elnevez ts ige 4b

1. ’Vmilyen névvel ellát vkit v. vmit.’

1a. ’〈vmely személyt, tárgyat, dolgot stb.〉 megkülönböztetés céljából tulajdonnévvel ellát’ ❖ hogy könnyebben bánhaſſanak az ott [ti. a Holdon] lév helyekkel, El-nevezték mind azokat külömböz nevekkel (1787 Bécsi Magyar Múzsa C0349, 464) | [a Korán fejezetei] a tartalmukból kikapott egy részlet, némelykor kezdő szavuk szerint vannak elnevezve (1895 PallasLex. CD02) | [Nagy Heródes] a Baris nevű régi erődöt kibővíttette és Marcus Antonius tiszteletére Antoniának nevezte el (1914 RévaiNagyLex. C5706, 857) | Mihály nem kegyelmezett „Jánosnak”, tudniillik a disznónak, amit egy potrohos termetű ellenségéről nevezett el, mert az rossz véleménnyel volt a huszártisztekről (1933 Krúdy Gyula CD54) | Tizenegyedik alkalommal adták át az 1984-ben elhunyt világhírű karmesterről, Ferencsik Jánosról elnevezett díjat (1997 Magyar Hírlap CD09).

1b. ’megnevezésre, azonosításra szolgáló névként vmely szóval v. kifejezéssel ellát vmit v. vkit’ ❖ A’ Tótok nem más-kép’ nevezték-el ezen Nemzetet, hanem Wlach (1786 Dugonics András C1471, 24) | Linnének sohasem jutott eszébe a növények nemző részeit, az állatokhoz hasonló kifejezésekkel nevezni el (1847 Hetilap CD61) | [Szemere Miklós] kitalált egy új szót, amelyet a maga körében terjesztgetett. „Sóhajdának” nevezte el a koldust (1927 Krúdy Gyula CD54) | [találmányaival Tesla] mindörökre beírta magát a tudomány történetébe, amit azzal is honoráltak, hogy a mágneses erő mértékegységét róla nevezték el (1999 Természet Világa CD50).

1c. ’vmely jellegzetes tulajdonságára utaló, gyakr. tréfás v. pejoratív jelentésű szót v. kifejezést használva (alkalmilag) vmilyen névvel, ill. minősítéssel illet vkit v. vmit’ ❖ Engem, el nevezni, Huntzfutnak, Kujonnak, akaſztófára valónak, Hamis lelkünek! (1793 Kibédi Sámuel ford.–Molière 7176001, 36) | [A Poroszyak] csupa négy lábú emberek, azaz: egyik sem nagyobb négy lábnál. Azért nevezték el őket „Kolibri-családnak” (1872 Mikszáth Kálmán CD04) | [Gárdonyi Gézát] ismerősei elnevezik egri remetének, láthatatlan embernek, magyar Tolsztojnak (1940 Pintér Jenő CD44) | [A nagy pestisjárvány idején] a dögvészt az oxigénhiány miatt elkékült emberekről „fekete halál”-nak nevezték el (1999 Természet Világa CD50).

2. (rég, ritk) ’〈neveket〉 rendre felidéz, felsorol’ ❖ nevezze az Ur a’ jö [!] Barátit a’ kik arra ſegitették [...]. – Akkor el-nevezem rendel (1792 Pálóczi Horváth Ádám C2111, 475) | Ha valaki minden ismert tudományok’ neveit magában elnevezi, ’s fontolóra veszi, mellyikben vagy hányban volna képes helyes javításokat tenni, vagy tanitói tisztet könyv nélkül felvállalni: önhittségén elneveti magát (1835 Jósika Miklós C2402, 47).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

elnevez tárgyas ige 4b
1.
Vmilyen névvel ellát vkit v. vmit.
1a.
〈vmely személyt, tárgyat, dolgot stb.〉 megkülönböztetés céljából tulajdonnévvel ellát
hogy könnyebben bánhaſſanak az ott [ti. a Holdon] lév helyekkel, El-nevezték mind azokat külömböz nevekkel
(1787 Bécsi Magyar Múzsa)
[a Korán fejezetei] a tartalmukból kikapott egy részlet, némelykor kezdő szavuk szerint vannak elnevezve
(1895 PallasLex.)
[Nagy Heródes] a Baris nevű régi erődöt kibővíttette és Marcus Antonius tiszteletére Antoniának nevezte el
(1914 RévaiNagyLex.)
Mihály nem kegyelmezett „Jánosnak”, tudniillik a disznónak, amit egy potrohos termetű ellenségéről nevezett el, mert az rossz véleménnyel volt a huszártisztekről
(1933 Krúdy Gyula)
Tizenegyedik alkalommal adták át az 1984-ben elhunyt világhírű karmesterről, Ferencsik Jánosról elnevezett díjat
(1997 Magyar Hírlap)
1b.
megnevezésre, azonosításra szolgáló névként vmely szóval v. kifejezéssel ellát vmit v. vkit
A’ Tótok nem más-kép’ nevezték-el ezen Nemzetet, hanem Wlach
(1786 Dugonics András)
Linnének sohasem jutott eszébe a növények nemző részeit, az állatokhoz hasonló kifejezésekkel nevezni el
(1847 Hetilap)
[Szemere Miklós] kitalált egy új szót, amelyet a maga körében terjesztgetett. „Sóhajdának” nevezte el a koldust
(1927 Krúdy Gyula)
[találmányaival Tesla] mindörökre beírta magát a tudomány történetébe, amit azzal is honoráltak, hogy a mágneses erő mértékegységét róla nevezték el
(1999 Természet Világa)
1c.
vmely jellegzetes tulajdonságára utaló, gyakr. tréfás v. pejoratív jelentésű szót v. kifejezést használva (alkalmilag) vmilyen névvel, ill. minősítéssel illet vkit v. vmit
Engem, el nevezni, Huntzfutnak, Kujonnak, akaſztófára valónak, Hamis lelkünek!
(1793 Kibédi Sámuel ford.Molière)
[A Poroszyak] csupa négy lábú emberek, azaz: egyik sem nagyobb négy lábnál. Azért nevezték el őket „Kolibri-családnak”
(1872 Mikszáth Kálmán)
[Gárdonyi Gézát] ismerősei elnevezik egri remetének, láthatatlan embernek, magyar Tolsztojnak
(1940 Pintér Jenő)
[A nagy pestisjárvány idején] a dögvészt az oxigénhiány miatt elkékült emberekről „fekete halál”-nak nevezték el
(1999 Természet Világa)
2. (rég, ritk)
〈neveket〉 rendre felidéz, felsorol
nevezze az Ur a’ jö [!] Barátit a’ kik arra ſegitették [...]. – Akkor el-nevezem rendel
(1792 Pálóczi Horváth Ádám)
Ha valaki minden ismert tudományok’ neveit magában elnevezi, ’s fontolóra veszi, mellyikben vagy hányban volna képes helyes javításokat tenni, vagy tanitói tisztet könyv nélkül felvállalni: önhittségén elneveti magát
(1835 Jósika Miklós)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások