hadar ige 1a 

1. tn ’〈a beszédritmus (alkalomszerű) zavara miatt〉 túl gyorsan(, és meg-megakadva, es. egyéb fonológiai hibákkal) beszél, ezért nehéz v. nem lehet megérteni, amit mond’ ❖ Tudja azt [ti. a latin nyelvet] a Német, Hollandus, Olaſz, Frantzia és Ánglus is, noha nem tud olly hadarva beſzelni mint mi (1790 Kazinczy Ferenc C1505, 159) | akármennyit figyeltem a beszédjökre, úgy hadartak, úgy össze-vissza nyelték a szót, hogy daczára két évi angolul tanulásomnak, egy hangot sem birtam belőle megérteni (1856 Jókai Mór C2252, 22) | Kérem a szereplőt, hogy ne hadarjon. Az egész jelenet lassu folyásu (1902 Gárdonyi Géza 9173012, 79) | Mányoki kinyitja félszemét, hirtelen felül. Suttog és hadar, nemigen érteni. Mányoki : Fordítsd meg a levegőt! Fordítsd meg! Három ember meghal… Mit csináljak? Szenicei is meghal. Nem tehetek róla… (1974 Galgóczi Erzsébet 2025006, 554) | [a Gyakorló Logopédiai Intézetben] mindenféle hang-, beszéd-, nyelvi és tanulási zavarral küzdő gyereket és felnőttet kezelnek, vagyis bárkit, aki például dadog, hadar, pösze, nem indul meg időben a beszédfejlődése (2004 Népszabadság nov. 4. C7852, 5).

1a. ts ’így mond vmit’ ❖ Hadaráſzni a’ beſzédet schnappern. Hadarni, ugyan az (1800 Márton József¹ C3050, 129. hasáb) | hiába kérdezgettem őt, szavain sehogy sem lehetett eligazodni, össze-vissza hadart mindent (1887 Vachott Sándorné 8500003, 272) | Ginevra égő szemmel, egész testében remegve bámult a zűrzavarosan kábító, mézédes és méregkeserű igéket hadaró fiúra (1924 Berde Mária 9047014, 171) | A német hadart valamit, de már senki sem figyelt rá (1983 Örsi Ferenc 9502001, 68) | élénken hadarják élményeiket (2010 Magyar Narancs 3220003, 27).

2. tn (kissé rég, nyj) ’〈ember v. állat (vmivel)〉 gyorsan ide-oda csapkod, csapdos, ill. heves, verdeső mozgást végez vmi’ ❖ hadarni [=] hadarázni, tétova tsapdozni. (róka hadar, hadaráſz, hadáſz, a’ farkával) (1784 Kisded szótár C0815, 35) | a’ fegyvert halálra nem szabad ma senkire Mérni; [...] Meg neheztel Vesta, hogy ha néki vérrel áldozol. – Meg-fogadta vólna é a’ szót, ez a’ kemény vitéz? ’S szárazon tud é hadarni a’ gyakorlott furtsa kéz? (1815 Pálóczi Horváth Ádám C2124, 86) | Felénk ugyan fenyegetve hadart Vasával (1819 Pap Gábor ford.–Grillparzer C3418, 97) | Erőtetett nyugtalansággal hadar karjaival, serlegit s a kancsót fel akarja dönteni (1841 Teleki László² 8473001, 34) | Fél délelőtt hajkurászott bennünket hosszú ökörhajtó ostorral az ólak, meg a kazlak körül, de mindig ügyeltünk, hogy a vastag szíj csak a levegőben hadarjon (1938 Magyar Nemzet dec. 25. C8354, 45).

2a. ts (rég, ritk) ’〈fegyvert, testrészt stb.〉 úgy mozgat, hogy az ilyen verdeső, csapkodó mozgást végez’ ❖ Thetis Istenné fia volt hatalmas Fegyverét birvan iszonyún hadarta Falra toronyra (1824 Virág Benedek ford.–Horatius C4506, 156) | csandarog, a’ székelyeknél mondatik a’ baromról, midőn farkát ide oda forgatja, hadarja, sadarja (1852 Czuczor Gergely C8476, 68).

3. ts (nyj) ’kavar, kotor, ill. így szétterít, szétválaszt stb. vmit’ ❖ Hadarni, az asaggal a’ tüzet erre tova forgatni a’ sütő kemenczében. Székely szó (1838 Magyar tájszótár C6656, 150) | [a lovag] a néptömeget, mint valamelly vizet kétfelé hadarta (1843 Gondol Dániel ford.–Dickens C1890, 154) | két karjával hadarni kezdte a tavat lapátmódra. Kotorta fönn és lenn, rendszertelenül (1925 Kosztolányi Dezső C5083, 8) | hadar ’tüzet megkotor, kever[’] (1953 Nyíri Antal C5893, 397).

4. ts (tárgy n. is) (nyj) ’〈annak kif-ére, hogy vmely gabonaféle v. hüvelyes vetemény érett szemtermését csép(lőgép)pel vki, es. a cséplőgép a növényből kiveri〉’ ❖ Hadarni [...] Verberare, Percutere, Flagellare (1803 Toldalék a Magyar–deák szókönyvhez C3667, 130) | [Milorodenkó] egész estig szótlanul hadart a csépjével (1888 Nemzet jan. 9. esti kiadás C0387, [1]) | A gép a búzát álmosan hadarja szíján suhogva vaskerék forog (1909 Babits Mihály 9014017, 55) | A jó cséplő két kézre tudott hadarni, s előre haladó mozgása közben a terpeszállást is eszerint váltogatta (1963 Molnár István C7098, 477).

Ö: el~, össze~.

ÖU: ki~, le~.

Sz: hadarás, hadarint, hadarít.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. hadar¹