ellep ts ige 2b6 

1. (átv is) ’〈víz, folyadék, ill. vízzel vmi〉 fokozatosan eláraszt, ill. teljesen beborít vmit, vkit’ ❖ Add-el [a hízott ökröt]: halálából-is nagy haſznod kerül. Az ílly vágó vigan a’ zöld mezt járja, Nem búsúl, hogy tölle el-maradott párja; Nem érti, halálnak hogy el-lepi árja (1779 Miháltz István ford.–Vanière C3100, 45) | Most sok írni-valóm vólna, de rövid az idő, és sok bajok leptek-el (1813 Kazinczy Ferenc C2563, 287) | A kaszállót a víz lepte el (1857 Szegfi Mór 8430006, 131) | A várost, vizével egészen ellepvén, a Gangesz egy áradása döntötte romba (1894 PallasLex. CD02) | A legfelső lépcsőfokon állott, ahol a víz csak bokájáig lepte el (1932 Kosztolányi Dezső C5083, 65) | A kacsamájat annyi tejbe teszem, hogy az jól ellepje (1990 Frank Júlia CD19).

1a. ’〈köd, füst, szag stb.〉 terjedve elönt, eláraszt, ill. beborít vmit, vkit’ ❖ mindent el lepne ſetéjtség (1777 Baróti Szabó Dávid C0823, 107) | Az egész vidéket füst és puskaporszag lepé el (1860 Vasárnapi Újság CD56) | E pillanatban a nő parfőmillata lepte el őket (1920 Nagy Lajos CD10) | Őrjítően bosszantó tud lenni, ha egy ehhez fogható pazar látványossághoz [ti. Moher szikláihoz] akkor érkezik meg az ember, amikor azt tetőtől talpig ellepi a köd (1996 Természet Világa CD50).

2. ’〈cseppfolyós v. porszerű szemekből álló anyag〉 vékonyabb, vastagabb rétegben ráhullva, rárakódva, ill. 〈ilyen anyaggal vmi〉 beterít vmit, es. vkit’ ❖ hó lepi el a’ mezket (1786 Révai Miklós C1663, 218) | A harmat, mely ekkor ellepett fűt, bokort, Tán a szánakozó csillagok könnye volt (1844 Petőfi Sándor CD01) | A lámpa füstölve égett két óra hosszat, és ellepett bennünket korommal (1913 Lengyel Géza CD10) | vulkáni hamu által ellepett terület (1996 Magyar Hírlap CD09).

2a. ’vminek a felületén folyamatosan terjedve(, réteget képezve rajta) elborít vmit vmi’ ❖ Minek utánna ábrázátján ki jtt elöſzör a’ himl az utánn az alſó tagokat is el-lepi (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 228) | Gyermekei eggykor porral ’s rozsdával ellepve látják-meg termében fegyverét (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Macpherson 7163064, 97) | [Péter] józanra váltan törülte meg homlokát, melyet hideg, vékony verejték lepett el (1917 Móricz Zsigmond C3221, 63) | a beszakadt tető alatt valóságos vízmedence támadt, a bútorokat, könyveket még a távolabbi helyiségekben is penész kezdte ellepni (1955 Nováki Gyula CD52) | ha a lisztharmat ellepi a gyümölcsöst, az átterjed a szőlőre is (1994 Országgyűlési Napló CD62).

3. ’〈vminek a sokasága v. vminek a sokaságával vmi〉(fokozatosan) vhova kerülve, vhol megjelenve (egészen) beterít v. megtölt vmit, es. vkit’ ❖ a könnyebb dolgok a’ viz-ſzinét el-lepték (1789 Magyar Kurír C0315, 1154) | [az asztal] valamelly vas-vegyitékű zöldes szinnel vala festve, s melly festék az abroszon elöntött viz- s bortól felázván, az abroszt […] nagy rozsda sárga foltokkal lepé el (1857 Vasárnapi Újság CD56) | egy nagy város házsorai lepik el a dombok lejtőit (1898 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | Gyülnek könyveim és ellepik otthonom (1938 Dsida Jenő CD01) | Terítettek tiszteletünkre, jóféle pálinkák, borok, ételek lepték el az asztalt (1969 Fodor József 9149013, 153).

3a. ’〈növény vmely területet〉 sűrűn, buján nőve (fokozatosan) elborít, benő, ill. 〈növénnyel beültetett területet〉 felver’ ❖ Mezei Virágok’ ſok neme el-lepte egéſzlen a’ földet (1774 Dugonics András C1484, 212) | némelly növény, mellyet a legelő marha nem élvez, csak hamar nagyon elszaporodik, s lassankint az egész legelőt ellepi (1856 Benkő Dániel ford.–Stephens 8045010, 44) | [ha] épen nyár derekán változik az idő, akkor a soványul megtermett búza megrothad a nyári esőtől, a szárazon nőtt finom rózsaburgonya vizenyős és fekélyes lesz, sőt kicsírázik a földben, [...] a kapásokat ellepi a dudva és a szálas takarmányok megrothadnak (1936 Veres Péter 9771011, 9) | a szántóföldet, kertet, rétet gyom veri föl, bozót lepi el (2000 Boross István–Márkusné Vörös Hajnalka CD36).

3b. ’〈emberek, állatok v. járművek sokasága vmely helyet〉 eláraszt, elözönöl(ve megtölt)’ ❖ okádgyák a’ Babilloniai kapuk a’ ſeregeket, mellyek által költözvén az Eufrátes fojó vizén, el lepték a’ térſéget (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0809, 154) | A székváros felé vezető utakat már hajnalban ellepték a szekerek (1897–1898 Mikszáth Kálmán CD04) | A szunyogok a fénytől becsalogatva ellepték a szobát (1925 Kosztolányi Dezső C2750, 183) | a rodostói udvart ellepő idegen kalandorok (1964 Hopp Lajos CD53).

3c. ’〈személy v. vmely intézmény〉 fokozatosan telerak, eláraszt vmivel, es. vkivel vmit’ ❖ Nem kevés pénzt vonnak ki a külső vármegyei mesteremberek is, kik készítményeikkel apró vásárainkat ellepni szokták (1830 Kölcsey Ferenc 8253050, 33) | Hollandia a maga tisztviselőivel és irodáival akarta ellepni a legmesszibb tengeri városokat is (1936 Hajnal István CD42) | egy vállalat dömpingáruval lepi el a közös piacot (1998 Figyelő CD2601).

4. ’〈érzés〉 elfog, eltölt vkit’ ❖ öröm, vigaſság, és vigaſztálás [!] lepik vala el ſzerelmetes ſzivét (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 168) | ha az ember a virágos fűbe elfekszik, […] csudálatos érzések lepik el (1858 Jókai Mór C2249, 267) | Ellepett a fáradtság, az unalom és a reménytelenség (1927 Kassák Lajos 9314009, 21) | Iszik, drogozik, mindegy: a lényeg, hogy ellepje a mámor (1996 Magyar Hírlap CD09).

5. (rég) ’teljes terjedelmében befed, betakar (vmivel) vmit vmi, es. vki’ ❖ az Órjás mind addig ſzopogatta az erös bort, méglen végtére haſonló lévén a tsaphoz el-eſe, ’s barlangjának hoſzſzúságát temérdek teſtével réſzegen el-lepte (1774 Dugonics András C1484, 17) | Fekete bajussza el lepi egész száját (1789 Kazinczy Ferenc C2554, 518) | Feltünő megismertető jeleik: tömör testalkat: rövid, nehéz szárny, a lábakat is ellepő, körmökig érő tollazat (1857 Vasárnapi Újság CD56) | [az ún. gyászos szitakötő] szárnyát majdnem egészen ellepi a gyönyörű bársonyfekete folt (1933 Az állatok világa ford. CD46).

5a. (rég, ritk) ’〈szem vmely területet v. dolgok sokaságát〉 befog(ja), belát(ja)’ ❖ Annyi a kád, hogy a szeme sem tudja ellepni (1897 Benedek Elek C0928, 6).

6. (rég) ’〈váratlan v. kiszámíthatatlan dolog, esemény〉 hirtelen ér, meglep vkit’ ❖ Nem mondhatom neked, melly édesen valék ellepve, midőn az Anacharsis Boldogságát találtam eggyik darabodban (1801 Kazinczy Ferenc C2555, 445) | megtenni nem szünök, Mit a világos ész s tapasztalás Jónak mutat, s így bármi lepjen el, Készen találja biztos lelkemet (1823 Vörösmarty Mihály C4540, 300) | több illy képzetek közt az álom ellepett (1833 Aurora C0040, 118) | Mult csütörtökön délután 5 óra után iszonyú, ’s csak az 1837-iki pünkösdhétfőihez hasonló zivatar lepé el testvérvárosainkat [ti. Budát és Pestet] és környékét (1842 Pesti Hírlap CD61).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, ellepet, ellepett; ÚMTsz.