esteledik tn ige 12b

1. (alany n. v. az idő alannyal, csak egysz 3. sz-ben) ’fokozatosan beáll az est, este lesz’ ❖ A’ Kosár’ óldalát gyengén egy kis fával Kopogasd, bogara míg fel-telepedig [!] Az üres Kosárba, ’s ott meg-tsendeſedik, […] Ezt pedig tselekedd mikor eſtveledik (1774 Vesmás Márton C4461, 88) | a’ szoba setét volt midőn beléptem. Már erősen estveledett (1816 Kazinczy Ferenc C2567, 297) | Az idő pedig haladt, estélyedni kezdett (1856 Garay Alajos C1806, 28) | estéledett az idő (1956 Magyar Nyelvőr C6008, 468) | [Az anyuka] az újsággal legyezi magát, mert hiába esteledik már, nem akar enyhülni a meleg (2009 Rakovszky Zsuzsa 3271003, 53).

1a. (mn-i ign-i alakban) (irod) ’fokozatosan az este idejére jellemző állapotába kerül vmi’ ❖ magokra, ’s az estéledő világnak hagyta őket, kik ott forró ajakakkal ’s dobogó szivekkel esküdtek egymásnak örök hivséget (1833 Hasznos Mulatságok C8338, 221) | a városi zajt az esteledő alkony csendje váltotta föl (1857 Vadnay Károly 8501001, 156) | mintha alatta megcsillogott volna az enyhülő tüzü esteledő napfényen az a bronzszinü haja (1913 Pesti Hírlap aug. 28. C5661, 1) | Autóbusz nem jött, tehát volt idő bőven, hogy figyeljem a pesti boulevard esteledő életét (1926 Pesti Hírlap márc. 7. C5674, 7) | Ülni az esteledő udvaron egy szúnyogstift borsmentaillatában (2005 Népszabadság szept. 17. C7853, 10).

1b. esteledik vkire (csak a szem nm paradigmatikus alakjaival) ’ráesteledik (vhol) vkire’ ❖ talán a’ világ’ végéig sem állottak volna meg: de reájok estveledék; ’s egyszer csak zupp! belé egy farkasverembe mindnyájan (1829 Muzárion C5249, 104) | egészen rám esteledett. Sötét volt, a sok szentjánosbogár csillogott körülöttem (1892 Jókai Mór CD18) | A harmadik éjjelt töltöttem kint a hegyekben, ahol éppen rám esteledett (1921 Ujfalusi László CD10) | Ha ránk esteledik [a kerti parti közben], gyújtsunk sejtelmes fényeket, például bambuszfáklyákat (1999 Lakáskultúra CD39).

2. (kissé rég) ’〈annak kif-ére, hogy az este utolér vhol vkit〉’ ❖ Ott, a hol én nevelkedtem, Egy dombról egy patak folyt; Hányszor ott nem estvéledtem! (1801 Kisfaludy Sándor CD01) | Henriette azt hívé, hogy a ház gazdája bizonyosan távol van, s föltette magában, hogy megvárja, míg hazajön. Azonban egyik óra a másik után mult s Henriette utóbb is tovább menni volt kénytelen, nehogy ott esteledjék (1860 Jókai Mór C2253, 388) | Erdő mellett estvéledtem, subám fejem alá tettem... (1922 A magyar népzene C2714, 211).

Ö: be~, el~, rá~.

ÖU: meg~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. est; ÉKsz.; ÚMTsz.

esteledik tárgyatlan ige 12b
1. (alany n. v. az idő alannyal, csak egysz 3. sz-ben)
fokozatosan beáll az est, este lesz
A’ Kosár’ óldalát gyengén egy kis fával Kopogasd, bogara míg fel-telepedig [!] Az üres Kosárba, ’s ott meg-tsendeſedik, […] Ezt pedig tselekedd mikor eſtveledik
(1774 Vesmás Márton)
a’ szoba setét volt midőn beléptem. Már erősen estveledett
(1816 Kazinczy Ferenc)
Az idő pedig haladt, estélyedni kezdett
(1856 Garay Alajos)
estéledett az idő
(1956 Magyar Nyelvőr)
[Az anyuka] az újsággal legyezi magát, mert hiába esteledik már, nem akar enyhülni a meleg
(2009 Rakovszky Zsuzsa)
1a. (mn-i ign-i alakban) (irod)
fokozatosan az este idejére jellemző állapotába kerül vmi
magokra, ’s az estéledő világnak hagyta őket, kik ott forró ajakakkal ’s dobogó szivekkel esküdtek egymásnak örök hivséget
(1833 Hasznos Mulatságok)
a városi zajt az esteledő alkony csendje váltotta föl
(1857 Vadnay Károly)
mintha alatta megcsillogott volna az enyhülő tüzü esteledő napfényen az a bronzszinü haja
(1913 Pesti Hírlap aug. 28.)
Autóbusz nem jött, tehát volt idő bőven, hogy figyeljem a pesti boulevard esteledő életét
(1926 Pesti Hírlap márc. 7.)
Ülni az esteledő udvaron egy szúnyogstift borsmentaillatában
(2005 Népszabadság szept. 17.)
1b. esteledik vkire (csak a szem nm paradigmatikus alakjaival)
ráesteledik (vhol) vkire
talán a’ világ’ végéig sem állottak volna meg: de reájok estveledék; ’s egyszer csak zupp! belé egy farkasverembe mindnyájan
(1829 Muzárion)
egészen rám esteledett. Sötét volt, a sok szentjánosbogár csillogott körülöttem
(1892 Jókai Mór)
A harmadik éjjelt töltöttem kint a hegyekben, ahol éppen rám esteledett
(1921 Ujfalusi László)
Ha ránk esteledik [a kerti parti közben], gyújtsunk sejtelmes fényeket, például bambuszfáklyákat
(1999 Lakáskultúra)
2. (kissé rég)
〈annak kif-ére, hogy az este utolér vhol vkit〉
Ott, a hol én nevelkedtem, Egy dombról egy patak folyt; Hányszor ott nem estvéledtem!
(1801 Kisfaludy Sándor)
Henriette azt hívé, hogy a ház gazdája bizonyosan távol van, s föltette magában, hogy megvárja, míg hazajön. Azonban egyik óra a másik után mult s Henriette utóbb is tovább menni volt kénytelen, nehogy ott esteledjék
(1860 Jókai Mór)
Erdő mellett estvéledtem, subám fejem alá tettem...
(1922 A magyar népzene)
ÖU: megesteledik
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. est; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások