halász¹ fn 

1. (jelzőként is) (átv is) ’halak, es. más vízi állatok halászásával (hivatásszerűen) foglalkozó személy’ ❖ Mind a’ páſztorok pedig, mind a’ haláſzok, ollyan hivatalbéli emberek, kiknek e’ világon ſok a’ gondgyok, ſok a’ fáradtságok, és ſok a’ ſzenvedések (1772 Vajda Sámuel 7365001, 145) | [az alvinci] németek ügyes halászok (1839 Vasárnapi Újság C0432, 134) | Azon hasonlatot, – mondhatnók egységet – mely az eredet kezességénél fogva az európai legtöbb városok szerkezetében mutatkozik, később egy, szinte világerővel ható eszme növelé, értjük a czéheket, miknek legelső példáját a X-ik század első felében a ravennai halászok adák (1841 Kossuth Lajos CD32) | [Reguly Antal] 1845. septemberben érkezett ezek [ti. az osztjákok] főhelyére, az Obi tartományba; innen hosszas vándorlás után a vadász és halász törzsek közt, Berezovba ért (1859 Vasárnapi Újság CD56) | [Aix sziget] a Viscayai-öbölben a Charente torkolata és Oléron sziget közt világító toronynyal s 280 halász lakossal, biztos kikötővel (1893 PallasLex. CD02) | van most a Balatonon vagy harminc bokor halász, ezelőtt pedig voltak s mind megéltek, jó száz bokorral (1912 Malonyay Dezső CD07) | az öreg halász érezte a csónak rázkódását, ahogy a cápa tépni, marcangolni kezdte a halat odalent (1956 Ottlik Géza ford.–Hemingway 9496005, 107) | Jézus ezt mondta nekik [ti. Péternek és Andrásnak]: „Gyertek, kövessetek, és emberek halászává teszlek benneteket.” (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201) | Az 50 forintos adó idején talán a munkaeszközöket is készen kapták a halászok, de később mindent maguk készítettek, illetve maguk tartották karban a szerszámokat. A gyalmot évente többször, fejenként összesen 20-20 forint költséggel újítottak fel, a réti halászoknak pedig évente körülbelül 12 forintért kellett faanyagot vásárolniuk a rekeszekhez (1997 Péter Katalin CD58) | A Hont megyei halászok akkora rákot vittek Károly Róbertnek ajándékba, hogy minden ollójába tizennyolc font só fért! (2004 Természet Világa CD50).

1a. (minőségjelzővel v. jelzőként) ’táplálékát (szokásosan) halfogással szerző, ill. a halfogásban vmilyen képességgel rendelkező állat’ ❖ Az haliaëtos, avagy a’ tengeri ſas, jó haláſz, föképpen a’ tengerben (1775 Molnár János 7232028, 176) | A halász gólya is meglódítja szárnyát, Viszi haza, lomhán, ma fogott prédáját (1851 Arany János CD01) | az olyan ragadozók, melyeknek mozgatható karmuk van, tehát a macska és a medve is, kitünő halászok (1911 Budapesti Hírlap júl. 27. C4699, [19]).

2. (átv is) ’kül. tengerben merüléssel igazgyöngyöt (termelő kagylót) gyűjtő személy, gyakr. búvár; gyöngyhalász’ ❖ A’ Gyöngyöket, a’ mellyek a’ tengeri-tsigáknak házaikban v. béleikben találtatnak, ’s ezeknek a’ tsigáknak enyv-forma nedvesſégeikbl kéſzíttetnek, haláſſzák a’ tengeri Búvárok ’s Haláſzok, az A’siai, Amérikai, sőt az Európai tengerekben is (1792 Mindenes Gyűjtemény 7457079, 85) | Le a tenger fenekére Merül a halász, Lent a tenger fenekében Győngyöket halász (1843 Petőfi Sándor 8366013, 32) | A halász egy követ víve magával nehezékül, meztelenül lebukik a tenger fenekére s annyi kagylót választ le egyszerre késével a padról, amennyit csak bir. Ritka az olyan halász, aki egy percnél tovább víz alatt tud maradni (1913 RévaiNagyLex. C5705, 213) | [Szijj Ferenc verseiben az álom] nem menedék és nem rejtekhely, nem gazdag mindenség-mély, ahonnan a szépség és a rend újabb és újabb gyöngyeivel bukkanhat föl a halász (1990 Balog József 2001034, 77).

