embernem fn 3B

1. (kissé rég) ’〈az emberiség összességének, az emberi nemnek a megnevezéseként〉’ ❖ allyasítója az Embernemnek, ’s Anya nevet nem érdemel, a’ ki az  terhesſégével nem gondol (1802 Zsoldos János 8541004, 161) | [a nőtlen férfi] nem egészen morálos: mert meg nem nősödve oly valamit mulasztandott el, mit ha mindenki elmulaszt, megszünik az embernem, következőleg a morál is (1837 Táncsics Mihály 8463006, 247) | a fölvilágosodásnak azon foka, mely az embernemet az igaz utra vezérelné és ott megtartaná (1860 Vasárnapi Újság CD56) | Uram, én nem szánom már az embernemet, Amit kapott – megérdemelte tán (1940 Reményik Sándor CD01).

2. (rég, ritk) ’vmely tulajdonság, sajátosság v. vmely csoporthoz tartozás alapján elkülönülő típusba tartozó emberek csoportja v. összessége’ ❖ ezen elvetemedett embernemtől való undorodás, mellynek chamaeleonbőre, a’ nap tónja szerint, most a’ szabadság, majd a’ szolgaság szinét viseli (1839 Tudományos Gyűjtemény C7313, 43).

Vö. CzF.

embernem főnév 3B
1. (kissé rég)
〈az emberiség összességének, az emberi nemnek a megnevezéseként〉
allyasítója az Embernemnek, ’s Anya nevet nem érdemel, a’ ki az  terhesſégével nem gondol
(1802 Zsoldos János)
[a nőtlen férfi] nem egészen morálos: mert meg nem nősödve oly valamit mulasztandott el, mit ha mindenki elmulaszt, megszünik az embernem, következőleg a morál is
(1837 Táncsics Mihály)
a fölvilágosodásnak azon foka, mely az embernemet az igaz utra vezérelné és ott megtartaná
(1860 Vasárnapi Újság)
Uram, én nem szánom már az embernemet, Amit kapott – megérdemelte tán
(1940 Reményik Sándor)
2. (rég, ritk)
vmely tulajdonság, sajátosság v. vmely csoporthoz tartozás alapján elkülönülő típusba tartozó emberek csoportja v. összessége
ezen elvetemedett embernemtől való undorodás, mellynek chamaeleonbőre, a’ nap tónja szerint, most a’ szabadság, majd a’ szolgaság szinét viseli
(1839 Tudományos Gyűjtemény)
Vö. CzF.

Beállítások