elmondhatatlan mn, partikula és fn 

I. mn 14A1

1. ’szavakkal kifejezhetetlen, el nem beszélhető 〈dolog〉’ ❖ Istenek számára való látvány tárult föl előttük. Jobbra Lengyelország, balra Magyarország. Egy kép, végtelenebb, mint a tenger. Elmondhatatlan, leírhatatlan, lefesthetetlen kép (1872 Jókai Mór CD18) | Elmondhatatlan az, mit bajlódtam a sok felházépítéssel, meg a mesterlegények házaival (1946 Németh László² 9485008, 32) | Az objektív líra képei, tárgyai [...] nem díszítők vagy szemléltetők, nem is jelképezők, hanem a másképp elmondhatatlan közlés eszközei (1982 Nemes Nagy Ágnes 9479032, 51) | A saját történelem elmondhatatlanná vált, a múlt hivatalos olvasata a személyes élményt ellehetetlenítette (1997 Pető Andrea CD17).

1a. ’kimondhatatlan, kiejthetetlen 〈szó, szöveg〉’ ❖ vajon ez elmondhatlan nevű öltözetnek szárait a csizmaszáron belül, vagy a csizmaszáron kívül viseli-e valaki (1870 Jókai Mór CD18) | A próbák előtt [...] kiderül, hogy a szöveget [...] át kell fésülni, mert: elmondhatatlan (1917 Budapesti Hírlap dec. 25. C4705, 2).

2. ’rendkívüli, szokatlan(ul nagy fokú, mértékű)’ ❖ Amerika ott tolongott a Hofbräubeli hordók körül, s elmondhatatlanul szőke asszonyok, hátul a kalapjuk karimájáról nyakukba folyó csipkefátyolokkal, öblögették a söröskancsókat (1906 Ignotus 9270001, 240) | Pesten elmondhatatlanul sok minden történt (1936 Márai Sándor 9421007, 59) | A bűz elmondhatatlan, másfél centis legyek hada lep el bennünket, amikor a fotózáshoz kiszállunk a kocsiból (1995 Magyar Hírlap CD09).

II. partikula 0

’〈mn fokozására:〉 rendkívül, szerfölött’ ❖ A sör elmondhatatlan jó volt (1906 Ignotus 9270001, 239) | Magam is fiatal voltam, s elmondhatatlan boldognak éreztem magamat, hogy alkalmam van ezen a boldog és ragyogó világon sétálni (1933 Móricz Zsigmond CD10) | Csakugyan felébresztettelek, és kértelek, hogy segíts rajtam valahogy, mert elmondhatatlan rosszul vagyok (1979 Hajnóczy Péter 9215001, 9) | elmondhatatlan sok az a költség, amelyre éppen a nemzeti kultúra védelme és támogatása érdekében ennek a nemzeti intézménynek szüksége van (1992 Országgyűlési Napló CD62).

III. fn 4A1 (vál)

’szavakkal kifejezhetetlen, közölhetetlen dolog’ ❖ a második felvonás egy szép jelenetében elmondja az elmondhatatlant (1920 Füst Milán CD10) | a kegyelem pillanataiban néha ki tudom fejezni az elmondhatatlant is (1942 Márai Sándor 9421001, 134) | Aztán kitépte a lapot, látván, hogy jámbor vakmerőségében az elmondhatatlant éppen a legreménytelenebb módon akarja elmondani (1979 Tandori Dezső 9703051, 172) | Anyja karján, lassan távolodik, szó nélkül is elmondva valamit a belőlük mindig kikívánkozó elmondhatatlanból (1996 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

elmondhatatlan melléknév, partikula és főnév
I. melléknév 14A1
1.
szavakkal kifejezhetetlen, el nem beszélhető 〈dolog〉
Istenek számára való látvány tárult föl előttük. Jobbra Lengyelország, balra Magyarország. Egy kép, végtelenebb, mint a tenger. Elmondhatatlan, leírhatatlan, lefesthetetlen kép
(1872 Jókai Mór)
Elmondhatatlan az, mit bajlódtam a sok felházépítéssel, meg a mesterlegények házaival
(1946 Németh László²)
Az objektív líra képei, tárgyai [...] nem díszítők vagy szemléltetők, nem is jelképezők, hanem a másképp elmondhatatlan közlés eszközei
(1982 Nemes Nagy Ágnes)
A saját történelem elmondhatatlanná vált, a múlt hivatalos olvasata a személyes élményt ellehetetlenítette
(1997 Pető Andrea)
1a.
kimondhatatlan, kiejthetetlen 〈szó, szöveg〉
vajon ez elmondhatlan nevű öltözetnek szárait a csizmaszáron belül, vagy a csizmaszáron kívül viseli-e valaki
(1870 Jókai Mór)
A próbák előtt [...] kiderül, hogy a szöveget [...] át kell fésülni, mert: elmondhatatlan
(1917 Budapesti Hírlap dec. 25.)
2.
rendkívüli, szokatlan(ul nagy fokú, mértékű)
Amerika ott tolongott a Hofbräubeli hordók körül, s elmondhatatlanul szőke asszonyok, hátul a kalapjuk karimájáról nyakukba folyó csipkefátyolokkal, öblögették a söröskancsókat
(1906 Ignotus)
Pesten elmondhatatlanul sok minden történt
(1936 Márai Sándor)
A bűz elmondhatatlan, másfél centis legyek hada lep el bennünket, amikor a fotózáshoz kiszállunk a kocsiból
(1995 Magyar Hírlap)
II. partikula 0
〈mn fokozására:〉 rendkívül, szerfölött
A sör elmondhatatlan jó volt
(1906 Ignotus)
Magam is fiatal voltam, s elmondhatatlan boldognak éreztem magamat, hogy alkalmam van ezen a boldog és ragyogó világon sétálni
(1933 Móricz Zsigmond)
Csakugyan felébresztettelek, és kértelek, hogy segíts rajtam valahogy, mert elmondhatatlan rosszul vagyok
(1979 Hajnóczy Péter)
elmondhatatlan sok az a költség, amelyre éppen a nemzeti kultúra védelme és támogatása érdekében ennek a nemzeti intézménynek szüksége van
(1992 Országgyűlési Napló)
III. főnév 4A1 (vál)
szavakkal kifejezhetetlen, közölhetetlen dolog
a második felvonás egy szép jelenetében elmondja az elmondhatatlant
(1920 Füst Milán)
a kegyelem pillanataiban néha ki tudom fejezni az elmondhatatlant is
(1942 Márai Sándor)
Aztán kitépte a lapot, látván, hogy jámbor vakmerőségében az elmondhatatlant éppen a legreménytelenebb módon akarja elmondani
(1979 Tandori Dezső)
Anyja karján, lassan távolodik, szó nélkül is elmondva valamit a belőlük mindig kikívánkozó elmondhatatlanból
(1996 Magyar Hírlap)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások