engesztelhetetlen mn és hsz engesztelhetlen (rég)
I. mn 14B
1. ’békülésre, megegyezésre v. megbocsátásra nem hajló, ill. álláspontjából, meggyőződéséből nem engedő, ahhoz ragaszkodó 〈személy v. közösség〉’ ❖ Engeſztelhetetlen Iſtenink’ trutztzára, El-tkélli magát Ágis, halálára (1772 Bessenyei György¹ C1075, 103) | engesztelhetlen ellensége vagyok minden párviadalnak (1844 Nagy Ignác 8324012, 85) | Atyád engesztelhetlen iránta (1862–1863 Jókai Mór CD18) | A török naponként engesztelhetetlenebbnek mutatkozott, Rákóczy teljes elmozdítását követelte (1874 Szilágyi Sándor CD57) | Galilei barátai Ferdinánd nagyherceg és Niccolini a toscanai követ Rómában iparkodtak a pápát kiengesztelni, de ő engesztelhetlen maradt (1894 PallasLex. CD02) | a király népszerűsége nagyon elhalaványult, arra birta a még mindig engesztelhetetlen aristokratiát, hogy halálos csapást mérjen ellene (1904 Nagy képes világtörténet CD03) | két esztendő múlva parlamenti és államfői választások lesznek, és mindkettőben engesztelhetetlen vetélytársként áll majd szemben Chirac és Jospin (2000 Magyar Hírlap CD09).
1a. ’ilyen személyre valló 〈sajátosság, megnyilvánulás〉’ ❖ a csatazajnak haragos istene, a kinek semmi sem kedvesebb a harcznál, küzdelemnél és férfihalálnál; anyjának harczias és engesztelhetetlen természete így nyilatkozik meg benne (1902 ÓkoriLex. CD28) | [Károly Róbert] energiája és következetessége IV. Bélát idézik emlékünkbe, de egyéniségéből hiányoztak annak komor és engesztelhetetlen vonásai (1930 Hóman Bálint CD42) | egy radikális szekta tagjai, engesztelhetetlen és fanatikus magatartásuk miatt még nyugati hittársaik elől is menekülni voltak kénytelenek (1958 Soproni Szemle CD52) | A fiú ettől kezdve engesztelhetetlenül halad a maga igaznak vélt útján. Férfiként és ügyvédként is bocsánatot nem ismerve ítéli meg a hasonló eseteket (1994 Új Könyvek CD29).
2. ’csillapíthatatlan, nem enyhíthető, ill. erejéből nem engedő, nem mérsékelhető 〈indulat, érzés, állapot stb.〉’ ❖ engeſztelhetetlen haragjok nem egyébért láttzatott egymáſtol ſok eſztendöktöl fogva el válaſztani [a szerelmeseket], hanem hogy ujjonnan edgyesüléſek által telyeſebbé tégye boldogſágokat (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0811, 211) | ha mi keveset ennék [a beteg], ollyan legyen, ne hogy […] a’ fájást […] engesztelhetetlenebbé tegye (1802 Haiszler György C1998, 138) | [Tóbiásnak] e pillanatban felbőszülése annyira engesztelhetlen, hogy elégtételeül csupán csak a halál kínja és a temető szolgálhat (1871 Lévay József ford.–Shakespeare CD11) | a pápaság engesztelhetetlen és összeférhetetlen ellentétben áll az olasz egységgel (1890 Budapesti Hírlap okt. 19. C4737, 1) | [Babits] meggyűlölte József Attilát, engesztelhetetlenül visszautasította annak későbbi bűnbánatát s közeledési kísérleteit (1944 Németh Andor 9480003, 100) | az ország engesztelhetetlen antikommunizmusa (1994 Borsody István CD17).
3. (rég) ’(elégtétel nélkül) jóvátehetetlen, megbocsáthatatlan 〈bűn, vétek〉’ ❖ az, hogy a’ szobában voltál, midőn Cserháty Ilkánál court csinált [= udvarolt], engesztelhetetlenné teszi a’ dolgot (1833 Eötvös József C1585, 90) | ha a vétek engesztelhetetlen, akkor a vétkest (impius) a sértett istenségnek mintegy átkos áldozatává (sacer) teszi (1902 ÓkoriLex. CD28).
II. hsz 0 (ritk)
’békülésre, megbocsátásra nem képes v. nem hajlandó módon’ ❖ elszökött rabmadárkám! halálod óráján még tenyerembe csaptad éles csőrödet lázadó haraggal, engesztelhetetlen! (1932 Török Sophie CD10) | Mind, akiket megsértettem, néznek engesztelhetetlen (1979 Weöres Sándor 9788317, 46).
Vö. CzF. ~, engesztelhetlen, engesztelhetetlenül; ÉrtSz.; TESz. enged; ÉKsz.