elrombol ige 1a
1. ts (kissé rég) ’〈pusztító hatás(ú eszköz) v. (vmely eszközzel) vki〉 összeroncsolva, szétzúzva tönkretesz vmit, ill. 〈építményt, várost stb. vmely csoport v. vki〉 szétdúlva elpusztít, lerombol’ ❖ Már a Rábán túl a nagy sas, a kakas körme mivé tett? Stájer tánc végzi a manifestummal kezdett minétet; Nyalka csizmám elrombolja pór szolga-saru formára, Fűzött topányom elszabta francia cipő-kaptára (1813 Pálóczi Horváth Ádám C2122, 173) | [a békésnek látszó választók] a’ követválasztást megelőző napon elleneiket visszaverték, a’ városba botvillogtatás fenyegetéseivel jöttek; Kovács Ágoston főbiró szállását elrombolták, ott sok embert megsebesítettek (1843 Pesti Hírlap CD61) | az első [ágyú]golyó az osztrák lőszerkocsit rombolta el (1873 Orbán Balázs CD22) | A különben is kicsiny és ostromoktul elrombolt városban ami lakható magánház van, azt mind elfoglalták a külföldi uraságok (1882 Jókai Mór CD18) | Valószinű, hogy az egymást fölváltó nemzetek elrombolták az itt talált falvakat és városokat, s azok romjain újakat alapítottak (1891 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | A lövés a jobb szem bal szögletébe volt irányozva és a koponyatetőt egészen elrombolta balfelől (1897 Zichy Antal CD55) | fontos ágyútűzzel, torpedónaszádokkal az ellenséges tengeralatti naszádok periszkópjait elrombolni (1925 RévaiNagyLex. C5714, 129) | Október 14.-én Hadik Buchholzot érte el s útközben egy különítményt Neu-Schadowba rendelt, mely az ott levő összes vasöntő kohókat és a lőszer előállítására szolgáló egyéb gépeket elrombolta (1941 Bánlaky József CD16).
1a. ’〈pusztító hatású természeti jelenség építményt, természeti képződményt〉 romba dönt, ledönt’ ❖ nehogy a’ gyenge jég vigye vagy rombolja hidunkat el (1831 Széchenyi István CD1501) | Tűzvész pusztítása nem ily rettenetes, mert az, amit elrombolt, azt megsemmisítette (1879 Jókai Mór CD18) | a Duna-vizár elrombolta az általa [ti. Schoepf Ágost által] 1837. nagy anyagi áldozattal alapított ortopediai gyógyintézetet (1894 PallasLex. CD02) | a folyó [a] régebbi és a mai völgyében már az idősebb tengeri rétegek egy részét is elrombolta (1999 Természet Világa CD50).
1b. (rég) ’〈vmely ép állapotban levő v. jól működő dolgot〉 szétdúl(va megsemmisít)’ ❖ Régente tán a’ Magyar veszedelmesb ellensége volt hazájának minden szomszédinál, ’s tán önmaga rombolta el minden időkre azon szép Jövendőt, mellynek áldási – – – – – – – – – – – melegitnének minket ’s mieinket most, ’s egykor még nagyobb fényben utóinkat (1831 Széchenyi István CD1501) | A magyar ekkor nem egyedül önmagáért küzdött, hanem küzdött a tudományért, a művészetekért, melyeket el akara rombolni a török tudatlan, szilaj tömeg (1847 Vasvári Pál 8515006, 75) | Az érzés, a szenvedély nem kinyílik, hanem úgy szakad fel bennük s elrombolja, ami életet talál (1917 Schöpflin Aladár 9590005, 61).
2. tn (rég, átv is) ’〈vihar〉 tombolva, pusztítást okozva elvonul vmi felett’ ❖ nem e’ szívben ért meg a’ terv, melly házad’ szerencséje fölött rombolt el, mint a’ zivatar! (1839 Jósika Miklós C1205, 69) | ollyan volt mint a gyöngéd [fa]csemete, melly fölött a vihar rombolt el (1853 Jósika Miklós C2362, 9).
Vö. CzF.; ÉrtSz.