elárkol l. összetételként az alábbi szócikkben

árkol ige 1a 

1. ts (tárgy n. is) ’(védő)árokkal lát el, szegélyez v. vesz körül, ill. határol vmit, sáncol’ ❖ Nyúgatról ’s éjtszakról nagy bányák árkolják [a mezőt] (1789 Orczy Lőrinc C0794, 226) | Vegye tehát át Farmer Uram 150 holdját, ’s árkolja és kerítgesse bé tetszése szerint (1831 Széchenyi István C3901, 282) | Az urak pusztuljanak, ha akarnak! Mi átvágjuk magunkat! Nem árkolunk! (1938 Kemény János¹ 9319004, 212).

1a. ’〈(vízlevezető) árkot, csatornát stb.〉 ás’ ❖ fen-is fog maradni Csörsznek neve ezen árkokban, mellyeket […] Árpád’ idejében a’ Magyarok árkoltak (1786 Dugonics András C1470, 104) | A néprege e kőről azt tartja, hogy azon sziklavéső, vagy malomkő lenne, melylyel a 32 büvös kakas a Rikán átvonuló Kakas-barázdát árkolta (1868 Orbán Balázs CD22).

1b. (rég) ’〈vizet〉 árokkal elvezet’ ❖ a vizeket is más felé árkolták (1793 Bécsi Magyar Merkurius C0342, 494) | a csapóhíd lánca nyikorogva ereszkedett meg, hogy a Rajnából árkolt víz fölé bocsátkozzék (1925 Berde Mária 9047016, 12).

2. tn (Kat) ’〈földbe vájt lőállást, fedezéket, védelmi állást〉 ás, mélyít’ ❖ közelítenek a’ Vár’ óldalihoz; beljebb, ’s beljebb árkolnak alája (1786 Baróti Szabó Dávid C0824, 57).

3. tn (rég) ’〈veteménynek〉 árkot ás, ágyást készít’ ❖ a’ kik a’ kert alatt árkoltak (1805 Kis János¹ ford. C2662, 193) | Igy sínlik a kis viola, Melyet, míg ki se nyitott, Valaki, midőn árkola, Egy hanttal beborított (1828 e. Fazekas Mihály CD01) | Mit ültessünk, mit árkoljunk (1875 k. Jókai Mór C2337, 249).

4. ts ’〈vmely felületet〉 sávszerű bemélyedésekkel tagol, ill. ilyenné tesz’ ❖ ez a környék itt mindentt keresztl-kasul árkolva lévén (1799 Magyar Kurír C0336, 420) | A bronzot sürü redők árkolják (1910 Budapesti Hírlap aug. 13. C4698, 10) | [A Cserehát] jellegzetes dombság; területét széles völgyek árkolják (1997 Magyarország földje CD05).

4a. ’〈gond, baj, öregség arcot, homlokot〉 redőssé, ráncossá tesz’ ❖ az egész ábrázatod minden felé úgy öszsze-viszsza van árkolva, sánczolva (1860 Kukliné prédikációi ford. C3287, 204) | Mr. Kellynek keskeny arca volt, egy egész élet piszkos-fukar apátiája árkolta mély ráncaival (1972 Tandori Dezső ford.–Beckett 9703055, 32).

4b. ’〈kimerültség, szenvedés, betegség stb. szemet〉 sötéttel árnyékolttá, karikássá tesz’ ❖ Tikkadt kiváncsiság két szemem árkolta (1913 Kaffka Margit CD01).

Ö: körül~.

ÖU: alá~, be~, el~, ki~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. árok; ÉKsz.; SzT.

elárkol ts ige 1a 

1. ’(védő)árokkal lát el, vesz körül, ill. elsáncol, eltorlaszol vmivel vmit v. vkit’ ❖ az Embereknek magoknak kellene a’ nagy Folyó-vizeket el-árkolni (1781 Gombási István C1883, 214) | [Erdélyben] még tagositás nem létezik, ’s következőleg a’ birtokoknak nagy része még nincs elárkolva (1842 Pesti Hírlap CD61) | a parasztság a keskeny hegyi völgynek [...] torkát [...] elárkolta nagy kődarabokkal (1862 Kemény Zsigmond C2618, 83) | A kazarok félve a magyarok és más szomszéd népektől, magukat elárkolák (1871 Gyoroki Antal CD57) | [Sréter Lajos őrnagy] a Pecsenyédre vezető utat egy hat öl széles és nyolc láb mély árokkal vágatta keresztül, a csempészutakat is elárkoltatta (1998 Hermann Róbert CD52).

2. (rég) ’〈vizet〉 árokkal elvezet’ ❖ [a württembergi herceg] a’ tavat el-árkoltatta ’s ki-ſzáraztatta (1789 Mindenes Gyűjtemény C0367, 92) | Fel sem tudom gondolni, milyen nagy bajba került a vizet elárkolni innen [ti. a Lánchíd épülő pilléreitől] (1864 Zilahy Károly 8539018, 123).

Vö. CzF.; SzT. ~, elárkoltat, elárkoltathat, elárkoltatik