ellik ige 13b4 ell (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben: ritk)
1. ts ’〈(nagyobb) emlősállat kicsinyét v. kicsinyeit〉 világra hozza’ ❖ Az ujonnan ellett bárányotskákat, ſzükség több ideig és egynéhány óráig, az Anyoknal [!] meg-hagyni (1774 Tapasztalásból merített oktatás ford. C4090, 62) | [a víziló] egygyet ellik minden eſztendőben (1799 Fábián József ford.–Raff 7101018, 567) | borjazik a’ tehén, borjat ell, borjat szl, borjat tol ki magából (1813 Kassai József C2495, 452) | Ha [az asszony vemhes kancája] kancacsikót ell, akkor megteszi a kedves keresztapja kívánságát (1902 Herczeg Ferenc 9241011, 21) | [A nyúl] rendkívül szapora, márciustól októberig öthetenként 4-12 kölyköt ellik (1998 Magyar Hírlap CD09).
1a. (irod, pejor, átv is) ’〈gyereket〉 szül, világra hoz’ ❖ Bár barbarok volnának (és azok, noha Itt ellették) s ne rómaiak! (nem is Azok, habár a capitolium Előtt vetélték őket)… (1848 Petőfi Sándor ford.–Shakespeare CD11) | Bár a kamarilla kedve abban teljék, Hogy nekünk poklostúl ördögöket elljék (1849 Sárosi Gyula 8404002, 143) | Hol vagytok most, kis „intellektüellek”, Kiket bus század baljós vége ellett? (1914 Gyóni Géza 9205012, 23).
2. tn ’〈(nagyobb) emlősállat〉 kicsinyét v. kicsinyeit világra hozza’ ❖ pokla [=] az ell júhnak máſſa, máſodika, burokja (1784 Kisded szótár C0815, 66) | [Ellési bénulásban] majdnem mindig csak többször ellett tehenek betegszenek meg (1894 PallasLex. CD02) | A sávos ürge, úgy, mint valószínűleg a többi faj is, csak egyszer ellik egy évben (1929 Az állatok világa ford. CD46) | A ló csikózzék, a tehén jól elljék (1968 Bálint Sándor 9022002, 157) | a bálnák [a korallzátonynál] párzottak és ellettek (2000 Magyar Hírlap CD09).
3. ts (irod) ’előidéz, eredményez, ill. létrehoz, alkot vmit’ ❖ [egy szerző Johann Rautenstrauch ellen] könyvet írt, mellynek a’ titáluſſa [!] ez: Tizenharmadik Apoſtol. Ezzel azt gondólta, hogy tsudát ellett (1786 Szacsvay Sándor ford. C3788, 99) | Csudálkozom rajta, hogy a tőke mellett A vén Varga János íly verseket ellett (1802 Csokonai Vitéz Mihály CD01) | Elűl a vész, mely villámot ellett (1881 Széchy Károly C3905, 54) | Győztél, s a harc uj harcot ellett (1911 Babits Mihály CD10).
Ö: le~, meg~.
Vö. CzF. ~, ellő¹; ÉrtSz.; TESz. ellik¹; ÉKsz.; SzT. ellett, ~, ellő²; ÚMTsz. ellik¹