esztelenkedik tn ige 12b (kissé rég)

’〈ember〉 esztelenül, a józan észnek ellentmondóan v. meggondolatlanul, kellő körültekintés nélkül, ill. (elmeháborodottságra vallóan) szélsőségesen, felfokozottan viselkedik, cselekszik, es. 〈állat〉 bódultan, kábán, érzékeit vesztve viselkedik’ ❖ Ha füſtöt fujſz reá [ti. a méhekre], ſokat mérgeskedik, Sokáig zúg, dong, bong, meg nem tsendeſedik, Kosár óldalára belöl telepedik, Tsak bojong, bódorog, ugy esztelenkedik (1774 Vesmás Márton C4461, 52) | Az ember, életét, okoskodva óltalmazza, táplálja, és bolondoskodva, gyengélkedve gyönyörkötteti. Az ember, akkor gyönyörködik mikor gyengélkedik: akkor vigad mikor eszetlenkedik (1804 Bessenyei György¹ 7044046, 450) | ti minket a’ bacchanálért nevettek, ’s nem hiszitek, hogy akkor istentl ihlettetnénk; de ugyan azon isten ihlette most saját királytokat is, mert bacchanált tart és esztelenkedik, a’ mit ha nem hisztek, jjjetek és lássátok (1835 Holéczy Mihály C7272, 107) | Oly idegenszerű ez az öreg ember [ti. Lear király], a ki ott átkozódik, esztelenkedik, jajgat (1911 Alexander Bernát C7683, [335]) | – Hallgass, gyermek – rémültek meg a falubeliek, – ne eszetlenkedj. Ne kísértsd az Istent… (1945 Bözödi György 9070001, 28) | [Thaiföldön egy buddhista watban] feltűnt, hogy néhány szerzetes vígan cigarettázik, az óraközi szünetekben az udvarra tóduló növendékek pedig éppen úgy eszetlenkednek, mint a mi iskolásaink (1997 Természet Világa CD50).

a. (ritk) ’helytelenül vélekedik vmiről’ ❖ [a megtérő bűnösök példáiból] ki tetſzik, hogy a’ kétségbe-esés, melyly közmondás ſzerént néha tsuklyát kerít a’ ember’ nyakába, nem mindenkor méltó a’ meg-vetésre, a’ mint a’ dolgokat roſzſzra hüvelyez világ eſztelenkedik felle (1788 Illei János ford.–Oxenstierna 7151009, 52).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

esztelenkedik ❖ tárgyatlan ige ◦ 12b ◦ (kissé rég)
permalink
〈ember〉 esztelenül, a józan észnek ellentmondóan v. meggondolatlanul, kellő körültekintés nélkül, ill. (elmeháborodottságra vallóan) szélsőségesen, felfokozottan viselkedik, cselekszik, es. 〈állat〉 bódultan, kábán, érzékeit vesztve viselkedik
Ha füſtöt fujſz reá [ti. a méhekre], ſokat mérgeskedik, Sokáig zúg, dong, bong, meg nem tsendeſedik, Kosár óldalára belöl telepedik, Tsak bojong, bódorog, ugy esztelenkedik
(1774 Vesmás Márton)
Az ember, életét, okoskodva óltalmazza, táplálja, és bolondoskodva, gyengélkedve gyönyörkötteti. Az ember, akkor gyönyörködik mikor gyengélkedik: akkor vigad mikor eszetlenkedik
(1804 Bessenyei György¹)
ti minket a’ bacchanálért nevettek, ’s nem hiszitek, hogy akkor istentl ihlettetnénk; de ugyan azon isten ihlette most saját királytokat is, mert bacchanált tart és esztelenkedik, a’ mit ha nem hisztek, jjjetek és lássátok
(1835 Holéczy Mihály)
Oly idegenszerű ez az öreg ember [ti. Lear király], a ki ott átkozódik, esztelenkedik, jajgat
(1911 Alexander Bernát)
– Hallgass, gyermek – rémültek meg a falubeliek, – ne eszetlenkedj. Ne kísértsd az Istent…
(1945 Bözödi György)
[Thaiföldön egy buddhista watban] feltűnt, hogy néhány szerzetes vígan cigarettázik, az óraközi szünetekben az udvarra tóduló növendékek pedig éppen úgy eszetlenkednek, mint a mi iskolásaink
(1997 Természet Világa)
a. (ritk)
helytelenül vélekedik vmiről
[a megtérő bűnösök példáiból] ki tetſzik, hogy a’ kétségbe-esés, melyly közmondás ſzerént néha tsuklyát kerít a’ ember’ nyakába, nem mindenkor méltó a’ meg-vetésre, a’ mint a’ dolgokat roſzſzra hüvelyez világ eſztelenkedik felle
(1788 Illei János ford.–Oxenstierna)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások