fásít ts ige 

1. (tárgy n. is) ’〈tájépítészeti, közterület-fennartási stb. tevékenységként is:〉 vmely helyet, területet fával fasort v. facsoportot kialakítva v. elszórtan beültet vki’ ❖ A Koburg herczeg vacsi pusztájának befásítása óta fásítani kezdett minden birtokos (1891 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | A kis Gellérthegyen 820 ☐-ölnyi fásitott kert, vizvezetékkel ellátva, villa vagy házépitésre legszebb helyen, eladó (1899 Budapesti Hírlap júl. 30. C4746, 22) | a külsővárosok utcáinak szintjét kiegyenesítették, a futóhomok megkötésére a Városligetet fásították (1933 Szekfű Gyula CD42) | [Dahner Samu] sok-sok kilométer hosszúságú utcasort fásít (1958 Friedrich Károly CD52) | [a hamarosan elkészülő autópálya-szakaszon] sok helyen a szalagkorlátokat szerelik, füvesítenek, fásítanak (2002 Magyar Hírlap CD09).

2. (rég) ’〈lelki érzékenységet, fogékonyságot〉 tompít, ill. 〈vkit v. vkinek a szívét, lelkét〉 érzéketlenné, közönyössé teszi vmi, es. vki’ ❖ Egy vén Bramin, a’ ki neveltetéſemet vállalta volt magára, ſzíve’ érzékenységét gerjeſztette inkább, mint fasította[!] (1793 Kazinczy Ferenc ford.–Kotzebue C2991, 27) | Az egyformaság fásítja, elöli az érzékenységet, a’ rendes, szép változások, különbféleségek tüzelik azt, ’s emelik (1824 Guzmics Izidor C4936, 114) | százszoros csalódások már kifáraszták a nemzetnek egykor gazdag reményeit, már évek óta keserű fájdalom fásitja keblünket (1839 Deák Ferenc beszédei C1359, 302) | Hétköznap-életem fásító gondjait Lerázni, a minap kedves sétálni vitt (1847 Petőfi Sándor CD01).

3. (Isk, biz) ’〈tanuló〉(sorozatosan) egyest kap, ill. 〈tanár〉(sorozatosan) egyest ad’ ❖ ’egyest kap’, beszed, cövekel, bekapja a horgot; ’egyest ad’: bezúgat, szór; érdekes megjegyezni, hogy vannak olyan szavak, amelyek mind a kettőt jelentik: fásít, cövekel, arat (1972 Magyar Nyelvőr C6023, 286).

Ö: be¹.

Vö. CzF. fásít · fásit; ÉrtSz.; TESz. fa; ÉKsz.

fásít tárgyas ige
1. (tárgy n. is)
〈tájépítészeti, közterület-fennartási stb. tevékenységként is:〉 vmely helyet, területet fával fasort v. facsoportot kialakítva v. elszórtan beültet vki
A Koburg herczeg vacsi pusztájának befásítása óta fásítani kezdett minden birtokos
(1891 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
A kis Gellérthegyen 820 ☐-ölnyi fásitott kert, vizvezetékkel ellátva, villa vagy házépitésre legszebb helyen, eladó
(1899 Budapesti Hírlap júl. 30.)
a külsővárosok utcáinak szintjét kiegyenesítették, a futóhomok megkötésére a Városligetet fásították
(1933 Szekfű Gyula)
[Dahner Samu] sok-sok kilométer hosszúságú utcasort fásít
(1958 Friedrich Károly)
[a hamarosan elkészülő autópálya-szakaszon] sok helyen a szalagkorlátokat szerelik, füvesítenek, fásítanak
(2002 Magyar Hírlap)
2. (rég)
〈lelki érzékenységet, fogékonyságot〉 tompít, ill. 〈vkit v. vkinek a szívét, lelkét〉 érzéketlenné, közönyössé teszi vmi, es. vki
Egy vén Bramin, a’ ki neveltetéſemet vállalta volt magára, ſzíve’ érzékenységét gerjeſztette inkább, mint fasította[!]
(1793 Kazinczy Ferenc ford.Kotzebue)
Az egyformaság fásítja, elöli az érzékenységet, a’ rendes, szép változások, különbféleségek tüzelik azt, ’s emelik
(1824 Guzmics Izidor)
százszoros csalódások már kifáraszták a nemzetnek egykor gazdag reményeit, már évek óta keserű fájdalom fásitja keblünket
(1839 Deák Ferenc beszédei)
Hétköznap-életem fásító gondjait Lerázni, a minap kedves sétálni vitt
(1847 Petőfi Sándor)
3. (Isk, biz)
〈tanuló〉 (sorozatosan) egyest kap, ill. 〈tanár〉 (sorozatosan) egyest ad
’egyest kap’, beszed, cövekel, bekapja a horgot; ’egyest ad’: bezúgat, szór; érdekes megjegyezni, hogy vannak olyan szavak, amelyek mind a kettőt jelentik: fásít, cövekel, arat
(1972 Magyar Nyelvőr)
Ö: be¹
Vö. CzF. fásít · fásit; ÉrtSz.; TESz. fa; ÉKsz.

Beállítások