elugrik ige 17a
1. tn ’〈ember, állat〉(elrugaszkodva) odébb ugrik (vmiről v. vhonnan, vhova), ill. így (képes) eljut(ni) vhova, vmeddig’ ❖ Sokann a’ korlátból hogy el ugranak, hogy vertt Úttól el térnek, ’s nyakra, fre rohannak: ezen kárt Bbájos Tzirtze pintes korsója tselekfzi (1777 Baróti Szabó Dávid C0823, 72) | [a mókusok] egy fáról a másikra tiz lábnyi távolságra is könnyen elugornak (1847 Peregriny Elek 8360008, 88) | [a kislány] elugrott Aklitól hátra vagy három lépésnyire (1903 Mikszáth Kálmán CD04) | [a síugró] egy magas sáncról nagy lendülettel ugrik el és a leérkezés, valamint elugrás helye között levő távolság adja az ugrás eredményét (1929 TolnaiÚjLex. C5732, 277) | A ló könnyedén el akart ugrani, de Szűcs Lajos patkóinak súlya nem engedte (1989 Lázár Ervin 2025056, 35) | [Úszóversenyen:] vezényszó, pisztolylövés, elugranak, úsznak, célba érnek (1996 Magyar Hírlap CD09).
1a. ’〈ütés, vágás, ütközés elől〉 ugorva kitér, félreugrik’ ❖ Ezzel a’ dárdáját ragadja hirtelen, És Zrinyire öklel felette ſzertelen; De el-hibázta vólt ezt az embertelen: Mert Zrinyi el-ugrott (1777 Kónyi János C2731, 96) | Az olasz elugrott: ezer szerencséje! Mert iszonyút vág most a barát feléje (1854 Arany János CD01) | az utolsó pillanatban sikerült [...] csak elugranom egy dübörgő mozdony elől, amelynek zúgó szele is megcsapott már (1922 Zilahy Lajos 9799003, 83) | egyik-másik pofon elől jó reflexekkel el lehet ugrani (2006 Népszabadság aug. 8. C7854, 3).
1b. (biz) ’〈lehetőség, kötelezettség stb. elől〉 kitér’ ❖ ha akadt a környéken valamilyen kőműves segédmunka: „Hát istenem, az elől sem ugrottam el.” (1983 Népszabadság márc. 26. C7833, [17]) | az SZDSZ nem fog elugrani az ajánlat elől (2004 Népszabadság aug. 5. C7852, 3) | Nem szokásom elugrani a feladatok elől (2009 Népszabadság márc. 9. C7857, [1]) | A Fidesz frakcióvezetője elugrott a felelősség elől és az államfőre mutogat (2010 Népszabadság máj. 12. C7858, 2).
1c. (rég) ’〈szabálytól, kötelezettségtől stb.〉 eltekint, ill. eltér vki’ ❖ [a] Poétának tetszett a’ rendtül dithyrambice elugrani (1790 Szentgyörgyi István C2555, 28) | egyedül Trencsin követének van kedve a végzéstől elugrani, holott Trencsin részéről történt az inditvány (1836 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | hogy az igazat megmondjam, szeretnék ettől a váltótól valami jó titulus alatt elugrani (1892 Jókai Mór CD18).
2. tn ’〈(rugalmas) tárgy, dolog〉(vmihez ütődve) hirtelen elpattan, elröppen (vhonnan, vhova)’ ❖ ütközik a’ két Szál kelevész [= dárda] vasazott testekbe. Csapodnak elugrott Fegyvere Koppányrul (1826 Aurora C0034, 17) | A puha földrétegből nem ugrott el oly erővel a golyó, mintha kemény földre esett volna (1887 Jókai Mór CD18) | Hadonászó kezeiről messzire ugrottak el a vizcsöppek s befröcskölték a falakat (1928 Kassák Lajos CD10) | egy csodakútba vetett tündérleány hallá változik, megölik, pikkelye elugrik, gerlicévé változik s a királyfi ablaka alá jár turbékolni (1932 Berze Nagy János C6943, 120) | egy elugrott labda (1979 Esterházy Péter 9129002, 304).
2a. ’〈annak kif-ére, hogy vmely helyről, pozícióból stb. hirtelen más helyre, pozícióba v. vmekkora távolságra kerül vmi〉’ ❖ [az ún. Fux-féle váltóhang] nem tér vissza a főhangra, hanem elugrik (1930 ZeneiLex. CD49) | Ha a Kanizsa [csapata] nyer, hét pontra ugrik el a Parmalattól (1995 Magyar Hírlap CD09) | ha véletlenül hozzáérünk, a kurzor elugrik valahová (2000 Byte Magazin CD38).
