elomlik tn ige 16a
1. ’〈tárgy, dolog〉 darabjaira hullva, omolva apránként szétesik’ ❖ A’ hangyák ellen vegyen az ember óltatlan méſzkövet, mellyet immár meg-égettek, annyit mint háromſzor az ökle: ássa-bé a’ hangya’ féſzekbe, tltſön vizet reá, és meg-hevl a’ méſz, ’s el-omlik egymástól (1789 Mindenes Gyűjtemény C0367, 40) | A [vár]falaknak most csak alaprakata látszik, sánczai és a hegy oldala is el van boritva az elomlott falaknak legurult köveivel és ragacs-töredékeivel (1873 Orbán Balázs CD22) | [az ezredes] a tíz ujjával eszegette a tepertőt. Egyik keményebbre volt sülve, a másik lágyan omlott el a szájában (1927 Krúdy Gyula CD54) | kő elomlik, rozsdás lesz a vas, […] romok fölött erdő lesz a gaz (1955 Kuczka Péter CD53).
1a. (kissé rég, vál) ’〈vmely állapot, közösség stb.〉 megszűnik, megsemmisül’ ❖ a’ Romai birodalom Nap-nyúgoton egészen el-omlott vala (1783 Elmélkedések a házasság állapotjában C1562, 37) | szívökben a török iránt haragot és gyűlöletet viseltek, mert békéjök és boldogságuk, családjok és udvarházok, életök minden eszményi és anyagi java elomlott miatta (1896 Széchy Károly CD55) | A költő ír s töröl […]. És megszületnek, elomlanak világok (1923 Telekes Béla CD10) | ha Krasznahorka és Geszt egymásra támad, elomlik a nemzet (1937 Hegedüs Lóránt CD10).
2. ’〈ember(i test)〉 összeroskad(va elterül vhol)’ ❖ elomlok: ich falle zusammen (1805 Verseghy Ferenc C4436, 112) | Sorra belépdel sok dalia: Fáj nekik a hőst véribe’ látni, S nem harc mezején elomlania (1877 Arany János CD01) | valami rémes fáradtságot, kimerültséget érzett, szeretett volna elomolni a földön (1914 Móricz Zsigmond CD10) | Megingott, mint aki elszédül. Két karral nyúltam utána, hogy felfogjam elomló testét (1952 Márai Sándor 9421019, 100).
3. (átv is) ’〈haj, ruha stb. (vmely felületen)〉 azt befedve (egyre inkább) szétterül’ ❖ Megbomlott haja, és szabados fürtökben omolt el Tündöklő vállán, karján, és a kerek emlőn (1823–1824 Vörösmarty Mihály CD01) | [Andrássy Tivadar] csinos fiatalember. Kellemes arcvonásain lírai lágyság omlik el (1893 Mikszáth Kálmán CD04) | Sötétlila, csipkés, bő ruhát visel, amely puhán omlik el a lenge, finom test formáin (1908 Kaffka Margit CD10) | A falakon erdei liánok, indák tekergőznek, kolbásztök omlik el (1998 Magyar Hírlap CD09).
3a. (irod v. vál) ’〈légnemű anyag, fény v. hang〉(egyre inkább) szétárad’ ❖ átkozott a gőz, mely füstölögve, hígan elomlik éjeken – s megfullad a család (1909 Babits Mihály 9014004, 17) | Bealkonyul. A sárga fény elomlik, mert minden alkony az őszhöz hasonlit (1936 e. Kosztolányi Dezső CD01) | [Jean Giono] a hangszerelés művésze; mondatai dallamok, egy-egy bekezdése szavakba fogott, magasba szökkenő, szélesen elomló ária (1940 Komor András CD10).
4. (rég, ritk) ’〈vér〉 ömölve elfolyik’ ❖ Sok ártatlan vér omlott már el a szabadság eme gyilkolói ellen (1848 Kossuth Hírlapja CD61) | szabadságáért kénytelen viaskodni a magyar. Mennyi szivtépő keserv érte ezen rövid idő alatt. […] Mennyi vére omlott el (1896–1898 Gracza György CD45).
Sz: elomlás.
Vö. CzF. ~, elomol; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elomlandó; ÚMTsz.