gerle fn  gelle (nyj) , görle (rég, ritk)

1. ’Eurázsiában, Afrikában és Amerikában honos, közepes termetű, karcsú, hosszú lábú, szárnyú és farkú, rendsz. (pirosas v. bordó árnyalatba hajló) világosszürke v. barnásszürke színezetű(, tarkóján v. nyakán fekete sávot viselő), ált. párban v. magányosan élő galambféle madár, kül. a vadgerle (Streptopelia turtur) fajba, ill. az ún. balkáni gerle (Streptopelia decaocto) fajba tartozó madár’ ❖ Egy űzött Róka, a’ Gerle’ fészke alatt vonúlt meg (1824 Fáy András¹ C1730, 65) | a görle déltájon, Emelgeti bús hangját (1848 Repiczky János ford. C3614, 10) | Ugy éltek egymással, mint a turbékoló gellék az erdőben (1865 Magyar Nyelvőr C0359, 46) | [áprilistól] hallhatjuk a gerlénk (Streptopelia turtur) turbékolását, amikor visszatér Észak-Afrikából. Ennek színezete valamivel élénkebb, mint rokonaié (1972 Urania állatvilág ford. C6213, [222]) | [a vadászok] az engedélyezett városi gerle helyett védett vadgerléket lőttek ki (1995 Magyar Hírlap CD09) | megjelenik egy nagy testű fekete galamb, a gerlék ijedten félrehúzódnak (2005 Kucsman Árpád 3148009, 1416).

1a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (Áll) ’〈ilyen madarak fajainak elnevezésében nemi névi elemként, ill. az egyes ilyen madárfajok alkotta, korábbi Turtur nem elnevezéseként〉’ ❖ Gerle, fn., turtur (1843 Bugát Pál C5206, 157) | Gerle, [...] (Turtur Selby), a galambcsaládba tartozó madárnem (1894 PallasLex. CD02) | keleti gerle (Turtur orientalis Lath.) (1933 Az állatok világa ford. CD46) | kacagó gerle (Streptopelia decaocto) (1956 Csapody István CD52) | gyászos gerle (Zenaida macroura) (1972 Urania állatvilág ford. C6213, [222]) | Megjelentek azután olyan madárfajok is, amelyek ezelőtt nem voltak ismertek vagy kifejezetten ritkaságnak számítottak. Immár klasszikus példája ennek az „inváziónak” a balkáni gerle (Streptopelia decaocto) [elterjedése] (1995 Természet Világa CD50).

1b. ’〈az egyik ilyen faj, a vadgerle (Streptopelia turtur) megnevezéseként〉’ ❖ Gerle, Turtur auritus (1889 Herman Ottó C7913, 55) | gerle (Streptopelia turtur) (1968 Dudich Endre–Loksa Imre C7040, 596) | Streptopelia turtur [...] syn.: Turtur turtur; Turtur communis; Columba turtur [...] gerle; vadgerle (1978 Hétnyelvű névszótár C6711, 995).

2. (jelzőként) ’akkora 〈méret〉, mint amekkora egy ilyen madár’ ❖ Nagyszámú „vöröslábú tőcs”, (Strandreiter,) a mi gólyáinknak e gerlenagyságú, hosszúcsőrű s még hosszabb lábú parány-kiadása, kényesen lépdegél tova (1873 Fővárosi Lapok C8089, [767]) | Sirályok. Larinae. Csőrük egyenes, végén összenyomott és többé-kevésbbé kampós; termetök gerle nagyságtól sas nagyságig változik (1899 Chernel István CD34) | A kiáltás tulajdonosa egy rejtett életű mocsárlakó madár, a guvat (Rallus aquaticus). Gerle nagyságú, szárnyai kerekdedek (1993 A magyarság kézikönyve CD06) | A karvaly csak a gerle méretűnél kisebb zsákmánnyal képes megbirkózni (2001 Népszabadság máj. 26. C7849, 27).

3. (kissé rég, irod) ’〈fiatal nő kedveskedő megnevezéseként〉’ ❖ Tercsim mámika-szóllitással hozzá csuszlogott [ti. Viharynéhez], kezeit csipelyéről leemelte megcsókolásra; de még e’ jámbor gerlét is nyakon vágta (1835 Regélő C0459, 730) | – Hallám, hogy az én kis gerlém egyedül van, siettem hogy nehány örömpercet tölthessek körében, szólt Zsigmond, bizalmasan köszöntvén a szép leányt (1865 Fővárosi Lapok C8081, [1041]) | – Talán valami kedves gerlére akadtál! – szólt egy nap Benő a vig urnak. – Megnéztem már a leányos házakat, tudom ki a szép, ki az érdekes, de hát nincsenek komoly szándékaim (1876 Fővárosi Lapok C8092, [1219]) | nem az anyám lett a győztes, – ő csupán betegebb lett [...]. A szegény beteg gerle elfáradt s csüggedt tekintete elárulja, hogy megadta magát sorsának (1915 Budapesti Hírlap aug. 22. C4703, 13).

3a. (rendsz. egysz 1. sz-ű birt szjellel) (kissé rég, irod) ’〈kedveskedő megszólításként v. megszólításban, kül. (a szeretett) nőhöz〉’ ❖ – Olly szép az est – szakasztá meg a csendet Amália – s mondhatnám érdekes. – És nekem, kétkedő gerlém, felette kedves (1845 Pesti Divatlap C5837, 235) | Hi hi hi! esős idő lesz, mert az én drága szép menyem könyei záporként hullanak, [...] ugyan mért sir kedves kis tubám, gerlém? kérdé [az anyós] gunyos arczfintoritással (1852 Pesti Napló febr. 12. C8634, [1]) | Kedves Dith! édes gerle! ezt úgy veszem, mintha te ajándékoztad volna szerető anyádnak! (1879 Mikszáth Kálmán CD04) | A menyasszony: Hogyan? Rózsám, ibolyám, gerlém, gyémántos azáleám, meg se puszilsz? (1902 Budapesti Napló febr. 8. C4884, 10) | Már messze vagy én drága kis barna gerlém; – kendő a zászlód: vigasztal; s kiáltsz, bátorítsz (1959 Váci Mihály C6869, 482).

Ö: vad~.

ÖE: ~búgás, ~madár, ~színű, ~turbékolás.

Sz: gerlei.

Vö. ÉrtSz.; TESz. gerlice; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.