt, bokort, Tán a szánakozó csillagok könnye volt
(1844 Petőfi Sándor)
A lámpa füstölve égett két óra hosszat, és ellepett bennünket korommal
(1913 Lengyel Géza)
vulkáni hamu által ellepett terület
(1996 Magyar Hírlap)
2a.
vminek a felületén folyamatosan terjedve(, réteget képezve rajta) elborít vmit vmi
Minek utánna ábrázátján ki jtt elöſzör a’ himl az utánn az alſó tagokat is el-lepi
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
Gyermekei eggykor porral ’s rozsdával ellepve látják-meg termében fegyverét
(1815 Kazinczy Ferenc ford.Macpherson)
[Péter] józanra váltan törülte meg homlokát, melyet hideg, vékony verejték lepett el
(1917 Móricz Zsigmond)
a beszakadt tető alatt valóságos vízmedence támadt, a bútorokat, könyveket még a távolabbi helyiségekben is penész kezdte ellepni
(1955 Nováki Gyula)
ha a lisztharmat ellepi a gyümölcsöst, az átterjed a szőlőre is
(1994 Országgyűlési Napló)
3.
〈vminek a sokasága v. vminek a sokaságával vmi〉 (fokozatosan) vhova kerülve, vhol megjelenve (egészen) beterít v. megtölt vmit, es. vkit
a könnyebb dolgok a’ viz-ſzinét el-lepték
(1789 Magyar Kurír)
[az asztal] valamelly vas-vegyitékű zöldes szinnel vala festve, s melly festék az abroszon elöntött viz- s bortól felázván, az abroszt […] nagy rozsda sárga foltokkal lepé el
(1857 Vasárnapi Újság)
egy nagy város házsorai lepik el a dombok lejtőit
(1898 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
Gyülnek könyveim és ellepik otthonom
(1938 Dsida Jenő)
Terítettek tiszteletünkre, jóféle pálinkák, borok, ételek lepték el az asztalt
(1969 Fodor József)
3a.
〈növény vmely területet〉 sűrűn, buján nőve (fokozatosan) elborít, benő, ill. 〈növénnyel beültetett területet〉 felver
Mezei Virágok’ ſok neme el-lepte egéſzlen a’ földet
(1774 Dugonics András)
némelly növény, mellyet a legelő marha nem élvez, csak hamar nagyon elszaporodik, s lassankint az egész legelőt ellepi
(1856 Benkő Dániel ford.Stephens)
[ha] épen nyár derekán változik az idő, akkor a soványul megtermett búza megrothad a nyári esőtől, a szárazon nőtt finom rózsaburgonya vizenyős és fekélyes lesz, sőt kicsírázik a földben, [...] a kapásokat ellepi a dudva és a szálas takarmányok megrothadnak
(1936 Veres Péter)
a szántóföldet, kertet, rétet gyom veri föl, bozót lepi el
(2000 Boross István–Márkusné Vörös Hajnalka)
3b.
〈emberek, állatok v. járművek sokasága vmely helyet〉 eláraszt, elözönöl(ve megtölt)
okádgyák a’ Babilloniai kapuk a’ ſeregeket, mellyek által költözvén az Eufrátes fojó vizén, el lepték a’ térſéget
(1774 Báróczi Sándor ford.La Calprenède)
A székváros felé vezető utakat már hajnalban ellepték a szekerek
(1897–1898 Mikszáth Kálmán)
A szunyogok a fénytől becsalogatva ellepték a szobát
(1925 Kosztolányi Dezső)
a rodostói udvart ellepő idegen kalandorok
(1964 Hopp Lajos)
3c.
〈személy v. vmely intézmény〉 fokozatosan telerak, eláraszt vmivel, es. vkivel vmit
Nem kevés pénzt vonnak ki a külső vármegyei mesteremberek is, kik készítményeikkel apró vásárainkat ellepni szokták
(1830 Kölcsey Ferenc)
Hollandia a maga tisztviselőivel és irodáival akarta ellepni a legmesszibb tengeri városokat is
(1936 Hajnal István)
egy vállalat dömpingáruval lepi el a közös piacot
(1998 Figyelő)
4.
〈érzés〉 elfog, eltölt vkit
öröm, vigaſság, és vigaſztálás [!] lepik vala el ſzerelmetes ſzivét
(1772 Mészáros Ignác ford.)
ha az ember a virágos fűbe elfekszik, […] csudálatos érzések lepik el
(1858 Jókai Mór)
Ellepett a fáradtság, az unalom és a reménytelenség
(1927 Kassák Lajos)
Iszik, drogozik, mindegy: a lényeg, hogy ellepje a mámor
(1996 Magyar Hírlap)
5. (rég)
teljes terjedelmében befed, betakar (vmivel) vmit vmi, es. vki
az Órjás mind addig ſzopogatta az erös bort, méglen végtére haſonló lévén a tsaphoz el-eſe, ’s barlangjának hoſzſzúságát temérdek teſtével réſzegen el-lepte
(1774 Dugonics András)
Fekete bajussza el lepi egész száját
(1789 Kazinczy Ferenc)
Feltünő megismertető jeleik: tömör testalkat: rövid, nehéz szárny, a lábakat is ellepő, körmökig érő tollazat
(1857 Vasárnapi Újság)
[az ún. gyászos szitakötő] szárnyát majdnem egészen ellepi a gyönyörű bársonyfekete folt
(1933 Az állatok világa ford.)
5a. (rég, ritk)
〈szem vmely területet v. dolgok sokaságát〉 befog(ja), belát(ja)
Annyi a kád, hogy a szeme sem tudja ellepni
(1897 Benedek Elek)
6. (rég)
〈váratlan v. kiszámíthatatlan dolog, esemény〉 hirtelen ér, meglep vkit
Nem mondhatom neked, melly édesen valék ellepve, midőn az Anacharsis Boldogságát találtam eggyik darabodban
(1801 Kazinczy Ferenc)
megtenni nem szünök, Mit a világos ész s tapasztalás Jónak mutat, s így bármi lepjen el, Készen találja biztos lelkemet
(1823 Vörösmarty Mihály)
több illy képzetek közt az álom ellepett
(1833 Aurora)
Mult csütörtökön délután 5 óra után iszonyú, ’s csak az 1837-iki pünkösdhétfőihez hasonló zivatar lepé el testvérvárosainkat [ti. Budát és Pestet] és környékét
(1842 Pesti Hírlap)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, ellepet, ellepett; ÚMTsz.

Beállítások