eretnek fn és mn 

I. fn 3B8

1. (jelzőként is) (Vall) ’〈vmely, kül. az ó- és (kora) középkori, ill. a római katolikus keresztény egyházban:〉 olyan személy, aki az adott vallás hittételeitől, liturgikus, életviteli stb. gyakorlatától (azzal nyíltan szembehelyezkedve) eltér’ ❖ ez egyik ismértetö jele a’ Szent Péter hálójának, hogy abban minden-féle pogány nemzeteket bé-keritenek; az eretnek tanitók pedig nem veſzödnek a’ pogányok meg-térétésével; hanem tsak a’ fogott halak közöt téſznek éſz-veſzéseket; a’ hálót ſzaggattyák-meg; és abból tsallák-ki a’ Kereſztyéneket (1772 Vajda Sámuel 7365001, 142) | [Hunyadi Mátyás] elfogadta a felajánlott cseh- és morva koronát, s csatára kelt, az egyház által kiátkozott eretnek, Podjebrád ellen (1872 Rónay Jácint 8396011, 138) | [Spanyolországban a cigányokat] nem bántotta az inquisitio, mely annyi mórt, zsidót és eretneket a tűzmáglyán végeztetett ki (1884 Hunfalvy János 8191009, 623) | Duchoborcok [...] a. m. a lélek harcosai, orosz eretnekek, a raszkolnikok azon ága, melynél nem papok, hanem öregek és asszonyok végzik az istentiszteletet (1893 PallasLex. CD02) | A connaughti herceg leánya nem mehet ahhoz feleségül, aki csak a minap ijedt halálra attól, hogy Madridban lutheránus templom épül, s akinek országában valamikor úgy ontották az eretnekek vérét, mint Angliában a katolikusokét (1905 Ady Endre CD0801) | Echnaton gyűlöletes volt a nép előtt mint „eretnek-király” és újításait kiküszöbölte veje, Tut-Ench-Ámon, aki a trónon követte (1939 Hertz-Biblia jegyzetei ford. CD1205) | a síita hazarákat az Iszlám szunnita ágához tartozó tálibok eretnekeknek tekintik (2001 Népszava márc. 17. C7464, 9).

2. (jelzőként is) (vál) ’〈vmely csoportban, közösségben:〉 a bevett, hivatalos felfogástól, gyakorlattól (vmely lényeges, elvi kérdésben) eltérő, azzal szembehelyezkedő személy’ ❖ én a’ Jottistákra nézve is Eretnek vagyok a’ hida, tekéntet-e, akarat-a, láng-a, tag-a, szag-a ’s más illyetén szavakban (1809 Szemere Pál C2560, 166) | társaságból száműzött eretnek, kinek nem érdekes ott semmi hang (1905 Kosztolányi Dezső CD01) | [Camilo José Celát] „eretnek” írónak is nevezik – lázad minden ismert sablon, divatos irányzat és formula ellen (1960 Magyar Nemzet nov. 3. C0355, 4) | A kádári korszak eretnek reformértelmisége mára meghódította a hatalom bástyáit (1995 Magyar Hírlap CD09) | [Feldmár Andrást] ma a világ több pontján eretneknek tartják a pszichiátriában, hiszen elutasítja kollégái módszereit (2001 Népszabadság dec. 15. C7849, 25).

II. mn 12B2

1. ’vmely vallás hittételeitől, liturgikus, életviteli stb. gyakorlatától eltérő, azzal ellenkező 〈tan, irányzat stb.〉’ ❖ az új Teſtamentomi imádásnak mind a’ Pogány, mind a’ ’Sidó, mind az Eretnek [ti. szamaritánus] imádáſtól való külömbözteteſe (1777 Molnár János C3195, 352) | a husvéti tüzet Szent-Bonifacius már 752-ben, mikor az első zsinatot tartották Regensburgban, eretnek és pogány szokásnak nyilvánitá (1876 Vasárnapi Újság C7390, 250) | [Fráter György] máglyán megégetendőknek ítélte az eretnek tanokat hirdető könyveket, Luther és Wikléf katekizmusait (1892 Jókai Mór CD18) | Gnoszticizmus [...], neve az I. és II. sz.-beli eretnek irányzatoknak, amelyek a világ Krisztus által való megváltásának keresztény eszméjét semita és görög gondolatokkal keverték össze (1913 RévaiNagyLex. C5704, 588) | [a folyóiratból] megtudhatjuk, hogyan alakult ki Kopernikusz tanainak védelmében Galilei eretneknek minősített világképe, amely kihívta a inkvizíció haragját (2002 Magyar Hírlap CD09) | [Urinak] az az eretnek gondolat jutott az eszébe, hogy talán jobb lett volna megszegni a Törvényt, és aznap [ti. szombaton] is lerombolni a Pompeius által emelt sáncot; aztán csak megbocsátott volna az ő Egyetlen Istenük nekik (2005 Spiró György 3283002, 32).

2. (vál) ’olyan 〈gondolat, tanítás stb.〉, amely a közvélekedéstől v. vmely csoport (hivatalos) felfogásától eltér, ill. azzal ellenkezik’ ❖ a tudománynak más irányokban tett haladása által az, mi előbb merész, eretnek állitásnak látszott, utóbb mint visszautasithatatlan folyománya a már megállapitott tényeknek ellentállás nélkül fogadtatik el (1864 Orvosi Hetilap C8114, 35) | Nem leledzem abban a ma már minden esetre eretnek, vagy heterodox nézetben, mintha a régi gymnasium – kizárólagos humanismusával – még visszaállítható volna (1882 Szász Károly² C7577, 24) | [Vámbéry Rusztem könyve] eretnek tanítás a nacionalizmusról s ugyanakkor exegézis a humanizmusról (1937 Gáspár Zoltán 2045021, 88) | Karinthy eretnek álláspontja szerint a stílus annál jobb, mennél kevésbé egyéni (1962 Gellért Oszkár 9180002, 376) | A testület hagyományosan az EU-joganyag minden sorának elszánt védelmezője, s mint ilyen, az elsöprő többség szemében nincs eretnekebb dolog, mint tárgyalási lehetőséget kínálni olyan országoknak, amelyek pusztán technokrata alapon erre még nincsenek felkészülve (1999 Magyar Nemzet okt. 11. C6108, 2).

ÖE: ~égetés, ~mozgalom, ~üldözés.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.

eretnek főnév és melléknév
I. főnév 3B8
1. (jelzőként is) (Vall)
〈vmely, kül. az ó- és (kora) középkori, ill. a római katolikus keresztény egyházban:〉 olyan személy, aki az adott vallás hittételeitől, liturgikus, életviteli stb. gyakorlatától (azzal nyíltan szembehelyezkedve) eltér
ez egyik ismértetö jele a’ Szent Péter hálójának, hogy abban minden-féle pogány nemzeteket bé-keritenek; az eretnek tanitók pedig nem veſzödnek a’ pogányok meg-térétésével; hanem tsak a’ fogott halak közöt téſznek éſz-veſzéseket; a’ hálót ſzaggattyák-meg; és abból tsallák-ki a’ Kereſztyéneket
(1772 Vajda Sámuel)
[Hunyadi Mátyás] elfogadta a felajánlott cseh- és morva koronát, s csatára kelt, az egyház által kiátkozott eretnek, Podjebrád ellen
(1872 Rónay Jácint)
[Spanyolországban a cigányokat] nem bántotta az inquisitio, mely annyi mórt, zsidót és eretneket a tűzmáglyán végeztetett ki
(1884 Hunfalvy János)
Duchoborcok [...] a. m.annyi mint a lélek harcosai, orosz eretnekek, a raszkolnikok azon ága, melynél nem papok, hanem öregek és asszonyok végzik az istentiszteletet
(1893 PallasLex.)
A connaughti herceg leánya nem mehet ahhoz feleségül, aki csak a minap ijedt halálra attól, hogy Madridban lutheránus templom épül, s akinek országában valamikor úgy ontották az eretnekek vérét, mint Angliában a katolikusokét
(1905 Ady Endre)
Echnaton gyűlöletes volt a nép előtt mint „eretnek-király” és újításait kiküszöbölte veje, Tut-Ench-Ámon, aki a trónon követte
(1939 Hertz-Biblia jegyzetei ford.)
a síita hazarákat az Iszlám szunnita ágához tartozó tálibok eretnekeknek tekintik
(2001 Népszava márc. 17.)
2. (jelzőként is) (vál)
〈vmely csoportban, közösségben:〉 a bevett, hivatalos felfogástól, gyakorlattól (vmely lényeges, elvi kérdésben) eltérő, azzal szembehelyezkedő személy
én a’ Jottistákra nézve is Eretnek vagyok a’ hida, tekéntet-e, akarat-a, láng-a, tag-a, szag-a ’s más illyetén szavakban
(1809 Szemere Pál)
társaságból száműzött eretnek, kinek nem érdekes ott semmi hang
(1905 Kosztolányi Dezső)
[Camilo José Celát]eretnek” írónak is nevezik – lázad minden ismert sablon, divatos irányzat és formula ellen
(1960 Magyar Nemzet nov. 3.)
A kádári korszak eretnek reformértelmisége mára meghódította a hatalom bástyáit
(1995 Magyar Hírlap)
[Feldmár Andrást] ma a világ több pontján eretneknek tartják a pszichiátriában, hiszen elutasítja kollégái módszereit
(2001 Népszabadság dec. 15.)
II. melléknév 12B2
1.
vmely vallás hittételeitől, liturgikus, életviteli stb. gyakorlatától eltérő, azzal ellenkező 〈tan, irányzat stb.〉
az új Teſtamentomi imádásnak mind a’ Pogány, mind a’ ’Sidó, mind az Eretnek [ti. szamaritánus] imádáſtól való külömbözteteſe
(1777 Molnár János)
a husvéti tüzet Szent-Bonifacius már 752-ben, mikor az első zsinatot tartották Regensburgban, eretnek és pogány szokásnak nyilvánitá
(1876 Vasárnapi Újság)
[Fráter György] máglyán megégetendőknek ítélte az eretnek tanokat hirdető könyveket, Luther és Wikléf katekizmusait
(1892 Jókai Mór)
Gnoszticizmus [...], neve az I. és II. sz.-beliszázadbeli eretnek irányzatoknak, amelyek a világ Krisztus által való megváltásának keresztény eszméjét semita és görög gondolatokkal keverték össze
(1913 RévaiNagyLex.)
[a folyóiratból] megtudhatjuk, hogyan alakult ki Kopernikusz tanainak védelmében Galilei eretneknek minősített világképe, amely kihívta a inkvizíció haragját
(2002 Magyar Hírlap)
[Urinak] az az eretnek gondolat jutott az eszébe, hogy talán jobb lett volna megszegni a Törvényt, és aznap [ti. szombaton] is lerombolni a Pompeius által emelt sáncot; aztán csak megbocsátott volna az ő Egyetlen Istenük nekik
(2005 Spiró György)
2. (vál)
olyan 〈gondolat, tanítás stb.〉, amely a közvélekedéstől v. vmely csoport (hivatalos) felfogásától eltér, ill. azzal ellenkezik
a tudománynak más irányokban tett haladása által az, mi előbb merész, eretnek állitásnak látszott, utóbb mint visszautasithatatlan folyománya a már megállapitott tényeknek ellentállás nélkül fogadtatik el
(1864 Orvosi Hetilap)
Nem leledzem abban a ma már minden esetre eretnek, vagy heterodox nézetben, mintha a régi gymnasium – kizárólagos humanismusával – még visszaállítható volna
(1882 Szász Károly²)
[Vámbéry Rusztem könyve] eretnek tanítás a nacionalizmusról s ugyanakkor exegézis a humanizmusról
(1937 Gáspár Zoltán)
Karinthy eretnek álláspontja szerint a stílus annál jobb, mennél kevésbé egyéni
(1962 Gellért Oszkár)
A testület hagyományosan az EUEurópai Unió-joganyag minden sorának elszánt védelmezője, s mint ilyen, az elsöprő többség szemében nincs eretnekebb dolog, mint tárgyalási lehetőséget kínálni olyan országoknak, amelyek pusztán technokrata alapon erre még nincsenek felkészülve
(1999 Magyar Nemzet okt. 11.)
ÖE: eretnekégetés, eretnekmozgalom, eretneküldözés
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások