esztelen mn, fn, hsz és partikula  eszetlen, észtelen (rég)

I. mn 14B

1. (kissé rég) ’ésszel, értelemmel, gondolkodási képességgel nem rendelkező 〈állat v. dolog〉’ ❖ igaz lelkébl keſeredett ſzivvel meg-vallhatja, hogy az a’ tsontból és húsból álló oſzlop az  teſte vólt, mellynek a’ fels karimáját érzéketlen és eſzetlen teſt helyett meg-ütötték (1791 Andrád Sámuel 7008002, 12) | Ezt löhet ám az emböri le-allyasodásnak mondani, midőn az embörökkel úgy keresködnek a’ nem-embörök, valamint az esztelen állatokkal (1807 Dugonics András ford.–Voltaire 7087037, 124) | A javos, ember, és így gondolkodó teremtés, ki a tolvajság körülményeit meggondolván, gyanakodhatik erre vagy amarra, – és ha ez is csak gyanakodhatik, ugyan mit tudna tenni egy érzéketlen eszetlen rosta (1843 Tarczy Lajos 8464004, 100) | A bizonyosnál is bizonyosabb, hogy ebben a felsorolásban [a Jelenések könyve 5. része 13. versében] az esztelen és élettelen teremtmények is benne foglaltatnak (1909 Rábold Gusztáv ford.–Calvin CD1211) | Mit érne – mondja [Kant] – Isten bölcsességét az esztelen természetben megfigyelnünk és magasztalnunk, ha az emberiség történetében (amely pedig a mindenség célját rejti magában) semmiféle eszes célt nem tudnánk felfedezni? (1926 Komlós Aladár CD10).

2. ’〈becsmérlésként is:〉(átmenetileg) bután, az emberi logikának, a józan észnek ellentmondóan cselekvő v. meggondolatlan, kellő körültekintés nélküli, ill. (szélsőségesen) szenvedélyesen, féktelen(ül viselkedő) 〈személy〉, ill. ilyen személyekből álló 〈csoport〉’ ❖ az eſztelen dajkák annál inkább tömik a’ kisdedeket, mennél keveſebb eledel nélkül ſzkölkdnek (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 404) | életemnek minden eseteit, tetteit öszve vévén, most innen oda tekintve, tsak ugy látom hogy vak és eszetlen gyermek vóltam (1802 Bessenyei György¹ 7044042, 77) | Bocsásd meg balgaságomat. Most látom, mily vak s esztelen valék (1885 Csiky Gergely ford.–Plautus 8088013, 64) | Európa esztelen népei elindultak egymás öldöklésére (1922 Halász Gyula CD10) | Claudia: [A herceg leányunk] szépségéről olyan magasztalással beszélt… Odoardo: Magasztalással? S te az elragadtatás hangján mondod ezt nekem? Ó, Claudia! Hiú, esztelen anya! (1956 Németh László² ford.–Lessing 9485063, 28) | [A római hatóságok] annyit értettek meg az esztelen tömeg kiáltozásából, hogy azok meg akarták ölni Pált (1995 Jubileumi kommentár CD1206).

2a. (elmeháborodottságra vallóan) szélsőségesen felfokozott v. szenvedélyes 〈érzés, indulat〉 v. ilyen érzést, állapotot tükröző 〈gesztus, arckifejezés stb.〉’ ❖ egy bogár után indúlt, jó erköltsökböl ki-költözködöt hivságos Aſzſzony állatnak mértékletlen, és eſztelen ſzerelme (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 334) | Egy eſztelen tekintet, egy ketts-értelm ſzó fel-háboritja nyugalmamat, meg-rontja erkltſimet (1773 Kónyi János ford.–Fénelon 7190034, 98) | Káromló szavait, ütéseit értette, – de ez az esztelen düh ugy meglepte, hogy meglepetéséből nem birt felocsudni (1895 Zempléni P. Gyula ford.–Zola 8536004, 26) | még mindig mintha itt érezném azt a kezet, amint esztelenül szenvedélyes zsarnoksággal szorítja a kezemet (1917 Schöpflin Aladár ford.–Barbey d’Aurevilly 9590007, 27) | ez az ütés az aszociális és anarkista ember vak, esztelen s ösztönös ütése már (1933 Illés Endre CD10) | tombolják ki magukat a legesztelenebb indulatok (1959 Szentkuthy Miklós 9664005, 91).

2b. (ilyen személyre valló,) a józan észnek ellentmondó, észszerűtlen v. megfontolatlan, ill. féktelen(ül szenvedélyes) 〈viselkedés, cselekvés stb.〉’ ❖ Tſak azért tſalatkoznak ſokan meg, hogy igen kis doſiſekkel élnek a’ kinából, holott annak nem az orvoſſág az oka, hanem az a’ ki eſztelenl rendelte, vagy az a’ ki-nem annyit véſzen bé-belle a’ mennyi parantſoltatott (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 271) | A’ hires Rossarol Generálisnak, kinek Messinában tett észtelen, és bűnös tselekedetei (1821 Hazai és Külföldi Tudósítások C8263, 267) | vannak anyák, kik a legforróbban, de tán épen azért esztelenül szeretik gyermekeiket (1862 Vajda János 8503083, 16) | [az ösztönök] észtelen, állati megnyilatkozása emberileg nagyon is érthető (1911 Kuncz Aladár CD10) | esztelenül és el nem szakadva egymás szájáról folyvást-folyton csak csókoltuk egymást (1941 Gelléri Andor Endre 9179009, 144) | a politikai és kereskedelmi érdekek esztelen érvényesítésének (2010 Kerényi Szabina ford.–Silverstone 3175003, 183).

2c. ’észszerűtlen v. logikátlan, ill. meghökkentő 〈dolog〉’ ❖ az illyen hirtelen halálnak okát nem tudván fel-érni eſzekkel, tſudálatos eſztelen vélekedéſekbe ’s tévelygéſekbe eſnek az együgyü emberek (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 77) | A szultán megrémült az esztelen kérdésen s el akará onnan távolítani a nőt (1854 Jókai Mór C2245, 81) | egyszer az az esztelen ötletem támadt, hogy a lexikon segítségével próbáljam ellenőrizni a tanár úr adatait és a kiábrándulás rettenetes volt (1929 Nagy Endre CD10) | Végighallgatja hát az ilyen esztelen tervet s nincs ellene egyetlen szava sem? (1951 Vas István ford.–Molière 9760028, 45) | A több évszázadon át épített útra 1951-ben került értelmetlen és esztelen sorompó (2000 Országgyűlési Napló CD62).

3. ’〈vminek〉(fékevesztetten, az észszerűtlenségig) felfokozott, nagy 〈mértéke, foka〉, ill. ilyen mértékű, fokú 〈érzés, jelenség stb.〉’ ❖ eſztelen félelemtol [!] viſeltettvén, hogy a’ beteg erötlenſége miatt meg ne haljon, kénſzeritik az ételre (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 41) | A tetszelgésivágy a legesztelenebb kiadásokat idézte elő (1874 Hang Ferenc C2016, 47) | Az anyád alszik, a gyerek is alszik, te meg olyan esztelen lármát csapsz, hogy a kastély népe összeszalad! (1911 Németh Andor ford.–Hauptmann 9480009, 28) | A szabad verseny ilyen pusztító, ilyen esztelen mértéke senkinek sem érdeke (1935 Budapesti Hírlap okt. 6. C4723, 15) | „A növekedés határai” amerikai szerzői tudományos modellekkel bizonyították, hogy az emberiség esztelen mértékben fogyasztja Földünk javait (1997 Magyar Hírlap CD09) | Kiterítettem a korrektúra íveit, hogy amíg az esztelenül felforrósított leves lehűl, nekilássak a javításnak (2004 Nádas Péter 3241001, 63).

4. (rég, ritk) ’eszméletlen, öntudatát vesztett 〈személy〉’ ❖ Sebesen oda ugrott az attyok, meg kapta két kezével mind a’ két eſztelen gyermeket ’s félhóltan haza vitte ket (1805 Kis János¹ ford. 8240034, 67).

II. fn 4B2 (túlzó is)

’〈becsmérlésként is:〉 oktalan, buta v. (átmenetileg) a józan gondolkodásnak ellentmondóan viselkedő, ill. 〈régen:〉 zavarodott, elmeháborodott v. gyengeelméjű’ ❖ Lehet-é hinni, hogy minekutánna Bélisariust úgy adta elö mint gyözedelmekkel, ’s dicsöséggel meg-tellyeſedett jeles Vitézt, bátorkodnék az után gonoſzt-tévö, haſzontalan és mindenektöl kába eſztelennek tartatotnak nevezni (1772 Zalányi Péter ford.–Marmontel C4564, [IX]) | Esztelen! nem fogsz talán csak átkozódni, hogy az éltemet kivánom örzeni? (1819 Katona József 8226028, 257) | Gyámi hatalom alatt vannak a’ nem törvényes korú árva figyermekek, a’ még férjhez nem ment árva leányok, ’s az őrültek, esztelenek (1845 Szűcs István 8457002, 15) | [Szophoklészt] fiai törvény elé idézték, hogy a birák mint esztelent elmozditsák a házi gazdaság vezetésétől (1879 Csiky Gergely C1313, XV) | őt mintha baltával ütötték volna fejbe, amikor az ura bejött hozzá: „Tudsz róla, te engedted, hogy Nella az erdőbe menjen ezzel az emberrel?” „Én? Hát akkor csak hadd kujtorogjon, az Isten verje meg azt az eszetlent […]” (1938 Budapesti Hírlap máj. 22. C4726, 7) | Az esztelen ezt mondja szívében: „Nincs Isten!” (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).

III. hsz 0 (kissé rég)

’a józan észnek ellentmondóan, észszerűtlenül, ill. féktelenül, észvesztve’ ❖ magadot szurkálod eszetlen (1777 Baróti Szabó Dávid C0823, 69) | Haladj előre, tarts lépést a korral, Ám esztelen versenyt ne fuss vele (1876–1886 Rudnyánszky Gyula 8400019, 65) | valami súgja, hogy még meghalok ma, és futni vágyom bőszen, esztelen (1906 Kosztolányi Dezső CD01) | A gonosz úrfi esztelen kacag (1920 Babits Mihály 9014083, 59).

IV. partikula 0

’〈mn v. hsz fokozására:〉igen¹, irtó²’ ❖ azt beszélik, hogy a férfiak és nők egész csoportja forgott körbe az utczákon esztelen vad dühhel, mig a teljes kimerülés következtében lerogytak (1867 Vasárnapi Újság C7381, 287) | [az] osztrák sítúrákra utazó norvég-magyarok odaát kivitt pengőjükkel esztelen drágán fizetik meg az átváltott schillingeket (1935 Budapesti Hírlap febr. 23. C4723, 12) | A lengyel esztelen nagy hátránnyal indult [a kockajátékban] (1939 Magyar Nemzet febr. 17. C8355, 14) | a Pipi tányérsapkákkal fűtötte a vonatot, lapáttal dobálta be, ez teljesen óriási volt, aztán amikor becsukta a kazánt, annak az ajtaján voltak a lángoló betűk, hogy Toilet Paper Band. Eszetlen jól nézett ki, eldőltünk tőle, mint a karácsonyfa (1996 Magyar Nemzet jan. 10. C8371, 8).

Sz: esztelendi, esztelenedik, esztelenít, esztelenke.

Vö. CzF. eszetlen, eszetlenül, ~, esztelenül; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. ész; ÉKsz.; SzT. ~, esztelenül; ÉKsz.² eszetlen.

esztelen melléknév, főnév, határozószó és partikula
eszetlen I. 14B II. 4B2 III. 0 IV. 0
észtelen I. 14B II. 4B2 III. 0 IV. 0 (rég)
I. melléknév 14B
1. (kissé rég)
ésszel, értelemmel, gondolkodási képességgel nem rendelkező 〈állat v. dolog〉
igaz lelkébl keſeredett ſzivvel meg-vallhatja, hogy az a’ tsontból és húsból álló oſzlop az  teſte vólt, mellynek a’ fels karimáját érzéketlen és eſzetlen teſt helyett meg-ütötték
(1791 Andrád Sámuel)
Ezt löhet ám az emböri le-allyasodásnak mondani, midőn az embörökkel úgy keresködnek a’ nem-embörök, valamint az esztelen állatokkal
(1807 Dugonics András ford.Voltaire)
A javos, ember, és így gondolkodó teremtés, ki a tolvajság körülményeit meggondolván, gyanakodhatik erre vagy amarra, – és ha ez is csak gyanakodhatik, ugyan mit tudna tenni egy érzéketlen eszetlen rosta
(1843 Tarczy Lajos)
A bizonyosnál is bizonyosabb, hogy ebben a felsorolásban [a Jelenések könyve 5. része 13. versében] az esztelen és élettelen teremtmények is benne foglaltatnak
(1909 Rábold Gusztáv ford.Calvin)
Mit érne – mondja [Kant] – Isten bölcsességét az esztelen természetben megfigyelnünk és magasztalnunk, ha az emberiség történetében (amely pedig a mindenség célját rejti magában) semmiféle eszes célt nem tudnánk felfedezni?
(1926 Komlós Aladár)
2.
〈becsmérlésként is:〉 (átmenetileg) bután, az emberi logikának, a józan észnek ellentmondóan cselekvő v. meggondolatlan, kellő körültekintés nélküli, ill. (szélsőségesen) szenvedélyesen, féktelen(ül viselkedő) 〈személy〉, ill. ilyen személyekből álló 〈csoport〉
az eſztelen dajkák annál inkább tömik a’ kisdedeket, mennél keveſebb eledel nélkül ſzkölkdnek
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
életemnek minden eseteit, tetteit öszve vévén, most innen oda tekintve, tsak ugy látom hogy vak és eszetlen gyermek vóltam
(1802 Bessenyei György¹)
Bocsásd meg balgaságomat. Most látom, mily vak s esztelen valék
(1885 Csiky Gergely ford.Plautus)
Európa esztelen népei elindultak egymás öldöklésére
(1922 Halász Gyula)
Claudia: [A herceg leányunk] szépségéről olyan magasztalással beszélt… Odoardo: Magasztalással? S te az elragadtatás hangján mondod ezt nekem? Ó, Claudia! Hiú, esztelen anya!
(1956 Németh László² ford.Lessing)
[A római hatóságok] annyit értettek meg az esztelen tömeg kiáltozásából, hogy azok meg akarták ölni Pált
(1995 Jubileumi kommentár)
2a.
(elmeháborodottságra vallóan) szélsőségesen felfokozott v. szenvedélyes 〈érzés, indulat〉 v. ilyen érzést, állapotot tükröző 〈gesztus, arckifejezés stb.〉
egy bogár után indúlt, jó erköltsökböl ki-költözködöt hivságos Aſzſzony állatnak mértékletlen, és eſztelen ſzerelme
(1772 Mészáros Ignác ford.)
Egy eſztelen tekintet, egy ketts-értelm ſzó fel-háboritja nyugalmamat, meg-rontja erkltſimet
(1773 Kónyi János ford.Fénelon)
Káromló szavait, ütéseit értette, – de ez az esztelen düh ugy meglepte, hogy meglepetéséből nem birt felocsudni
(1895 Zempléni P. Gyula ford.Zola)
még mindig mintha itt érezném azt a kezet, amint esztelenül szenvedélyes zsarnoksággal szorítja a kezemet
(1917 Schöpflin Aladár ford.Barbey d’Aurevilly)
ez az ütés az aszociális és anarkista ember vak, esztelen s ösztönös ütése már
(1933 Illés Endre)
tombolják ki magukat a legesztelenebb indulatok
(1959 Szentkuthy Miklós)
2b.
(ilyen személyre valló,) a józan észnek ellentmondó, észszerűtlen v. megfontolatlan, ill. féktelen(ül szenvedélyes) 〈viselkedés, cselekvés stb.〉
Tſak azért tſalatkoznak ſokan meg, hogy igen kis doſiſekkel élnek a’ kinából, holott annak nem az orvoſſág az oka, hanem az a’ ki eſztelenl rendelte, vagy az a’ ki-nem annyit véſzen bé-belle a’ mennyi parantſoltatott
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
A’ hires Rossarol Generálisnak, kinek Messinában tett észtelen, és bűnös tselekedetei
(1821 Hazai és Külföldi Tudósítások)
vannak anyák, kik a legforróbban, de tán épen azért esztelenül szeretik gyermekeiket
(1862 Vajda János)
[az ösztönök] észtelen, állati megnyilatkozása emberileg nagyon is érthető
(1911 Kuncz Aladár)
esztelenül és el nem szakadva egymás szájáról folyvást-folyton csak csókoltuk egymást
(1941 Gelléri Andor Endre)
a politikai és kereskedelmi érdekek esztelen érvényesítésének
(2010 Kerényi Szabina ford.Silverstone)
2c.
észszerűtlen v. logikátlan, ill. meghökkentő 〈dolog〉
az illyen hirtelen halálnak okát nem tudván fel-érni eſzekkel, tſudálatos eſztelen vélekedéſekbe ’s tévelygéſekbe eſnek az együgyü emberek
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
A szultán megrémült az esztelen kérdésen s el akará onnan távolítani a nőt
(1854 Jókai Mór)
egyszer az az esztelen ötletem támadt, hogy a lexikon segítségével próbáljam ellenőrizni a tanár úr adatait és a kiábrándulás rettenetes volt
(1929 Nagy Endre)
Végighallgatja hát az ilyen esztelen tervet s nincs ellene egyetlen szava sem?
(1951 Vas István ford.Molière)
A több évszázadon át épített útra 1951-ben került értelmetlen és esztelen sorompó
(2000 Országgyűlési Napló)
3.
〈vminek〉 (fékevesztetten, az észszerűtlenségig) felfokozott, nagy 〈mértéke, foka〉, ill. ilyen mértékű, fokú 〈érzés, jelenség stb.〉
eſztelen félelemtol [!] viſeltettvén, hogy a’ beteg erötlenſége miatt meg ne haljon, kénſzeritik az ételre
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
A tetszelgésivágy a legesztelenebb kiadásokat idézte elő
(1874 Hang Ferenc)
Az anyád alszik, a gyerek is alszik, te meg olyan esztelen lármát csapsz, hogy a kastély népe összeszalad!
(1911 Németh Andor ford.Hauptmann)
A szabad verseny ilyen pusztító, ilyen esztelen mértéke senkinek sem érdeke
(1935 Budapesti Hírlap okt. 6.)
„A növekedés határai” amerikai szerzői tudományos modellekkel bizonyították, hogy az emberiség esztelen mértékben fogyasztja Földünk javait
(1997 Magyar Hírlap)
Kiterítettem a korrektúra íveit, hogy amíg az esztelenül felforrósított leves lehűl, nekilássak a javításnak
(2004 Nádas Péter)
4. (rég, ritk)
eszméletlen, öntudatát vesztett 〈személy〉
Sebesen oda ugrott az attyok, meg kapta két kezével mind a’ két eſztelen gyermeket ’s félhóltan haza vitte ket
(1805 Kis János¹ ford.)
II. főnév 4B2 (túlzó is)
〈becsmérlésként is:〉 oktalan, buta v. (átmenetileg) a józan gondolkodásnak ellentmondóan viselkedő, ill. 〈régen:〉 zavarodott, elmeháborodott v. gyengeelméjű
Lehet-é hinni, hogy minekutánna Bélisariust úgy adta elö mint gyözedelmekkel, ’s dicsöséggel meg-tellyeſedett jeles Vitézt, bátorkodnék az után gonoſzt-tévö, haſzontalan és mindenektöl kába eſztelennek tartatotnak nevezni
(1772 Zalányi Péter ford.Marmontel)
Esztelen! nem fogsz talán csak átkozódni, hogy az éltemet kivánom örzeni?
(1819 Katona József)
Gyámi hatalom alatt vannak a’ nem törvényes korú árva figyermekek, a’ még férjhez nem ment árva leányok, ’s az őrültek, esztelenek
(1845 Szűcs István)
[Szophoklészt] fiai törvény elé idézték, hogy a birák mint esztelent elmozditsák a házi gazdaság vezetésétől
(1879 Csiky Gergely)
őt mintha baltával ütötték volna fejbe, amikor az ura bejött hozzá: „Tudsz róla, te engedted, hogy Nella az erdőbe menjen ezzel az emberrel?” „Én? Hát akkor csak hadd kujtorogjon, az Isten verje meg azt az eszetlent […]
(1938 Budapesti Hírlap máj. 22.)
Az esztelen ezt mondja szívében: „Nincs Isten!”
(1996 Katolikus Biblia ford.)
III. határozószó 0 (kissé rég)
a józan észnek ellentmondóan, észszerűtlenül, ill. féktelenül, észvesztve
magadot szurkálod eszetlen
(1777 Baróti Szabó Dávid)
Haladj előre, tarts lépést a korral, Ám esztelen versenyt ne fuss vele
(1876–1886 Rudnyánszky Gyula)
valami súgja, hogy még meghalok ma, és futni vágyom bőszen, esztelen
(1906 Kosztolányi Dezső)
A gonosz úrfi esztelen kacag
(1920 Babits Mihály)
IV. partikula 0
〈mn v. hsz fokozására:〉 igen¹, irtó²
azt beszélik, hogy a férfiak és nők egész csoportja forgott körbe az utczákon esztelen vad dühhel, mig a teljes kimerülés következtében lerogytak
(1867 Vasárnapi Újság)
[az] osztrák sítúrákra utazó norvég-magyarok odaát kivitt pengőjükkel esztelen drágán fizetik meg az átváltott schillingeket
(1935 Budapesti Hírlap febr. 23.)
A lengyel esztelen nagy hátránnyal indult [a kockajátékban]
(1939 Magyar Nemzet febr. 17.)
a Pipi tányérsapkákkal fűtötte a vonatot, lapáttal dobálta be, ez teljesen óriási volt, aztán amikor becsukta a kazánt, annak az ajtaján voltak a lángoló betűk, hogy Toilet Paper Band. Eszetlen jól nézett ki, eldőltünk tőle, mint a karácsonyfa
(1996 Magyar Nemzet jan. 10.)
Sz: esztelendi, esztelenedik, esztelenít, esztelenke
Vö. CzF. eszetlen, eszetlenül, ~, esztelenül; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. ész; ÉKsz.; SzT. ~, esztelenül; ÉKsz.² eszetlen

Beállítások