3. tn ’(vmely célból) hirtelen, sietve távozik (vhonnan), ill. rövid időre, rendsz. közeli helyre v. vkihez elmegy vki’ ❖ ugorjon el már, Keöszméthyért! (1896 Bartók Lajos C0863, 91) | Majd én ugrok el a gyerekekhez (1955 Palotai Boris 9511001, 100) | csak egy percre ugrott el a munkahelyéről (1999 Magyar Hírlap CD09) | olcsó biciklit nem érdemes lopni, nagyon drágát meg nem könnyű: egy félmilliós sportbringával nem szoktak csak úgy elugrani az ABC-be (2009 Népszabadság aug. 1. C7857, 14).
3a. (rég) ’hirtelen, menekülve távozik, megugrik’ ❖ egy kevés tzivakodás után Pontamptont, ’s a’ fövebbeket meg-fogattam, Eszeksz pedig el-ugrott (1785 Osvald Zsigmond ford.–Banks C3371, 55) | a’ gonosz szándok fölfedeztetvén, a’ gyujtogató elugrott (1844 Életképek C0101, 680) | amint futásnak eredt népüket látták [a hadvezérek], ők is elugrottak (1895 Gracza György CD45) | észreveszi, hogy a tolvaj a hátsó ajtón elugrott (1915 Lengyel Menyhért CD10).
4. ts (rég) ’〈következő fokot, pontot, szakaszt stb.〉 haladása közben átugrik, kihagy vki’ ❖ [verseidben] tartsd-meg a’ H. betűnek erejét! fertelmes azt el-ugrani (1789 Főldi János C2554, 505) | a közép léptsket elugorjuk (1798 Kis János¹ ford.–Knigge C2658, 99) | Az Úr Verseit hasonlóképen való örömmel olvasám. A’ Szemere’ két darab versét elugrottam, mert ismerem (1814 Kazinczy Ferenc C2564, 381) | az is megtörténik, ha valamely nép nem önállóan fejlődik, hanem a míveltségben sokkal előhaladottabb népekkel jő érintkezésbe, hogy a túlnyomó idegen szellemi befolyás következtében egyik és másik [fejlődési] fokozatot elugorja (1854 Csengery Antal C1268, 54).
4a. (rég) ’〈vmely lehetőséget〉 kihagy, elszalaszt’ ❖ Ravaſzi. Ne búsúlj ſemmit paj-társ, lábra állatlak én, tsak el-ne hagyjon a’ ſzerentse. Bartóka. [...] De paj-társ el-ugrottam én azt (1775 Simai Kristóf C3746, 69) | [a nyelv tökéletesítésének lehetősége] örökre el lesz ugorva ha most nem tesszük; ha pedig tesszük, a’ nyelv óriási léptekkel fog haladni (1814 Kazinczy Ferenc C2518, 26).
4b. (rég) ’〈vmely kellemetlen, nemkívánatos eseményt, történést〉 elkerül vki’ ❖ A’ természetnek rendeléseit soha az ember kár nélkl el nem ugorhatja (1799 Kováts Mihály ford.–Hufeland C2783, 106) | A’ büntetést el-ugrom Poenam evito, effugio (1810 Végtagokra szedett szótár C3748, 116) | a bűnös a törvényszék elé kerül. Ha még hajadon, talán megmenekül [...] a városból kiseprűztetéssel; de ha férjes nő, a vérpadot bizony el nem ugorja (1902 Jókai Mór CD18).
5. ts (rég) ’〈annak kif-ére, hogy a Nap vmely ponton túlhalad, ill. vki vmely életévén, életszakaszán túljut〉’ ❖ már moſt ſzinte el-ugrom azon eſztendöket, melyekben a’ házaſsági ſzövetségröl gondolkodhatnám (1793 Seelmann Károly ford.–Banks C3719, 66) | elugrotta a’ hatvan esztendőt (1830 Kazinczy Ferenc ford.–Molière C0444, 36) | midn délpontyát a nap elugrá (1831 Pázmándi Horvát Endre C3437, 214) | annál hiresebb asszony maig sincs [...], pedig az ötvenet [...] rég elugrotta (1866 Szathmáry Károly C3858, 44).
Vö. CzF. elugor, ~; ÉrtSz.; TESz. ugrik; ÉKsz.; SzT. elugorhat, elugrat, ~