epigon fn és mn 4A1 (Irodt)

I. fn

1. (tulajdonnévi előtaggal is) ’〈olyan személy, kül. művész megnevezéseként, aki vmely jelentős elődöt, irányzatot stb. követve annak formai és stílusjegyeit eredetiség és egyéni ötlet nélkül másolja〉’ ❖ Gonosz idő volt ez, vadsággal és ravaszsággal teli, az epigonok’ és kis emberek’ ideje, kik a’ nagyok’ helyére tolakodtak (1838 Figyelmező C0152, 845) | b. Eötvös a zenében konzervatív volt, s csak Beethovent szerette szenvedélyesen, mig Wagnert és iskoláját (s ekkép Lisztet is) csupán a kilencedik symphónia kis epigonjainak tartá (1871 Fővárosi Lapok C8087, 198) | [Adynak] sok hangos híve volt, de tanítványa, követője alig, néhány korán letűnt, értéktelen epigont kivéve, aki nagybetűit, hányavetiségét majmolta (1929 Kosztolányi Dezső 9359113, 51) | Hagyományos utakat folytatni, s mondjuk a posztimpresszionizmus irányzatát követve, vagy annak az epigonjaként könnyebb művet alkotni, mint új utakat törni (1954 Darvas József 9101009, 179) | [a konstruktivista Boros Tamás] munkáit nézve az embernek óhatatlanul is fel-felrémlenek Fajó [János] művei, még akkor is, ha Boros persze nem Fajó-epigon, hanem a saját, önálló művészi útját járó, egyéni alkotó (2004 Népszava szept. 11. C7467, 6).

1a. ’vmely tárgy, dolog (gyatra, jelentéktelen) másolata, utánzata’ ❖ [Girgenti] egy csodálatosan gazdag görög város késői és szegény epigonja (1925 Budapesti Hírlap ápr. 7. C4713, 2) | az történt, ami a népdalokkal is történik, mikor a parasztok a műnépdalok kedvéért elfelejtik az eredetieket. A romlás nem állott meg azoknál a tárgyaknál, melyek kikerülnek Kövesdről, a rossz minták rákerültek még azokra a ruhadarabokra is, melyek bennmaradtak Kövesden. Igy az epigon tönkretette az eredetit (1938 Szabó Zoltán¹ 9633001, 79) | Egyéni arculatát a szépen kidolgozott íves vonalak adják meg, s a végeredmény markánsan különbözik minden más autótól. Mint mondják, nem akartak egy újabb epigont létrehozni (1995 Magyar Hírlap CD09).

2. (kissé rég) ’olyan személy, aki vmely tevékenységben szellemi utódja, követője vkinek’ ❖ Három külön nézet küzd egymással. Numa Pompilius nyílt, hősi támadást kíván, mint illik a derék szarmaták epigonaihoz, kőfaltörő kosokkal és ballisztákkal s egyéb klasszikus harci szerekkel, mell mell ellenében, szemtől szemben az ellenséggel (1848–1856 Jókai Mór CD18) | Mint szent palladiumot hagyták ezt ránk, epigonokra történetírásunk nagy herosai (1876 Ipolyi Arnold CD57) | Azok az illatos szellemű asszonyok, a Boufflers grófnék, a Récamier-k, a Geoffrinok és azoknak a kisebb-nagyobb epigonjaik, akik a lelkükkel, társalgásukkal derültté és vonzóvá varázsolják a kis nappalit vagy a szalont, még akkor meg nem születtek Magyarországon (1900 Mikszáth Kálmán CD04) | Az új eszmék feltétlenül győznek, de az eszmék előharcosai rendszerint elbuknak és a gyümölcs nem nekik érik, hanem az utódoknak, az epigonoknak (1912 Radó Sámuel CD10).

II. mn

1. ’vmely jelentős előd, kül. művész (alkotó)tevékenységét, megnyilvánulási módját, stílusát stb. (eredetiség és ötlet nélkül) követő, utánozó 〈személy〉, ill. ilyen személyekből álló 〈csoport〉’ ❖ [hőslelkű elődeink] késő és gyarló epigon utódja (1879 Ipolyi Arnold CD57) | a nagy mesterek egy sokkal gyöngébb epigon nemzedéknek engedték át helyöket (1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | lebukott trónjáról az epigon Napoleon (1907 Ady Endre C0538, 8) | az epigon író olyan írót jelent, aki a mondanivalójának nem sajátmaga állt oda – utat vágni (1930 Illés Endre CD10) | szállíthatunk kispolgári lektűrt is Nyugatra, meg epigon modernistákat (1968 Aczél György 9809006, 13).

2. ’vmely jelentős előd szolgai utánzásán, másolásán alapuló 〈mű, művészet〉, ill. nem eredeti, más(ok)tól átvett, vkit, vmit utánzó 〈stílus, modor〉’ ❖ [a hazaszeretet] fakasztá hangra epigon hősköltészetünket (1869 Ipolyi Arnold CD57) | vértelen epigon líra (1915 RévaiNagyLex. C5708, 741) | érdektelenek az első fogalmazások, a rosszul sikerült munkák, az epigon írások és a túl szubjektív alkotások (1922 Németh Andor 9480013, 152) | Rákosi Viktor népies stílusa, helyesebben modora, ez a mesterkélten „naiv”, jellegzetesen epigon stílus is mutatja, milyen kevés tehetsége volt ahhoz, hogy megszabaduljon az iskola konvencióitól (1965 Gergely Gergely CD53) | [a költő érzelmei] népieskedő, iskolás, epigon modorban jelennek meg (2000 Új Könyvek CD29).

Sz: epigonizmus.

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

epigon főnév és melléknév 4A1 (Irodt)
I. főnév
1. (tulajdonnévi előtaggal is)
〈olyan személy, kül. művész megnevezéseként, aki vmely jelentős elődöt, irányzatot stb. követve annak formai és stílusjegyeit eredetiség és egyéni ötlet nélkül másolja〉
Gonosz idő volt ez, vadsággal és ravaszsággal teli, az epigonok’ és kis emberek’ ideje, kik a’ nagyok’ helyére tolakodtak
(1838 Figyelmező)
b.báró Eötvös a zenében konzervatív volt, s csak Beethovent szerette szenvedélyesen, mig Wagnert és iskoláját (s ekkép Lisztet is) csupán a kilencedik symphónia kis epigonjainak tartá
(1871 Fővárosi Lapok)
[Adynak] sok hangos híve volt, de tanítványa, követője alig, néhány korán letűnt, értéktelen epigont kivéve, aki nagybetűit, hányavetiségét majmolta
(1929 Kosztolányi Dezső)
Hagyományos utakat folytatni, s mondjuk a posztimpresszionizmus irányzatát követve, vagy annak az epigonjaként könnyebb művet alkotni, mint új utakat törni
(1954 Darvas József)
[a konstruktivista Boros Tamás] munkáit nézve az embernek óhatatlanul is fel-felrémlenek Fajó [János] művei, még akkor is, ha Boros persze nem Fajó-epigon, hanem a saját, önálló művészi útját járó, egyéni alkotó
(2004 Népszava szept. 11.)
1a.
vmely tárgy, dolog (gyatra, jelentéktelen) másolata, utánzata
[Girgenti] egy csodálatosan gazdag görög város késői és szegény epigonja
(1925 Budapesti Hírlap ápr. 7.)
az történt, ami a népdalokkal is történik, mikor a parasztok a műnépdalok kedvéért elfelejtik az eredetieket. A romlás nem állott meg azoknál a tárgyaknál, melyek kikerülnek Kövesdről, a rossz minták rákerültek még azokra a ruhadarabokra is, melyek bennmaradtak Kövesden. Igy az epigon tönkretette az eredetit
(1938 Szabó Zoltán¹)
Egyéni arculatát a szépen kidolgozott íves vonalak adják meg, s a végeredmény markánsan különbözik minden más autótól. Mint mondják, nem akartak egy újabb epigont létrehozni
(1995 Magyar Hírlap)
2. (kissé rég)
olyan személy, aki vmely tevékenységben szellemi utódja, követője vkinek
Három külön nézet küzd egymással. Numa Pompilius nyílt, hősi támadást kíván, mint illik a derék szarmaták epigonaihoz, kőfaltörő kosokkal és ballisztákkal s egyéb klasszikus harci szerekkel, mell mell ellenében, szemtől szemben az ellenséggel
(1848–1856 Jókai Mór)
Mint szent palladiumot hagyták ezt ránk, epigonokra történetírásunk nagy herosai
(1876 Ipolyi Arnold)
Azok az illatos szellemű asszonyok, a Boufflers grófnék, a Récamier-k, a Geoffrinok és azoknak a kisebb-nagyobb epigonjaik, akik a lelkükkel, társalgásukkal derültté és vonzóvá varázsolják a kis nappalit vagy a szalont, még akkor meg nem születtek Magyarországon
(1900 Mikszáth Kálmán)
Az új eszmék feltétlenül győznek, de az eszmék előharcosai rendszerint elbuknak és a gyümölcs nem nekik érik, hanem az utódoknak, az epigonoknak
(1912 Radó Sámuel)
II. melléknév
1.
vmely jelentős előd, kül. művész (alkotó)tevékenységét, megnyilvánulási módját, stílusát stb. (eredetiség és ötlet nélkül) követő, utánozó 〈személy〉, ill. ilyen személyekből álló 〈csoport〉
[hőslelkű elődeink] késő és gyarló epigon utódja
(1879 Ipolyi Arnold)
a nagy mesterek egy sokkal gyöngébb epigon nemzedéknek engedték át helyöket
(1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
lebukott trónjáról az epigon Napoleon
(1907 Ady Endre)
az epigon író olyan írót jelent, aki a mondanivalójának nem sajátmaga állt oda – utat vágni
(1930 Illés Endre)
szállíthatunk kispolgári lektűrt is Nyugatra, meg epigon modernistákat
(1968 Aczél György)
2.
vmely jelentős előd szolgai utánzásán, másolásán alapuló 〈mű, művészet〉, ill. nem eredeti, más(ok)tól átvett, vkit, vmit utánzó 〈stílus, modor〉
[a hazaszeretet] fakasztá hangra epigon hősköltészetünket
(1869 Ipolyi Arnold)
vértelen epigon líra
(1915 RévaiNagyLex.)
érdektelenek az első fogalmazások, a rosszul sikerült munkák, az epigon írások és a túl szubjektív alkotások
(1922 Németh Andor)
Rákosi Viktor népies stílusa, helyesebben modora, ez a mesterkélten „naiv”, jellegzetesen epigon stílus is mutatja, milyen kevés tehetsége volt ahhoz, hogy megszabaduljon az iskola konvencióitól
(1965 Gergely Gergely)
[a költő érzelmei] népieskedő, iskolás, epigon modorban jelennek meg
(2000 Új Könyvek)
Sz: epigonizmus
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások