elviselhetetlen mn és partikula  elviselhetlen (rég)

I. mn 14B

1. ’olyan 〈érzés, ill. jelenség, megnyilvánulás〉, amelyet nem v. csak nagyon nehezen lehet elviselni’ ❖ el viſelhetetlen volt Páriſátiſtól távol létem (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0808, 66) | mindig nagyobb nagyobb forróságot kellett kiállanunk, éjjel pedig a megfőtt levegő még elviselhetlenebb (1855 Vasárnapi Újság CD56) | Igazán ugy érzem, elviselhetlen, ha önt pár hétig nem látom (1895 Vajda János 8503154, 166) | Sánta, púpos, elviselhetetlen tekintetű ember (1928 Krúdy Gyula CD54) | Az albánoknak, akiket véresen elnyomnak, most már csak az a reményük, hogy erőszakos ellenállással fordíthatnak elviselhetetlen sorsukon (1998 Magyar Hírlap CD09) | arroganciája elviselhetetlen (2000 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’annyira nagy(fokú), hogy már kínzó v. elkeserítő’ ❖ Páloson adtuk vala bé alázatos könyörgő levelünket az iránt, hogy méltóságos gróf Mikó Ferenczné asszony őnagysága udvari tisztjei által semmi szokott elviselhetetlen megterheltetésünk mint szegény adózó népnek megorvosoltassék (1794 Erdélyi jobbágyok panaszlevelei 7192006, 79) | Az adó elviselhetlen lőn (1848 Vasvári Pál 8515004, 107) | az aranyhajú kisasszony [...] mindig elviselhetetlenül előkelő volt (1897 Tóth Béla¹ 8485005, 97) | Az ember halkan nyöszörög, elviselhetetlen fájdalmakról panaszkodik, morfiumért könyörög (1937 Karinthy Frigyes 9309002, 50) | a költségvetésre egyre elviselhetetlenebb szociális és egészségügyi terhek nehezednek (1992 Inotai András 2017002, 11).

2. ’olyan 〈személy〉, akinek viselkedése, magatartása, modora erős visszatetszést kelt az emberben; kiállhatatlan, kibírhatatlan’ ❖ Sok erényes ember, fájdalom, az aranyhoz abban is hasonló, hogy mentől többet ér, annál elviselhetlenebb (1864 Eötvös József C1603, 318) | Hagyjuk, hagyjuk – intett némi idegességgel az elnök, mert a borbély valóban kezdett elviselhetetlen lenni (1929 Krúdy Gyula CD54) | Képzeljünk el például olyan embert, akiben nincs se kedély, akiben az indulat alszik, ösztönéletét megveti, aki érzéseit is úgy kilúgozta magából, hogy semmije se maradt már, csak a vegytiszta, csodálatos esze? Nem volna színtelen és elviselhetetlen az ilyen ember? (1948 Füst Milán 9161049, 104) | Theodor, Ön egyszerűen elviselhetetlen (1986 Nádas Péter 9466002, 26).

II. partikula 0

’〈mn fokozására:〉 irtó, rendkívül, borzalmas’ ❖ Az Oláhok és Moldva orſzágbéliek pedig újra könyörgöttek az Oroſz Csáſzárnénak, hogy meg-ſzánván ket valamiképen ſzabadítaná meg a már el-viſelhetetlen nehéz igától (1783 Magyar Hírmondó C0271, 576) | Az osztrák fölirat [...] kiemeli az elviselhetetlen nagy adókat (1878 Mikszáth Kálmán CD04) | az elviselhetetlen sok panasz, borzalom (1930 Móricz Zsigmond CD10) | fohászkodott a színész az egyszerű pulpitus előtt, halkan, fátyolos rekedten a betegségtől elgyötörten, mégis szinte emberfeletti erővel, néha túlzó hangsúlyokkal, elviselhetetlen hosszúnak tűnő szünetekkel sulykolva hallgatóiba a szavakat, gondolatokat (2000 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. visel; ÉKsz.; SzT. ~, elviselhetetlenül

