emberhang fn 3A1

’az ember beszédének, nevetésének stb. hangja’ ❖ A’ medve az ember hangot meg-ismérte (1809 György László C1970, 24) | [Jirgl] lustálkodva hallgatta az őszi, párás levegőben a messzeségből áthangzó emberhangokat: az asszonyok csengő, visszhangzó kacagását s a férfiak mély, dörmögő beszédét (1910 Kortsák Jenő CD10) | a levegő milliónyi emberhangtól zsong (2001 Sóvágó Katalin ford.–Poe 3281001, 245).

a. (-on raggal) ’〈nem emberi lény emberi módon való beszédének jelölésére〉’ ❖ im az oroszlán is szólal emberhangon (1884 Vajda János C4653, 7) | E különös holló emberhangon fog megszólalni a végítélet napján (1899 Mikszáth Kálmán CD04) | a mesékben is emberhangon szólalnak meg a lólábú kétszarvú ördögök is (1998 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF.

emberhang főnév 3A1
az ember beszédének, nevetésének stb. hangja
A’ medve az ember hangot meg-ismérte
(1809 György László)
[Jirgl] lustálkodva hallgatta az őszi, párás levegőben a messzeségből áthangzó emberhangokat: az asszonyok csengő, visszhangzó kacagását s a férfiak mély, dörmögő beszédét
(1910 Kortsák Jenő)
a levegő milliónyi emberhangtól zsong
(2001 Sóvágó Katalin ford.Poe)
a. (-on raggal)
〈nem emberi lény emberi módon való beszédének jelölésére〉
im az oroszlán is szólal emberhangon
(1884 Vajda János)
E különös holló emberhangon fog megszólalni a végítélet napján
(1899 Mikszáth Kálmán)
a mesékben is emberhangon szólalnak meg a lólábú kétszarvú ördögök is
(1998 Magyar Hírlap)
Vö. CzF.

Beállítások