gőg l. gége

gége fn  gég (rég) , géga (nyj) , gegő (rég) , giga (nyj v. tréf) , gőg (rég)

1. (Anat) ’〈az emberben, az emlősökben és egyes hüllőkben, kétéltűekben:〉 a légcső felső végén, ill. 〈a madaraknál:〉 a légcső alsó és felső végén található, a légzésben (és a hangképzésben) fontos szerepet betöltő, és az idegen anyagok légcsőbe jutásának megakadályozásában is szerepet játszó szerv; gégefő’ ❖ az gége haſadékján ſemmi le-nem mehet; mindazáltal ez még is néha meg-eſik, ’s arra mindjárt hurutolás, fájdalom és fúladozás következik (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 441) | A mirígy által beteggé lesz a lég, S mellyből máskor életet szivott a gég, Most halált szí, s vissza vészt s halált lehel (1852 Garay János C1814, 10) | [a beszédszervek] három részből, t. i. a’ tüdőkből (pulmones), a’ gőgből (larynx) és a’ szájcsőből (canalis oralis) állanak (1854 Bugát Pál C8478, 233) | A herélt állatok gégéje. [...] Kappanokon szintén megállapították, hogy felső és alsó gégéjük elmarad a fejlődésben (1917 Zimmermann Ágoston C7941, 175) | A lélekző készülék nyaki része a gégével kezdődik. A levegő átbocsátására és hangadásra is szolgál (1926 TolnaiÚjLex. C5719, 225) | köhögési rohamok lepték meg autóvezetés közben, gyakran nehezen tudta végezni munkáját: nem kapott levegőt. Kezelték náthával és asztmával, vizsgálták tüdejét, gégéjét, hörgőit (2001 Magyar Hírlap CD09).

1a. (kissé rég) ’az ember testének ez a része mint a hangadás, a beszéd szerve’ ❖ Látván e’ Hekuba Priamus’ kéſzségét ’S ellensége felé indúlt vitézségét, [...] illy ſzokra nyittya a’ vén gégét (1774 Dugonics András C1484, 128) | Fogd be a szádat! – [...] Nem nem! szólok! kiáltok! míg gégém van! (1841 Teleki László² C4109, 117) | Szólni akart, De a szó elakadt gégéjén (1844 Petőfi Sándor CD01) | a komoly ijedelemre beleszorult a jajgatás a fiatal gégékbe (1916 Móricz Zsigmond C3213, 103) | A düh, a rémület, a kétségbeesés hangos sikoltozásban tört ki belőlem. Ordítottam, ahogy csak kifért a gégémen (1958 Magyar Nemzet júl. 10. C0354, 7).

1b. (rég, Anat) ’légcső, gégecső mint légúti szerv’ ❖ Mindenféle erek, és ſok érzöinak-is mennek ebbe az érzékeny (ſenſilis) gégébe. §.127. Ennek a’ lehellögégének tüdöbe bé ment ágai (§.126.) ſzámtalan ſok ágotskákra, azok megint apróbbakra mind addig oſzlanak (1789 Rácz Sámuel 7278008, 64) | Gége, [...] die Luftrhre (1800 Márton József¹ C3050, 118. hasáb) | a’ gég, v. inkább gége pedig Trachea-t tészen (1829 Bugát Pál C6482, 120) | ha a’ tüdő a’ maga gégéjén kiszórja a’ levegőt (1837 Szelle Benjámin C7299, 82) | [A szarvas] légcsövének neve: gége, rajta a gégefővel (1928 Rázsó Lajos–Nagy László¹ 1132002, 11).

2. ’a szájüregből a garatba vezető nyílás, torok, ill. a nyelőcső’ ❖ így beſzéll ö minden tsap-ſzéken, és mellynél nedveſebb a’ gégéje, annál több illyen ſzó vagyon a’ ſzájába (1777 Szigeti Gyula Sámuel–Tordai Sámuel ford.–Bunyan 7353006, 117) | a’ kefét a’ gégén le a’ gyomorba taszították, [...] míg hányás nem következett, melly után a’ kefét ismét kihúzták. Ezt az orvosi munkálódást mind addig folytatták, míg a’ gyomrot egészen ki nem tisztították (1826 Hasznos Mulatságok C8325, 21) | száradjon el a gégám, ha én mégögyször iszok valaha! (1900 Gárdonyi Géza C1821, 106) | a kövér, vörös ujjak benyomkodják [a liba] szétfeszített csőrébe a kemény kukoricaszemeket s legyúrják hosszú gégéjén (1931 Sárközi György 9587011, 201) | hamar leszaladt fél üveg szilva a férfiak gigáján (2003 Bíró Kriszta 3046002, 54).

2a. ’a nyak elülső, a nyakszirttel átellenes része, torok’ ❖ [királyod] özvegyét ki-tsaltad hajlékából: [...] gégéjéhez mérted a’ kéſt: dehogy meg nem mettzetted, azt már ollyan ſzolgálatnak ſzámlálod, mellyet nem ſzégyenlesz nékie panaſzolni, ’s jutalmat kivánni érette (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0809, 35) | [a vízirigó] háta barnásszürke, egyenesen elmetszett farka sötétszürke, gégéje és melle hófehér, hasa sötétbarna (1864 Fővárosi Lapok C8080, 552) | Az állat nem is állja ki az erős marok szoritását a gegőjén s köhint párszor, rázva a nagy fejét (1898 Tömörkény István 8493015, 29) | az orosz egészen kitekeri a Hitler nyakát. És hogy kitekeri, az már biztos, mer most mindakét tenyerével megmarkolta már a gigáját (1943 Gábor Andor 9163014, 22) | nyakkendő feszült a gégémre (méghozzá [...] csöppet sem szorosabban a kelleténél) (1990 Márton László 1107005, 72).

3. (ritk) ’(a gégecsőre mint légúti szervre emlékeztető, gyűrűs külső felületű) csőszerű képződmény, tárgy stb.’ ❖ A’ Szirom’ Nyaka (Ungvis) az a’ réſze a’ ſziromnak, melly a’ Cséſzébe bényúlik; p. o. Szegfű. Ez hol hoſzſzabb hol rövidebb, ’s az eggyſzirmú bokrétábann tsőves; ’s ezt Gégének (tubus) is lehet nevezni (1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály C1417, 14) | a belváros csatornáiban már több helyen eddig is színültig áll a víz, néhol deszkából kénytelenítettek gégéket építeni az emelkedő víznek (1854 Jókai Mór CD18) | Gége. fn. [...] levesbe való tészta, mely alakjára nézve a lúdgégéhez hasonlít (1872 A magyar nyelv teljes szótára C7036, 453) | [Tájszó Muzsla vidékéről:] gége = kályhacső (1906 Magyar Nyelv C5848, 42) | A bejárattal szemben a tűzhelyet vagy kiskohót találjuk, közepén a tűzfallal, tűzfészekkel. Ide csatlakozik a fújtató gégéje, ezen át jut a levegő a tűzfészekbe (1991 Magyar néprajz CD47).

Ö: lúd~.

ÖU: lehelő~, lélegző~, nyeldeklő~, nyelő~.

ÖE: ~bemenet, ~csap, ~fedő, ~fej, ~hártya, ~ideg, ~műtét, ~ödéma, ~porc, ~szakadás, ~szorító.

Sz: gégés.

Vö. CzF. gég, ~, gőg¹; ÉrtSz. ~, giga; SzólKm.; TESz.; ÉKsz. ~, giga; SzT.; ÚMTsz. gége¹