epikum fn 3A (Irodt)

1. ’〈gyakr. a lírával és a drámával szemben:〉 az epika mint (vmely korszakra, közösségre, alkotóra jellemző) műnem v. műfaj, ill. az e műnembe tartozó elbeszélő irodalom’ ❖ valamint [Vergilius] az Epikumban Homérust, úgy a’ Páſztori Kltésben Teokritust példa gyanánt követte (1788–1789 Magyar Múzeum C0352, 314) | [a novella] valami közép nem drama és epicum között, mikép lyra és epicum között a ballada (1847 Petőfi napjai C1573, 264) | Ami illeti Bulcsú epicumát: elbeszélő költeményei tulajdonkép nem is azok. Itt is ama lyrai, feszített föllengés játssza szerepét, mely szerzőnk csaknem minden művén uralkodik (1861 Arany János C6505, 114) | A magyar epikum, mint Schöpflin Aladár éles szemmel látja meg, amúgy is inkább anekdotázó (1923 Ignotus CD10) | [Gál Sándor] nem a poéma, az epikum irányába tágítja verselése határait, hanem a létértelmező hivatású leíró, tárgyias költészet felé (1999 Új Könyvek CD29).

1a. ’az epika műnemébe tartozó (verses) irodalmi mű’ ❖ [a német írók] még az Odákban, Epicumokban ’s Tragœdiákban is, helyet engednek [az idegen szavaknak] (1789 Kazinczy Ferenc 7163033, [XIII]) | [A hexametert] négy évtizeden át vegyesen használták tankölteményekre, szatirikus, leíró, pásztori, alkalmi versekre, költői levelekre, ódákra és kisebb epikumokra (1889 Négyesy László 8329005, 194) | csalogató mese: olyan rövid, mondókaszerű epikum, melyre rendszerint a mesemondás végén kerül sor (1977 NéprajziLex. CD47) | A kutatás [...] a próza- és verses epikumok műfajaira, előadásuk beszédmódjaira összpontosít (2007 Keszeg Vilmos 3098001, 22).

2. ’〈vmely alkotásban, kül. elbeszélő irodalmi műben:〉 a megjelenített esemény(sor), történet mint az adott mű cselekménye v. témája’ ❖ [Klopstock eposzának] leírásai is mesteriek. Epikuma azonban gyenge, a mű hosszadalmas (1914 RévaiNagyLex. C5707, 746) | drámai nyelvezet nélkül nem is lehetne az elbeszélés alig néhány oldalt kitevő epikumát a maga friss erejével elővarázsolni (1947 Kovács Endre 2055021, 105) | A film epikuma nemcsak elmosódott, hanem – amennyire kivehető – banális is (1992 Györffy Miklós 2010003, 18) | Az Utazás Beóciába [...] szerzője, Tábori Kornél egy fölöttébb kalandos epikum végén 1930-ból 2220-ba juttatja el hőseit (2009 S. Sárdi Margit 3236001, 50).

Vö. IdSz.

epikum főnév 3A (Irodt)
1.
〈gyakr. a lírával és a drámával szemben:〉 az epika mint (vmely korszakra, közösségre, alkotóra jellemző) műnem v. műfaj, ill. az e műnembe tartozó elbeszélő irodalom
valamint [Vergilius] az Epikumban Homérust, úgy a’ Páſztori Kltésben Teokritust példa gyanánt követte
(1788–1789 Magyar Múzeum)
[a novella] valami közép nem drama és epicum között, mikép lyra és epicum között a ballada
(1847 Petőfi napjai)
Ami illeti Bulcsú epicumát: elbeszélő költeményei tulajdonkép nem is azok. Itt is ama lyrai, feszített föllengés játssza szerepét, mely szerzőnk csaknem minden művén uralkodik
(1861 Arany János)
A magyar epikum, mint Schöpflin Aladár éles szemmel látja meg, amúgy is inkább anekdotázó
(1923 Ignotus)
[Gál Sándor] nem a poéma, az epikum irányába tágítja verselése határait, hanem a létértelmező hivatású leíró, tárgyias költészet felé
(1999 Új Könyvek)
1a.
az epika műnemébe tartozó (verses) irodalmi mű
[a német írók] még az Odákban, Epicumokban ’s Tragœdiákban is, helyet engednek [az idegen szavaknak]
(1789 Kazinczy Ferenc)
[A hexametert] négy évtizeden át vegyesen használták tankölteményekre, szatirikus, leíró, pásztori, alkalmi versekre, költői levelekre, ódákra és kisebb epikumokra
(1889 Négyesy László)
csalogató mese: olyan rövid, mondókaszerű epikum, melyre rendszerint a mesemondás végén kerül sor
(1977 NéprajziLex.)
A kutatás [...] a próza- és verses epikumok műfajaira, előadásuk beszédmódjaira összpontosít
(2007 Keszeg Vilmos)
2.
〈vmely alkotásban, kül. elbeszélő irodalmi műben:〉 a megjelenített esemény(sor), történet mint az adott mű cselekménye v. témája
[Klopstock eposzának] leírásai is mesteriek. Epikuma azonban gyenge, a mű hosszadalmas
(1914 RévaiNagyLex.)
drámai nyelvezet nélkül nem is lehetne az elbeszélés alig néhány oldalt kitevő epikumát a maga friss erejével elővarázsolni
(1947 Kovács Endre)
A film epikuma nemcsak elmosódott, hanem – amennyire kivehető – banális is
(1992 Györffy Miklós)
Az Utazás Beóciába [...] szerzője, Tábori Kornél egy fölöttébb kalandos epikum végén 1930-ból 2220-ba juttatja el hőseit
(2009 S. Sárdi Margit)
Vö. IdSz.

Beállítások