esküdt mn-i ign, mn és fn
I. mn-i ign → esküszik.
II. mn 2C1
1. (kissé vál, átv is) ’olyan 〈személy〉, aki meg- v. felesküdött vmire, esküt tett, ill. aki nagyon elszántan képvisel vmit v. elszántan, kérlelhetetlenül küzd vki v. vmi ellen’ ❖ a’ vizbe haló emberek a’ Kereſztényeknek esküdt ellenségeik valának (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 210) | Esküdt barátok, Kik két kebelben egy szivet viseltek (1870 Lőrinczi Lehr Zsigmond ford.–Shakespeare CD11) | [Pászthor Dániel] visszatért Sárospatakra, hol 1843–44-ben mint esküdt diák a görög nyelvet és irodalmat tanította (1905 Magyar írók élete CD27) | Esküdt hívei vagyunk az európai katolikus lovagiságnak (1947 Gáspár Endre ford.–Joyce 9175005, 105) | [Barnert] mindig új ökölcsapások érték. Nem csupán hatalmasoktól, nem csupán esküdt antiszemitáktól! (1989 Hernádi Miklós 2039020, 62) | A globalizáció esküdt, illetve naiv ellenfelei […] a világ globalizáltabb társadalmait irigylik, oda vándorolnak (2002 Magyar Hírlap CD09).
1a. (rég) ’esküvéssel fogadott, vállalt v. megerősített 〈dolog〉’ ❖ úgy nézzed ezen jegyeseket. Nagyobb lészen bennek az eskütt egyesség, A tartós szeretet, hótig való hüség (1774 Faludi Ferenc CD01) | Mint tisztviselőnek eskütt kötelességem elfogni őt (1845 Eötvös József 8126002, 109) | Esküdt barátság, béke, szeretet volt E két királyság és fejdelmi közt (1867 Arany János ford.–Shakespeare CD11).
2. (rég) ’vmely közigazgatási egység elöljáróságában a szolgabíró mellett tevékenykedő, közügyekben és igazságszolgáltatási ügyekben hivatalosan eljáró 〈személy〉’ ❖ Minden fontos dolgok és alkuk eskütt ſzeméllyeknek jelen létekben vétesſenek-el (1786 Kónyi János ford.–Tessedik C2734, 356) | 1658-ban a brassai esküdt közönség felszólitotta a tanácsot, hogy valami képpen módot találjon arra, hogy a hétfalusiak által a tanács szükségleteire fát hordasson (1873 Orbán Balázs 8340021, 105) | választott szolgabírák és esküdt ülnökök (1940 Istványi Géza CD43) | Egy 1577. évi körmöcbányai adat szerint a molnár […] a bírónak, az esküdt polgároknak és a jegyzőnek ingyen tartozott őrölni (1991 Magyar néprajz CD47).
III. fn 2C1 (jelzőként is)
1. (kissé rég) ’ilyen személy’ ❖ ugy igyekezzenek szolgabirák s’ esküdt uraimék, hogy hiba ne legyen sem a lóban sem az […] asztali eszközökben (1772 Bessenyei György¹ 7393001, 320) | [Gulik József 1733-ban] megyei esküdtnek lőn kinevezve (1867 Rosty Zsigmond 8398004, 55) | [a faluban] a zálogolásoknál, adóvégrehajtásoknál az esküdteket szidják, átkozzák az asszonyok (1948 Szabó Pál² 9631005, 159) | [a helyi szolgabíró] három esküdttel együtt alkotott egy törvénykezési személyt (2001 Márton László 3144004, 1037).
2. (Jog) ’az esküdtbíróságnak bírói tisztséget nem viselő, ill. bírói szakképzettség nélküli választott tagja, akinek társaival együtt feladata a bűnösség ítélethozatal nélküli megállapítása’ ❖ [Lord Eyre beszédének] végzdésével el-távoztak az Esküdttek, eggy különös ſzobába, hogy ott magánosan tanátskoznának (1794 Magyar Hírmondó 7444114, 729) | összeül a biróság és 12 esküdt, jelen van a vádló és vádlott is (1873 Jánosi Ferenc 8205002, 46) | Esküdt lehet az a 26 éves magyar honos, aki a magyar (Fiuméban az olasz) nyelvet érti, azon írni és olvasni tud (1912 RévaiNagyLex. C5702, 713) | Ügyész: Tekintetes királyi törvényszék, esküdt uraim! (1933 Molnár Ferenc² 9453005, 128) | A gyorsan lefolytatott tárgyaláson az esküdtek bűnösnek találják [Muhammad Alit] (1989 Tények könyve CD37).
UB: -ember.
ÖU: bánya~.
ÖE: ~bíráskodás, ~bíró.
Sz: esküdti.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. esküszik; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.