extravagancia fn 6A

1. (vál) ’különc(ködő), meghökkentő(en feltűnő) és szokatlan, a szabályokat, szokásokat áthágó megnyilvánulás, vélemény, megjelenés stb., ill. annak ilyen tulajdonsága v. jellege’ ❖ Voltam a tébolydák megfigyelő osztályában; volt alkalmam az emberi lélek extravaganciáit szemlélni (1890 Jókai Mór CD18) | öltözködésben való extravagancia (1893 Pesti Hírlap máj. 25. C5641, 14) | Az I. Zenei Héten többször találkozhattunk eredetieskedő extravaganciával, kirívó csúnyaságokkal, néha még kontársággal is (1956 Kovács János 2051068, 63) | Politikai szereplésének, felfogásának, fordulatainak extravaganciája eltakarta benne [ti. Asbóth Jánosban] – még az írók előtt is – a rendkívül következetes irodalomkritikust (1965 Németh G. Béla CD53) | [Muhammad Ali] sorozatban aratja győzelmeit, mégis inkább extravaganciájával, szélsőséges megnyilvánulásaival, handabandázásaival kelt feltűnést (1989 Tények könyve CD37) | Semmi extravagancia, viszont tökéletes profizmus mindenben, ahogy megjelenik, ahogy a hangjával bánik, ahogy az újságírók kérdéseire válaszol (1996 Magyar Hírlap CD09).

2. (vál) ’a megszokottól eltérő, és ezzel feltűnést keltő mű(alkotás), ábrázolásmód, stílus(eszköz), ill. termék’ ❖ [Dvořák Husziták című drámai nyitánya] csupa lárma, tombolás, extravaganczia és semmi vezérmotivum, semmi melódia (1893 Nemzet jan. 26. C0392, [3]) | [Arnold Bennett] Buried Alive (1908) című könyve nem más, mint ügyes extravagancia (1931 Nyugat ford. CD10) | a formának ez a hangsúlyozott extravaganciája az, ami „elfogadhatóvá” teszi a szemlélet tévedéseit, s ez az, ami tompítja ugyanakkor a kritika élét, hitelét (1963 Tóth Dezső 2027013, 57) | [a táblakép] formanyelve világos és egyértelmű s mégis, mindez nem zárja ki a legmerészebb újításokat, a műfaj gazdagságát és mozgékonyságát, reagálóképességét, ha kell extravaganciáját (1983 Kornidesz Mihály CD52) | Mára lassan, de biztosan, a francia Citroën minden modelljénél szakít a cégre korábban olyannyira jellemző extravaganciával (1997 Magyar Hírlap CD09) | A modellek a legújabb divattrendbe illeszkednek, de mivel a hordhatóság és a csipetnyi extravagancia jegyében születtek, így kiemelik tervezőjüket az öncélú dizájnerek sorából (2002 Magyar Hírlap CD09).

3. (gyakr. tbsz-ban is) (rég) ’furcsaság, hóbort, ritk. túlkapás’ ❖ A’ Fő Ispán szörnyű tűzbe jött ’s zúgott, mormogott a’ nép. Én felfüleltem mi lesz ebből az extravagantiából (1809 Kazinczy Ferenc C2559, 297) | köszönet a pécs-mohácsi társaság érdemes elnökének, hogy a tanácskozást ezen bámulatos extravagantiákból a tárgy érdemére bölcsen visszavezeté (1846 Hetilap CD61) | azt tehetik, amit jónak látnak, mert grófok. Szegény embernek ily extravaganciák nem jutnának eszébe (1870 Jókai Mór CD18) | Horvát Istvánnak őstörténelmi extravagantiáit épen úgy magával hozta nemzeti újjászületésünk forrongó kora, mint a hogy példáúl magával hozta a nagy Kazinczy Ferencz azon neologiai extravagantiáit, melyekkel a „kilencz kötet” el van árasztva! (1879 Horvát Árpád CD57) | [a szerző] több helyen kiemeli a szerbek követeléseinek extravagantiáit, melyek minden állami közigazgatást torzképpé törpítettek volna (1880 Pesty Frigyes CD57) | A törvény nem ismer kivételeket, de nem is ismerhet. A jogállam nem tűrhet extravaganciákat (1898 Mikszáth Kálmán CD04).

Vö. ÉKsz.; IdSz.

extravagancia főnév 6A
1. (vál)
különc(ködő), meghökkentő(en feltűnő) és szokatlan, a szabályokat, szokásokat áthágó megnyilvánulás, vélemény, megjelenés stb., ill. annak ilyen tulajdonsága v. jellege
Voltam a tébolydák megfigyelő osztályában; volt alkalmam az emberi lélek extravaganciáit szemlélni
(1890 Jókai Mór)
öltözködésben való extravagancia
(1893 Pesti Hírlap máj. 25.)
Az I. Zenei Héten többször találkozhattunk eredetieskedő extravaganciával, kirívó csúnyaságokkal, néha még kontársággal is
(1956 Kovács János)
Politikai szereplésének, felfogásának, fordulatainak extravaganciája eltakarta benne [ti. Asbóth Jánosban] – még az írók előtt is – a rendkívül következetes irodalomkritikust
(1965 Németh G. Béla)
[Muhammad Ali] sorozatban aratja győzelmeit, mégis inkább extravaganciájával, szélsőséges megnyilvánulásaival, handabandázásaival kelt feltűnést
(1989 Tények könyve)
Semmi extravagancia, viszont tökéletes profizmus mindenben, ahogy megjelenik, ahogy a hangjával bánik, ahogy az újságírók kérdéseire válaszol
(1996 Magyar Hírlap)
2. (vál)
a megszokottól eltérő, és ezzel feltűnést keltő mű(alkotás), ábrázolásmód, stílus(eszköz), ill. termék
[Dvořák Husziták című drámai nyitánya] csupa lárma, tombolás, extravaganczia és semmi vezérmotivum, semmi melódia
(1893 Nemzet jan. 26.)
[Arnold Bennett] Buried Alive (1908) című könyve nem más, mint ügyes extravagancia
(1931 Nyugat ford.)
a formának ez a hangsúlyozott extravaganciája az, ami „elfogadhatóvá” teszi a szemlélet tévedéseit, s ez az, ami tompítja ugyanakkor a kritika élét, hitelét
(1963 Tóth Dezső)
[a táblakép] formanyelve világos és egyértelmű s mégis, mindez nem zárja ki a legmerészebb újításokat, a műfaj gazdagságát és mozgékonyságát, reagálóképességét, ha kell extravaganciáját
(1983 Kornidesz Mihály)
Mára lassan, de biztosan, a francia Citroën minden modelljénél szakít a cégre korábban olyannyira jellemző extravaganciával
(1997 Magyar Hírlap)
A modellek a legújabb divattrendbe illeszkednek, de mivel a hordhatóság és a csipetnyi extravagancia jegyében születtek, így kiemelik tervezőjüket az öncélú dizájnerek sorából
(2002 Magyar Hírlap)
3. (gyakr. tbsz-ban is) (rég)
furcsaság, hóbort, ritk. túlkapás
A’ Fő Ispán szörnyű tűzbe jött ’s zúgott, mormogott a’ nép. Én felfüleltem mi lesz ebből az extravagantiából
(1809 Kazinczy Ferenc)
köszönet a pécs-mohácsi társaság érdemes elnökének, hogy a tanácskozást ezen bámulatos extravagantiákból a tárgy érdemére bölcsen visszavezeté
(1846 Hetilap)
azt tehetik, amit jónak látnak, mert grófok. Szegény embernek ily extravaganciák nem jutnának eszébe
(1870 Jókai Mór)
Horvát Istvánnak őstörténelmi extravagantiáit épen úgy magával hozta nemzeti újjászületésünk forrongó kora, mint a hogy példáúl magával hozta a nagy Kazinczy Ferencz azon neologiai extravagantiáit, melyekkel a „kilencz kötet” el van árasztva!
(1879 Horvát Árpád)
[a szerző] több helyen kiemeli a szerbek követeléseinek extravagantiáit, melyek minden állami közigazgatást torzképpé törpítettek volna
(1880 Pesty Frigyes)
A törvény nem ismer kivételeket, de nem is ismerhet. A jogállam nem tűrhet extravaganciákat
(1898 Mikszáth Kálmán)
Vö. ÉKsz.; IdSz.

Beállítások