faluzik tn ige 14a1 faluz (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben: rég)
1. ’〈személy v. csoport〉 áruját v. szolgáltatását kínálva, es. egyéb célból faluról falura jár’ ❖ ? Czigányoknak meg ne engedtessék seregestől ... faluzni, annál inkább sátorozni (1792 Magyar Nyelv C5909, 474) | faluzó árus (1833 Jelenkor C0225, 282) | [A megyei követválasztásra készülve] minden ember megy faluzni, kapacitálni, s dolgozza a közvéleményt (1874 Jókai Mór CD18) | Németországban is több ezerre megy a kincstári alkalmazásban levő faluzó levélhordók száma, kik […] kocsin járják be kerületüket (1895 PallasLex. CD02) | faluzó körorvos (1916 Krúdy Gyula CD54) | vándorszínházzal „faluzik” majd a Nemzeti, hogy a fővárosban sikert aratott darabokat a vidékkel is megismertesse (1947 Népszava júl. 20. C4837, 4) | Amíg a gyárilag készített vasekék nem jelentek meg a piacon, a mesterek rendszeresen eljártak a tavaszi vásárokba, vagy ekéiket szekerekre rakták és „faluztak” (2003 Természet Világa CD50).
2. (rég v. nyj) ’ismerősöket látogatva, kocsmázva stb. a falu(já)ban jön-megy, járkál vki’ ❖ A’ juhász faluzni megy, Bőg a’ nyáj utána. Haragszik a’ számadó; – sok a’ falu’ lánya (1839 Erdélyi János² C1629, 107) | Hát miért nem megy koldulni, a varangy? Miért nem ül ilyenkor a templomajtóban, miért nem megy faluzni tarisznyával? Soha fertelmesebb nyomorék két mankóval nem járt még házról házra, mint ez (1870 Jókai Mór CD18) | faluzik […] ’járja a falut’. Mit faluzó mindég? (1952 Ormánysági szótár C6860, 144).
3. (kissé rég) ’pihenés, üdülés stb. céljából falun tartózkodik vki’ ❖ Viola herczegnö faluzni ment, ’s atyja’ tudta, sőt gyanúja nélkül fiút szűlt (1841 Athenaeum C0023, 891) | [nyáron a bécsiek] 3/5-e faluzik, 2/5 fürdözik, 1/5-e utazik (1859 Vasárnapi Újság CD56) | Az országgyűlési pártklubbok most már nagyon csöndesek, a honatyák legnagyobb része faluz, fürdőz, utazgat (1890 Fővárosi Lapok C0159, 1193) | [Viktor] Ilonkát nem látta viszont, mert Szirányiék előbb rokonokhoz faluzni, azután fürdőre mentek (1912 Budapesti Hírlap ápr. 19. C4700, 4).
Sz: faluzgat.
Vö. CzF. faluz, faluzó; ÉrtSz. faluz; ÉKsz.; ÚMTsz.