falucsúfoló l. összetételként az alábbi szócikkben

csúfoló fn 1A (Népr v. Irodt)

’〈kül. a népköltészetben:〉 vmely személyt v. csoportot vmely tulajdonsága, foglalkozása, vallása stb. miatt kigúnyoló, nevetségessé tevő szöveges alkotás, ill. ilyen témájú lírai v. epikus műfaj’ ❖ A külső alakra vonatkozó csúfolókban az alacsony termet, kövérség s a különböző testi hibák és fogyatkozások szerepelnek motívumokként (1927 Szendrey Zsigmond C6938, 34) | A juhászokat és kondásokat a gulyások, csikósok kevesebbre tartották piszkosabb munkájuk miatt. Egy hajdúnánási csúfoló azt mondja: Szívem gulyás, lelkem csikós, szartaposó a juhász (1968 Törő László C7102, 397) | nevezetes Faludy F. [= Ferenc] (Nincsen neve) és Csokonai (Egy fiatal házasulandónak) csúfolója (1998 MagyarNagyLex. C5819, 194) | [A csúfoló] a népköltészetben elsősorban lírai műfaj, de ismeretesek prózai, epikus csúfolók is (amelyek az egymondatos szólásoktól a néhány epizódot tartalmazó falucsúfolókig terjedhetnek) v. rövid, frappáns rigmusok, amelyekben a kigúnyolt személy, tulajdonság, esemény komikussá válik (1998 MagyarNagyLex. C5819, 194).

ÖU: asszony~, falu~, mesterség~, nemzetiség~, vallás~, vénlány~.

falucsúfoló - nem önálló címszó, lásd az alábbi címszó összetételeként
csúfoló főnév 1A (Népr v. Irodt)
〈kül. a népköltészetben:〉 vmely személyt v. csoportot vmely tulajdonsága, foglalkozása, vallása stb. miatt kigúnyoló, nevetségessé tevő szöveges alkotás, ill. ilyen témájú lírai v. epikus műfaj
A külső alakra vonatkozó csúfolókban az alacsony termet, kövérség s a különböző testi hibák és fogyatkozások szerepelnek motívumokként
(1927 Szendrey Zsigmond)
A juhászokat és kondásokat a gulyások, csikósok kevesebbre tartották piszkosabb munkájuk miatt. Egy hajdúnánási csúfoló azt mondja: Szívem gulyás, lelkem csikós, szartaposó a juhász
(1968 Törő László)
nevezetes Faludy F. [= Ferenc] (Nincsen neve) és Csokonai (Egy fiatal házasulandónak) csúfolója
(1998 MagyarNagyLex.)
[A csúfoló] a népköltészetben elsősorban lírai műfaj, de ismeretesek prózai, epikus csúfolók is (amelyek az egymondatos szólásoktól a néhány epizódot tartalmazó falucsúfolókig terjedhetnek) v.vagy rövid, frappáns rigmusok, amelyekben a kigúnyolt személy, tulajdonság, esemény komikussá válik
(1998 MagyarNagyLex.)
ÖU: asszonycsúfoló, falucsúfoló, mesterségcsúfoló, nemzetiségcsúfoló, valláscsúfoló, vénlánycsúfoló

falucsúfoló mn és fn 1A (Népr)

I. mn

’olyan 〈mondóka, mese, elnevezés stb.〉, amely vmely faluközösséget vmely (vélt) tulajdonsága, foglalkozása, vallása stb. miatt kigúnyol, nevetségessé tesz, ill. ilyen tulajdonságra utal’ ❖ A falucsúfoló népi ráfogások vagy Rátótiádák [...] hazánkban elterjedt és kedvelt módjai az incselkedésnek (1926 Szendrey Zsigmond C6937, 45) | [Kótaj falu] neve szerintünk a kótog ’pulso, klopfen’ [= üt, kopog] igéből származik, és az ú. n. falucsúfoló nevek közé tartozik (1946 Mikesy Sándor C5887, 72) | az ország K-i feléből ismeretesek olyan tréfás falucsúfoló mesék, rátótiádák amelyek éppen a gonosz szellemnek tekintett járványos betegség elűzésén fáradozókat teszik nevetségessé (1977 NéprajziLex. CD47) | Ahogy a környéken általánosan ismert falucsúfoló rigmus is mondja: „Udvariba megyünk jányért, adnak ott egy kéve nádért.” (2002 Baranyi Béla et al. CD36).

II. fn

’olyan mondóka, mese, elnevezés stb., amely vmely faluközösséget vmely (vélt) tulajdonsága, foglalkozása, vallása stb. miatt kigúnyol, nevetségessé tesz, ill. ilyen tulajdonságra utal’ ❖ (Falucsúfolók.) Az oláhfalusi határ csupa hegyvölgy; azért mondják, hogy az oláhfalusiak nem merik végigszántani földjüket, mert attól tartanak, hogyha nagyon a szélére mennek, felbillen velük (1923–1924 Szendrey Zsigmond C6450, 180) | A falucsúfoló, melyet az egyik sokat gúnyolt Veszprém megyei faluról (Gyulafirátótról) rátótiádának nevez a szakirodalom, több műfajhoz áll közel, így a szólásokhoz, szólásformájú csúfolókhoz, tündérmeséhez, állatmeséhez (1979 NéprajziLex. CD47) | hajdani falucsúfoló: „Ásványráró kis falucska, kevés kenyér, sok káposzta” (1997 Magyar Nemzet dec. 18. C6354, 5) | Az Alföld falvaihoz hasonlóan Dobozon is éltek a falucsúfolók. A bihariak bicskások, a békésiek madzagosok, a doboziak bakósok, mert mindig vitték magukkal a bakót: a szőrtarisznyát (2002 Domokos Tamás et al. CD36).

Vö. ÉKsz.

falucsúfoló melléknév és főnév 1A (Népr)
I. melléknév
olyan 〈mondóka, mese, elnevezés stb.〉, amely vmely faluközösséget vmely (vélt) tulajdonsága, foglalkozása, vallása stb. miatt kigúnyol, nevetségessé tesz, ill. ilyen tulajdonságra utal
A falucsúfoló népi ráfogások vagy Rátótiádák [...] hazánkban elterjedt és kedvelt módjai az incselkedésnek
(1926 Szendrey Zsigmond)
[Kótaj falu] neve szerintünk a kótog ’pulso, klopfen’ [= üt, kopog] igéből származik, és az ú. n.úgynevezett falucsúfoló nevek közé tartozik
(1946 Mikesy Sándor)
az ország K-ikeleti feléből ismeretesek olyan tréfás falucsúfoló mesék, rátótiádák amelyek éppen a gonosz szellemnek tekintett járványos betegség elűzésén fáradozókat teszik nevetségessé
(1977 NéprajziLex.)
Ahogy a környéken általánosan ismert falucsúfoló rigmus is mondja: „Udvariba megyünk jányért, adnak ott egy kéve nádért.”
(2002 Baranyi Béla et al.)
II. főnév
olyan mondóka, mese, elnevezés stb., amely vmely faluközösséget vmely (vélt) tulajdonsága, foglalkozása, vallása stb. miatt kigúnyol, nevetségessé tesz, ill. ilyen tulajdonságra utal
(Falucsúfolók.) Az oláhfalusi határ csupa hegyvölgy; azért mondják, hogy az oláhfalusiak nem merik végigszántani földjüket, mert attól tartanak, hogyha nagyon a szélére mennek, felbillen velük
(1923–1924 Szendrey Zsigmond)
A falucsúfoló, melyet az egyik sokat gúnyolt Veszprém megyei faluról (Gyulafirátótról) rátótiádának nevez a szakirodalom, több műfajhoz áll közel, így a szólásokhoz, szólásformájú csúfolókhoz, tündérmeséhez, állatmeséhez
(1979 NéprajziLex.)
hajdani falucsúfoló: „Ásványráró kis falucska, kevés kenyér, sok káposzta”
(1997 Magyar Nemzet dec. 18.)
Az Alföld falvaihoz hasonlóan Dobozon is éltek a falucsúfolók. A bihariak bicskások, a békésiek madzagosok, a doboziak bakósok, mert mindig vitték magukkal a bakót: a szőrtarisznyát
(2002 Domokos Tamás et al.)
Vö. ÉKsz.

Beállítások