🚧 Figyelem! A szócikk főszerkesztés alatt áll.

fajkép fn (kissé rég)

1. ’egyes, örökletes tényezőktől függő külső jegyek, pl. a bőr-, szem- v. hajszín, testalkat, koponyaforma stb. által jellemezhető embertípus’ ❖ vannak és voltak népek, a melyeknek koponyái másokéhoz képest szélesebbek, vagy keskenyebbek, valamint hogy ez az alakúlat öröklődés útján állandósúl és így kitűnő embertani ismertető jelnek tekinthető, a melyről könnyű az egyes emberfajokat és fajképeket egymástól megkülönböztetni (1894 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | [Gáspár János] a mongol behatást a zsidóság fajképében jelentéktelennek tartja (1930 Nagy Endre² CD10) | az ősmagyar fajképben a tengermelléki ősfajta elő-ázsiai ágazatának a dináritól még sokkal kevésbé differenciálódott tipusa szerepel, mely még nem ment keresztül az elő-ázsiai és kisázsiai rokonainál felismerhető mediterrán-orientális keveredésen (1943–1944 Hóman Bálint CD42).

2. ’vmely emberfajtához, csoporthoz, foglalkozási ághoz stb. tartozó egyének közös sajátosságait a hangsúlyozottan egyedi vonások mellőzésével megjelenítő, művészileg ábrázolt embertípus’ ❖ A Szutyogfalviak magyar fajképek, mint szerző mondja, de ha nem mondaná is, olly természetesek képei, hogy az olvasó azonnal rájuk ismerne (1856 Vasárnapi Újság CD56) | a húsvéti játékokban az asszonyoknak irakat és csodaszereket ajánlgató szájas kuruzsló játszszák a komikus szerepeket. A Paprika-Jancsi (Hanswurst) faj-képe itt keletkezett (1889 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | [Menandrosz] bár szereti a tipikus alakokat (a tékozló fiú, a gyermekei miatt kesergő apa, a ravasz rabszolga, a könnyelmű félvilági nő), de mindig egyéni színt vegyít e fajképekbe (1928 TolnaiÚjLex. C5728, 309) | Gyulai női alakjai részint a fajkép, részint az egyéni arczkép változatai (1941 Papp Ferenc¹ C3427, 189).

3. (birtokszóként) ’vminek tökéletes megtestesülése, megvalósulása, mintapéldánya’ ❖ [Orczy Lőrinc] mint a romlatlan magyarság fajképe (typus) s mint oly bölcs, ki az erényben s önmérsékletben helyezi a főbölcsességet, eszméire nézve conservatív, de ez egyszersmind forrása satirai erejének, mellyel a míveltség erkölcsrontó hatása ellen föllép (1863 Arany János C6505, 475) | [Bannai Gerő] igazi fajképe a gazdag magyar parasztnak (1882 Beöthy Zsolt C1020, 202) | [a scardonai vízesések] festői hatás tekintetében közép helyet foglalnak el azon alpesi meredek vízomlások és széles zuhatagok közt, melyeknek fajképeihez a Rajna esése és a Niagara tartozik (1892 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | [az idősebb Dionüsziosz] sokszor embertelen kegyetlenségre, istentelen önhittségre ragadtatta magát, ezért a moralista írók mint a zsarnokság fajképét emlegették (1902 ÓkoriLex. CD28) | Fajképe a földesuraságnak nem a jó, hanem a kegyetlen földesúr volt, aki úgy beszélt és bánt jobbágyaival, mint Kapy Zsigmond (1906 Acsády Ignác 8004003, 223) | nem vagyok én a rendestől eltérő ember, csak épen a tegnapi nemzedéknek egy fajképe (1934 Molter Károly 2123001, 65).

🚧 Figyelem! A szócikk főszerkesztés alatt áll.
fajkép főnév (kissé rég)
1.
egyes, örökletes tényezőktől függő külső jegyek, pl. a bőr-, szem- v. hajszín, testalkat, koponyaforma stb. által jellemezhető embertípus
vannak és voltak népek, a melyeknek koponyái másokéhoz képest szélesebbek, vagy keskenyebbek, valamint hogy ez az alakúlat öröklődés útján állandósúl és így kitűnő embertani ismertető jelnek tekinthető, a melyről könnyű az egyes emberfajokat és fajképeket egymástól megkülönböztetni
(1894 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
[Gáspár János] a mongol behatást a zsidóság fajképében jelentéktelennek tartja
(1930 Nagy Endre²)
az ősmagyar fajképben a tengermelléki ősfajta elő-ázsiai ágazatának a dináritól még sokkal kevésbé differenciálódott tipusa szerepel, mely még nem ment keresztül az elő-ázsiai és kisázsiai rokonainál felismerhető mediterrán-orientális keveredésen
(1943–1944 Hóman Bálint)
2.
vmely emberfajtához, csoporthoz, foglalkozási ághoz stb. tartozó egyének közös sajátosságait a hangsúlyozottan egyedi vonások mellőzésével megjelenítő, művészileg ábrázolt embertípus
A Szutyogfalviak magyar fajképek, mint szerző mondja, de ha nem mondaná is, olly természetesek képei, hogy az olvasó azonnal rájuk ismerne
(1856 Vasárnapi Újság)
a húsvéti játékokban az asszonyoknak irakat és csodaszereket ajánlgató szájas kuruzsló játszszák a komikus szerepeket. A Paprika-Jancsi (Hanswurst) faj-képe itt keletkezett
(1889 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
[Menandrosz] bár szereti a tipikus alakokat (a tékozló fiú, a gyermekei miatt kesergő apa, a ravasz rabszolga, a könnyelmű félvilági nő), de mindig egyéni színt vegyít e fajképekbe
(1928 TolnaiÚjLex.)
Gyulai női alakjai részint a fajkép, részint az egyéni arczkép változatai
(1941 Papp Ferenc¹)
3. (birtokszóként)
vminek tökéletes megtestesülése, megvalósulása, mintapéldánya
[Orczy Lőrinc] mint a romlatlan magyarság fajképe (typus) s mint oly bölcs, ki az erényben s önmérsékletben helyezi a főbölcsességet, eszméire nézve conservatív, de ez egyszersmind forrása satirai erejének, mellyel a míveltség erkölcsrontó hatása ellen föllép
(1863 Arany János)
[Bannai Gerő] igazi fajképe a gazdag magyar parasztnak
(1882 Beöthy Zsolt)
[a scardonai vízesések] festői hatás tekintetében közép helyet foglalnak el azon alpesi meredek vízomlások és széles zuhatagok közt, melyeknek fajképeihez a Rajna esése és a Niagara tartozik
(1892 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
[az idősebb Dionüsziosz] sokszor embertelen kegyetlenségre, istentelen önhittségre ragadtatta magát, ezért a moralista írók mint a zsarnokság fajképét emlegették
(1902 ÓkoriLex.)
Fajképe a földesuraságnak nem a jó, hanem a kegyetlen földesúr volt, aki úgy beszélt és bánt jobbágyaival, mint Kapy Zsigmond
(1906 Acsády Ignác)
nem vagyok én a rendestől eltérő ember, csak épen a tegnapi nemzedéknek egy fajképe
(1934 Molter Károly)

Beállítások