ernyedt mn-i ign és mn ernyedett (kissé rég, ritk)
I. mn-i ign → ernyed.
II. mn 12B
1. ’erejét, tartását, feszes állapotát vesztett 〈test(rész)〉, ill. olyan 〈személy〉, akinek ilyen a teste v. vmely testrésze’ ❖ [a kezelésnek köszönhetően az] ernyedt izmok élénkek és nyersek lesznek (1840 Figyelmező C0154, 828) | Mindig ernyedtebb, tompább lett, s ha azelőtt kerülte az álom, most meg úgy-úgy rájött, hogy két nap is elaludt egy hosszában (1853 Jókai Mór CD18) | ernyedt kezéből kihullt a cédula (1917 Kaffka Margit 9290048, 55) | [a lány] féktelen gyűlölettel rúgott bele a fekvő, ernyedt emberbe (1930 Dallos Sándor CD10) | [Lilja] órákon át gyúrta, nyűtte a paralízises bal oldalát, […] ernyedt testét szőrkefével dörzsölte (2004 Goretity József ford.–Ulickaja 3120004, 107).
1a. ’ilyen test(rész)re, személyre v. állapotra jellemző, erőtlenséget v. fáradtságot tükröző’ ❖ tompa, ernyedt szélhüdtségnél […] kevesbé vagy éppen nem fájdalmas rángatódzások tapasztaltatnak a tagokban (1847 Schöpf-Merei Ágoston 8305004, 263) | A mozdulatok […] ernyedtek, esetlegesek, tévedezők (1910 Csáth Géza CD10) | Egy sajátságos kötetben bóbiskolva, ernyedetten Vén meséket nézegettem (1920 Harsányi Zsolt ford.–Poe CD10) | leülni laza (se nem ernyedt, se nem merev) testtartásban (1984 Várady Szabolcs ford.–Fromm 1159002, 136) | A fizikatanár gyöngének érezte magát, ernyedten feküdt a paplan alatt (2007 Békés Pál 3036002, 325).
1b. (kissé rég, átv is) ’(korábbi feszes állapot után) megereszkedett v. laza 〈anyag, szerkezet〉, ill. ilyen anyagra jellemző 〈állapot〉’ ❖ [sokan nem tudnak anélkül beszélni,] hogy gondolatjaikat igen ki ne nyujtanák, ’s az által ernyedtekké és ertlenekké ne tennék (1819 Kis János¹ C5510, 74) | A’ vitorla renyhén ’s ernyedten lógott alá (1836 Társalkodó C7973, 239) | ernyedt ívhúrról röpített tompa nyilait nyugodtan hagyja lepattanni (1848 Kossuth Hírlapja CD61) | [az ausztrál gyapjú] porhanyóbb és ernyedtebb, mint az európai gyapju (1893 PallasLex. CD02) | rugalmas anyag ernyedt állapotban […] felfog oly eleven erejű lövedéket, melyet feszes állapotban átenged (1950 Orvosi Hetilap C8197, 156).
1c. (rég) ’megereszkedett, viseltes, foszladozó 〈szövet, ruha〉’ ❖ ernyett köpönyeg (1826 Kurucz Kilián C5904, 119) | Málladt: = foszladozott. Az avít, ernyedt ruha […] is elmállad, ha eső éri (1839 Horváth Zsigmond¹ C7313, 42) | Rendelkezzél […] hat ingem fölött; igaz ugyan, hogy kissé már ernyedtek (1876 Győry Vilmos ford.–Cervantes Saavedra C1978, 438) | a nadrágja széle is foszlásnak indult s csak a sok vasalás tartja a lelket az ernyedt szövetben (1911 Budapesti Hírlap febr. 3. C4699, 1).
2. ’fásult, eltompult 〈személy〉, ill. erejéből, vitalitásából vesztett, cselekvőképtelenné vált 〈csoport, közösség〉’ ❖ [a darabot látva] a’ közönség méltán ernyedt lehetett (1847 Életképek C8374, 738) | Kis Európánk népei ernyedtek és fáradtak (1928 Budapesti Hírlap dec. 25. C4716, 4) | Neuraszténiás lényeknek az a legismertebb tulajdonsága, hogy hangulatuk teljesen uralmuk alá hajta [!] őket. Ha ernyedettek, tul ernyedettek, ha erélyesek, tulmennek a nyakasságba (1936 Tersánszky Józsi Jenő 9706008, 92) | ernyedt s csüggedt, kozmopolita, idegenszívű, szabadkőműves, liberbolsi, plutokrata, globalista puhányok (2000 Magyar Hírlap CD09).
2a. ’ilyen személyre, közösségre jellemző, fásultságot, egykedvűséget tükröző 〈megnyilvánulás, tulajdonság, állapot stb.〉’ ❖ [a közgyűlésen elhangzott beszédek] kevés kivétellel ernyedt ismétlések valának (1847 Pesti Hírlap C8014, 142) | hogy fölpezsditse ernyedt életünket, [a végrehajtó] Uj szépség versenyt tűz ki (1880 Bartók Lajos 8032001, 21) | [Richard Strauss zenéje] megbotránkoztatta a századvég ernyedt zenei légkörében tespedő hallgatóságot (1957 Műsorfüzet dec. 2. C0372, 14) | Ernyedt hangon csordogált az öreg barátnők válasza: jó neked, ha te hetvenen túl még vállalkozol egy ilyen éjszakai útra (2008 Tóth Mária 3151006, 1084).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.