elviselhetetlen melléknév és partikula
elviselhetlen I. 14B II. 0 (rég)
I. melléknév 14B
1.
olyan 〈érzés, ill. jelenség, megnyilvánulás〉, amelyet nem v. csak nagyon nehezen lehet elviselni
el viſelhetetlen volt Páriſátiſtól távol létem
(1774 Báróczi Sándor ford.La Calprenède)
mindig nagyobb nagyobb forróságot kellett kiállanunk, éjjel pedig a megfőtt levegő még elviselhetlenebb
(1855 Vasárnapi Újság)
Igazán ugy érzem, elviselhetlen, ha önt pár hétig nem látom
(1895 Vajda János)
Sánta, púpos, elviselhetetlen tekintetű ember
(1928 Krúdy Gyula)
Az albánoknak, akiket véresen elnyomnak, most már csak az a reményük, hogy erőszakos ellenállással fordíthatnak elviselhetetlen sorsukon
(1998 Magyar Hírlap)
arroganciája elviselhetetlen
(2000 Magyar Hírlap)
1a.
annyira nagy(fokú), hogy már kínzó v. elkeserítő
Páloson adtuk vala bé alázatos könyörgő levelünket az iránt, hogy méltóságos gróf Mikó Ferenczné asszony őnagysága udvari tisztjei által semmi szokott elviselhetetlen megterheltetésünk mint szegény adózó népnek megorvosoltassék
(1794 Erdélyi jobbágyok panaszlevelei)
Az adó elviselhetlen lőn
(1848 Vasvári Pál)
az aranyhajú kisasszony [...] mindig elviselhetetlenül előkelő volt
(1897 Tóth Béla¹)
Az ember halkan nyöszörög, elviselhetetlen fájdalmakról panaszkodik, morfiumért könyörög
(1937 Karinthy Frigyes)
a költségvetésre egyre elviselhetetlenebb szociális és egészségügyi terhek nehezednek
(1992 Inotai András)
2.
olyan 〈személy〉, akinek viselkedése, magatartása, modora erős visszatetszést kelt az emberben; kiállhatatlan, kibírhatatlan
Sok erényes ember, fájdalom, az aranyhoz abban is hasonló, hogy mentől többet ér, annál elviselhetlenebb
(1864 Eötvös József)
Hagyjuk, hagyjuk – intett némi idegességgel az elnök, mert a borbély valóban kezdett elviselhetetlen lenni
(1929 Krúdy Gyula)
Képzeljünk el például olyan embert, akiben nincs se kedély, akiben az indulat alszik, ösztönéletét megveti, aki érzéseit is úgy kilúgozta magából, hogy semmije se maradt már, csak a vegytiszta, csodálatos esze? Nem volna színtelen és elviselhetetlen az ilyen ember?
(1948 Füst Milán)
Theodor, Ön egyszerűen elviselhetetlen
(1986 Nádas Péter)
II. partikula 0
〈mn fokozására:〉 irtó, rendkívül, borzalmas
Az Oláhok és Moldva orſzágbéliek pedig újra könyörgöttek az Oroſz Csáſzárnénak, hogy meg-ſzánván ket valamiképen ſzabadítaná meg a már el-viſelhetetlen nehéz igától
(1783 Magyar Hírmondó)
Az osztrák fölirat [...] kiemeli az elviselhetetlen nagy adókat
(1878 Mikszáth Kálmán)
az elviselhetetlen sok panasz, borzalom
(1930 Móricz Zsigmond)
fohászkodott a színész az egyszerű pulpitus előtt, halkan, fátyolos rekedten a betegségtől elgyötörten, mégis szinte emberfeletti erővel, néha túlzó hangsúlyokkal, elviselhetetlen hosszúnak tűnő szünetekkel sulykolva hallgatóiba a szavakat, gondolatokat
(2000 Magyar Hírlap)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. visel; ÉKsz.; SzT. ~, elviselhetetlenül

Beállítások