faszent fn 

1. (/ritk) ’szentet ábrázoló, festett v. aranyozott faszobor’ ❖ [Isten] talán megszán, és küld egy angyalt jobbat, mint e’ gúnyoló [templomi] faszentek (1823 Vörösmarty Mihály 8524123, 245) | [a lakosság] a mint látta, hogy mindenfelől körűl van fogva a város: Péter és Pál, megaranyozott fa-szenteket a templomból kivivén, kötelet kötött a nyakokba, s kivűl az erősség falára akasztotta (1860 Budapesti Szemle C7522, 200) | [A templomban] a vörösre mázolt faszentek idétlenül előrenyujtják kezeiket, melyekről letöredeztek az ujjak (1930 Nyírő József CD10) | [a választási kampány során] azt terjesztjük, hogy a kommunista ellenfél gyermekkorában lepisilte a keresztúti faszentet (2005 Népszava dec. 31. C7468, 7).

2. (tréf v. gúny) ’〈érzéketlen(ül), merev(en szabálykövető) ember (becsmérlő) megnevezéseként〉’ ❖ sejted te kire kell viczczelni lelkem faszentem, csakhogy nem tudsz (1868 Borsszem Jankó C4987, 368) | – A bátyám? A prépost? […] Minden jövedelmét templomokra, iskolákra, árvaházakra és könyvekre költi. Az az elve, hogy éljen ki-ki a saját emberségéből. A szegény rokonainak egy árva vasat se ád. – Kutyafékom! Ugyancsak zordkemény faszent lehet ő kelme (1915 Pesti Hírlap jan. 22. C5663, 19) | Pajtásai [a lányt védő férfit] letorkolták, megmondták kereken, mi a véleményük róla: buta faszent, makacs ünneprontó... (1963 Magyar Nemzet szept. 8. C0356, 8) | Honecker ugyan egy faszent volt, de pártfőtitkárként időnként el-elkapogatott egy-egy csinosabb nőt a környezetéből (2003 Népszabadság júl. 5. C7851, 6).

Vö. ÉrtSz.; SzólKm.; ÉKsz.; ÚMTsz.

faszent főnév
1. (/ritk)
szentet ábrázoló, festett v. aranyozott faszobor
[Isten] talán megszán, és küld egy angyalt jobbat, mint e’ gúnyoló [templomi] faszentek
(1823 Vörösmarty Mihály)
[a lakosság] a mint látta, hogy mindenfelől körűl van fogva a város: Péter és Pál, megaranyozott fa-szenteket a templomból kivivén, kötelet kötött a nyakokba, s kivűl az erősség falára akasztotta
(1860 Budapesti Szemle)
[A templomban] a vörösre mázolt faszentek idétlenül előrenyujtják kezeiket, melyekről letöredeztek az ujjak
(1930 Nyírő József)
[a választási kampány során] azt terjesztjük, hogy a kommunista ellenfél gyermekkorában lepisilte a keresztúti faszentet
(2005 Népszava dec. 31.)
2. (tréf v. gúny)
〈érzéketlen(ül), merev(en szabálykövető) ember (becsmérlő) megnevezéseként〉
sejted te kire kell viczczelni lelkem faszentem, csakhogy nem tudsz
(1868 Borsszem Jankó)
– A bátyám? A prépost? […] Minden jövedelmét templomokra, iskolákra, árvaházakra és könyvekre költi. Az az elve, hogy éljen ki-ki a saját emberségéből. A szegény rokonainak egy árva vasat se ád. – Kutyafékom! Ugyancsak zordkemény faszent lehet ő kelme
(1915 Pesti Hírlap jan. 22.)
Pajtásai [a lányt védő férfit] letorkolták, megmondták kereken, mi a véleményük róla: buta faszent, makacs ünneprontó...
(1963 Magyar Nemzet szept. 8.)
Honecker ugyan egy faszent volt, de pártfőtitkárként időnként el-elkapogatott egy-egy csinosabb nőt a környezetéből
(2003 Népszabadság júl. 5.)
Vö. ÉrtSz.; SzólKm.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások