epigrammatikus mn és fn 15A2

I. mn

’az epigramma (műfaji) vonásait mutató 〈vers〉, ill. az epigrammákra jellemző v. epigrammákéhoz hasonló 〈kifejezésmód, forma stb.〉’ ❖ hirlapirásnál a’ rövid epigrammaticus styl kénytelenség (1841 Kossuth Lajos CD32) | epigrammatikus költemények (1897 PallasLex. CD02) | epigrammatikusan kihegyezett dialógusban (1964 Lukács György² C5279, 782) | borongós-elégikus érzelmek epigrammatikus, tehát rövid, zárt, tömör formákban (1965 Fenyő István CD53) | epigrammatikus csattanó (2000 Új Könyvek CD29) | [a nyomtatásban megjelent Madách-versekben] a versek átlagánál kedvezőbb lett a kép: a tematika és a forma változatos; van közöttük hazafias, szerelmes, tájleíró; epigrammatikus tömörségű és regeszerűen részletező (2006 Kerényi Ferenc 3174003, 222).

a. (kissé rég) ’kellemetlen(ül találó), csípős 〈szöveg, megnyilvánulás stb.〉’ ❖ [Székács József] igen jó kedélylyel szórta az epigrammatikus toasztokat (1871 Fővárosi Lapok C8087, 171) | [Pálffy Albert] elpusztíthatatlan epigrammatikus élcei mellett mindig őszinte és derült volt (1907 Pesti Hírlap dec. 29. C5655, 35) | az a csodálnivaló, hogy ennek megállapitásával [Maximilien Harden] el nem hagyta a felolvasóasztalt, epigrammatikusan jegyezve meg, hogy: egy ilyen irracionális életű embernek [ti. Tolsztojnak] az irracionális munkásságával egyáltalán nem érdemes foglalkozni (1911 Ambrus Zoltán 9006002, 24) | egy szándékosan provokáló epigrammatikus mondatban (1937 Schöpflin Aladár 9590002, 147).

II. fn 4A (jelzőként is) (rég, ritk)

(jellemzően) epigrammákat író költő’ ❖ az ujj Deák Epigrammaticusok [...] mindnyájan egyedül Martialist követik (1810 Kézy Mózes C2560, 197) | epigrammaticus Zemplényi barátunk (1841 Pesti Hírlap CD61) | Galanti Carmine, olasz teologus, epigrammatikus és Dante-kutató (1894 PallasLex. CD02) | Meleager és Thessalonikei Antipater, görög epigrammatikusok verseiből (1906 Némethy Géza C8535, 586).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

epigrammatikus melléknév és főnév 15A2
I. melléknév
az epigramma (műfaji) vonásait mutató 〈vers〉, ill. az epigrammákra jellemző v. epigrammákéhoz hasonló 〈kifejezésmód, forma stb.〉
hirlapirásnál a’ rövid epigrammaticus styl kénytelenség
(1841 Kossuth Lajos)
epigrammatikus költemények
(1897 PallasLex.)
epigrammatikusan kihegyezett dialógusban
(1964 Lukács György²)
borongós-elégikus érzelmek epigrammatikus, tehát rövid, zárt, tömör formákban
(1965 Fenyő István)
epigrammatikus csattanó
(2000 Új Könyvek)
[a nyomtatásban megjelent Madách-versekben] a versek átlagánál kedvezőbb lett a kép: a tematika és a forma változatos; van közöttük hazafias, szerelmes, tájleíró; epigrammatikus tömörségű és regeszerűen részletező
(2006 Kerényi Ferenc)
a. (kissé rég)
kellemetlen(ül találó), csípős 〈szöveg, megnyilvánulás stb.〉
[Székács József] igen jó kedélylyel szórta az epigrammatikus toasztokat
(1871 Fővárosi Lapok)
[Pálffy Albert] elpusztíthatatlan epigrammatikus élcei mellett mindig őszinte és derült volt
(1907 Pesti Hírlap dec. 29.)
az a csodálnivaló, hogy ennek megállapitásával [Maximilien Harden] el nem hagyta a felolvasóasztalt, epigrammatikusan jegyezve meg, hogy: egy ilyen irracionális életű embernek [ti. Tolsztojnak] az irracionális munkásságával egyáltalán nem érdemes foglalkozni
(1911 Ambrus Zoltán)
egy szándékosan provokáló epigrammatikus mondatban
(1937 Schöpflin Aladár)
II. főnév 4A (jelzőként is) (rég, ritk)
(jellemzően) epigrammákat író költő
az ujj Deák Epigrammaticusok [...] mindnyájan egyedül Martialist követik
(1810 Kézy Mózes)
epigrammaticus Zemplényi barátunk
(1841 Pesti Hírlap)
Galanti Carmine, olasz teologus, epigrammatikus és Dante-kutató
(1894 PallasLex.)
Meleager és Thessalonikei Antipater, görög epigrammatikusok verseiből
(1906 Némethy Géza)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások