elvadul tn ige 1a1 

1. ’(Eredeti,) természetes, vad, gondozatlan állapot(á)ba (vissza)kerül.’

1a. ’〈házi- v. szelídített állat (egyede)〉 újból vadon élő elődeinek v. rokonainak tulajdonságait (és életformáját) veszi fel’ ❖ [a lovak] Európából kerültek oda [ti. Amerikába], ’s ott meg-sokasodván el-vadúltak (1792 Mindenes Gyűjtemény C0371, 135) | a’ szelidek [ti. méhek] könnyen elvadulnak (1835 Vajda Péter C4660, 4) | Nálunk néha a házi sertés vadul el oly erdős vidékeken, ahol vadsertések vannak, s itt utóbbiakhoz társulva, velük él és szaporít (1912 RévaiNagyLex. C5702, 437) | A zsidók kiűzetése után a Kánaánban maradt kutyák elvadultak, páriaként kóboroltak, és benépesítették az egész Közel-Keletet (1993 Sárkány Pál et al. CD59).

1b. ’〈termesztett növény〉 vadon élővé válik (és elburjánzik), ill. (kellő gondozás hiányában) szerzett tulajdonságait elveszti’ ❖ lehetséges az-is, […] hogy a’ jó fa el-vadúljon, vagy roszszabbá légyen, tudniillik: ha’ a’ Gazda jó fába gyümöltsetlen, vagy roszsz ágat, bimbót, vаgу sípot [= az oltóvesszőről lehúzott szemes héjat] óltana (1812 e. Rájnis József ford.–Vergilius C3580, 82) | Zab és rozs igen valószinüleg Európa délkeleti részében otthonos. Nyugoton és délen egyik sem vadul el, de igen Ausztriában, Magyarországban (1858 Vasárnapi Újság CD56) | Az ágáve is mint haszonnövény került tehát a XVI. században Európába s itt a mediterrán flóraterületen elvadulva úgy meghonosodott, hogy sokáig itt keresték a hazáját (1932 Rapaics Rajmund CD35) | [a szerzetesek] virágokat is termesztettek, amelyek vagy akkor, vagy később a monostorok és az atyák lakóhelyeinek elnéptelenedését követően elvadultak. Ezzel magyarázható például a télizöld meténg (Vinca minor) megjelenése a patakvölgyben! (1997 Természet Világa CD50).

1c. (átv is) ’〈terület, (termő)föld〉 gondozás hiányában elhanyagolttá válik, ill. 〈növényzet〉 elburjánzik’ ❖ El-parlagúlni: el-parlagodni, -vadúlni (1792 Kisded szótár C0816, 44) | a’ Hantok tövissel telve vadúlnak el (1823 Vörösmarty Mihály 8524139, 259) | az irodalom nem merő kedvtelés; hogy kritika nélkül, mint az elhagyott kert, elvadul és csak dudvát terem (1909 Zilahi Kiss Béla CD10) | Az elhagyott szeszgyár falai között elvadult növényzet alatt repedeztek a kőlapok (1985 Bodor Ádám 1020001, 20) | a hagyományos állattartás csökkenésével a kihasználatlan legelők elvadultak, beerdősültek (2002 Magyar Hírlap CD09).

1d. ’〈haj, arcszőrzet〉 hosszúra nőve bozontossá válik’ ❖ [Matoka Matyi] szakálla, haja elvadult, hogy Rózsa Sándor darab ideig fürkészve nézte, amíg ráismert (1923 Krúdy Gyula CD54) | [Ábrányi Kornél] sajátos pofaszakálla, amelyet nem beretváltatott sem könnyedén Ferenc József-esre, de nem hagyott Kossuth-formán sem elvadulni (1996 Magyar Hírlap CD09).

1e. ’〈ember(csoport)〉 társadalmi korlátoktól mentes természeti életet él(ve kegyetlenné, lélekben durvává válik)’ ❖ mind az ifjú, mind az öreg, mind a’ ſzegény, mind a’ gazdag el-vadul, és igen el-fajult embertelen terméſzetet véſzen magára (1786 Kónyi János ford.–Tessedik C2734, 235) | [a parasztgyerek] az ökrök, ludak és mezei foglalatosságok köztt elvadul ’s meszsze elmarad a’ tsinos és szelid emberségtől (1819 Magda Pál 8285003, 110) | A keresztes vitézek […] folytonos nyomorúságban, küzdelemben elvadultak, s ahhoz voltak szokva, hogy minden falat kenyeret erőszakkal kell elfoglalni, s ütleggel megfizetni (1884 Jókai Mór CD18) | Télire az öt német mérnök is Jepifányba érkezett. E fél év alatt megnőtt a szakálluk, láthatóan megöregedtek és elvadultak (1969 Makai Imre ford.–Platonov 9418003, 41) | Remarque a sztálingrádi csata után elbizonytalanodó, a keserű tapasztalatok és felismerések hatására egyrészt mindjobban kijózanodó, másrészt viszont mindinkább elvaduló német katonák lelkében lezajló változásokat ragadja meg (1995 Új Könyvek CD29).

2. ’〈állat, ember, kül. gyerek〉 viselkedésében vaddá, szilajjá, kezelhetetlenné válik, megvadul’ ❖ [a beteg marhák] igen el nyughatatlanúlnak és vadúlnak (1799 Magyar Kurír C0336, 639) | A villámoktól anélkül is elvadult lovak e hátok mögött történt lövésre hirtelen elragadták a kocsit (1846 Jókai Mór CD18) | [Péternek] belebőszült az orrába a másik két férfi bűze s egy szempillantás alatt elvadult (1912 Móricz Zsigmond CD10) | elvadultunk. S anyára rá sem hederítve már, kergettük egymást a szobában, fölborítottuk a székeket, visítoztunk (1939 Radnóti Miklós 9543003, 38) | [a kuvasz,] ha láncra kötve tartják, elvadulhat (1992 Szinák János–Veress István CD59).

3. ’〈erkölcs, cselekvésmód, folyamat stb.〉 vaddá, durvává, kíméletlenné válik’ ❖ Ha a’ templomok bezáratnának, és a’ nyilványos isteni tisztelet megszüntetnék: rövid idő mulva az emberek’ erkölcsei elvadulnának, az erény megvettetnék, a’ bün sokasodnék (1842 Szilasy János 8450017, 3) | a lerombolt városokban pangott az ipar és kereskedés, az igazságszolgáltatás szünetelt, a szokások és életmód elvadultak (1896 PallasLex. CD02) | Különösen elvadul a versengés, ha idegen falusiak is vannak (1941 Veres Péter 9771013, 98) | A játék elvadult, a gyerekek rohangáltak a teremben (1970 Mérei Ferenc–V. Binét Ágnes 9435003, 224) | A közművelődés állapota összetett és ellentmondásos, jelenlegi kilátásai ténylegesen aggasztóak, de azért semmiképpen nem romlott annyit, mint amennyire elvadultak a körülötte folyó viták (1995 Magyar Hírlap CD09).

4. (kissé rég, irod) ’〈ember(csoport), állat〉 elidegenedve távol marad v. megriadva elmenekül (vkitől)’ ❖ [az elfogott láma] bégni akart, de Robinson félve, hogy a’ többiek az által elvadulnak, ugy öszvehuzta a' kötelet, hogy az állat nem tuda kiáltani (1836 Vajda Péter ford.–Campe C4672, 83) | Elvadulsz, elzüllöl az apai háztól, Mint amely kivert kan elzüllik a nyájtól (1846 Arany János 8014001, 109) | Apró-cseprő kis lidérkék [!], lomha szörnyek elvadulnak előled, hogyha bátran közéjük vágsz (1855 Jókai Mór CD18) | hogy el ne vaduljanak a háztól, a cselédünk napalkonyatkor létrát támasztott [a tyúkoknak] (1922 e. Gárdonyi Géza C1848, 103) | A betyárcsapat hadbiztosa […] felügyelt arra, hogy a szabadcsapat el ne vaduljon a tábortól (1923 Krúdy Gyula CD54).

4a. ’visszahúzódóvá, zárkózottá, bizalmatlanná válik(, és így elidegenedik, eltávolodik vkitől, vmitől)’ ❖ Az Anyaſzentegyháztól […] vadúlnak-el a’ mi ellenkezö édes Atyánkfiai (1774 Molnár János C3194, 230) | a társas élet mindazon mozzanatai, melyek embert emberhez közel hoznak, reám nézve nem léteznek; annyira elvadultam az emberektől, annyira természetemmé vált az örökös magány (1877 Kossuth Lajos CD32) | úgy elvadultam, hogy már nem is beszéltem senkivel… (1931 Szenes Piroska CD10) | a polgári társaságtól elvadult, tartózkodó és zárkózott Ady (1980 Kovalovszky Miklós 9362001, 76).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.