Ö: gyöngy~, kis~, nagy~, orv~.

UB: -ember.

ÖU: cet~, hering~, rák~, ton~.

ÖE: ~bíró, ~bódé, ~csizma, ~csónak, ~dal, ~fiú, ~flotta, ~flottilla, ~gazda, ~horog, ~ladik, ~lány, ~leány, ~leves, ~telep, ~zsinór.

Vö. CzF.; ÉrtSz. halász²; SzólKm.; TESz. hal²; ÉKsz.; ÚMTsz. halász¹

halász¹ főnév
1. (jelzőként is) (átv is)
halak, es. más vízi állatok halászásával (hivatásszerűen) foglalkozó személy
Mind a’ páſztorok pedig, mind a’ haláſzok, ollyan hivatalbéli emberek, kiknek e’ világon ſok a’ gondgyok, ſok a’ fáradtságok, és ſok a’ ſzenvedések
(1772 Vajda Sámuel)
[az alvinci] németek ügyes halászok
(1839 Vasárnapi Újság)
Azon hasonlatot, – mondhatnók egységet – mely az eredet kezességénél fogva az európai legtöbb városok szerkezetében mutatkozik, később egy, szinte világerővel ható eszme növelé, értjük a czéheket, miknek legelső példáját a X-ik század első felében a ravennai halászok adák
(1841 Kossuth Lajos)
[Reguly Antal] 1845. septemberben érkezett ezek [ti. az osztjákok] főhelyére, az Obi tartományba; innen hosszas vándorlás után a vadász és halász törzsek közt, Berezovba ért
(1859 Vasárnapi Újság)
[Aix sziget] a Viscayai-öbölben a Charente torkolata és Oléron sziget közt világító toronynyal s 280 halász lakossal, biztos kikötővel
(1893 PallasLex.)
van most a Balatonon vagy harminc bokor halász, ezelőtt pedig voltak s mind megéltek, jó száz bokorral
(1912 Malonyay Dezső)
az öreg halász érezte a csónak rázkódását, ahogy a cápa tépni, marcangolni kezdte a halat odalent
(1956 Ottlik Géza ford.Hemingway)
Jézus ezt mondta nekik [ti. Péternek és Andrásnak]: „Gyertek, kövessetek, és emberek halászává teszlek benneteket.”
(1996 Katolikus Biblia ford.)
Az 50 forintos adó idején talán a munkaeszközöket is készen kapták a halászok, de később mindent maguk készítettek, illetve maguk tartották karban a szerszámokat. A gyalmot évente többször, fejenként összesen 20-20 forint költséggel újítottak fel, a réti halászoknak pedig évente körülbelül 12 forintért kellett faanyagot vásárolniuk a rekeszekhez
(1997 Péter Katalin)
A Hont megyei halászok akkora rákot vittek Károly Róbertnek ajándékba, hogy minden ollójába tizennyolc font só fért!
(2004 Természet Világa)
1a. (minőségjelzővel v. jelzőként)
táplálékát (szokásosan) halfogással szerző, ill. a halfogásban vmilyen képességgel rendelkező állat
Az haliaëtos, avagy a’ tengeri ſas, jó haláſz, föképpen a’ tengerben
(1775 Molnár János)
A halász gólya is meglódítja szárnyát, Viszi haza, lomhán, ma fogott prédáját
(1851 Arany János)
az olyan ragadozók, melyeknek mozgatható karmuk van, tehát a macska és a medve is, kitünő halászok
(1911 Budapesti Hírlap júl. 27.)
2. (átv is)
kül. tengerben merüléssel igazgyöngyöt (termelő kagylót) gyűjtő személy, gyakr. búvár; gyöngyhalász
A’ Gyöngyöket, a’ mellyek a’ tengeri-tsigáknak házaikban v.vagy béleikben találtatnak, ’s ezeknek a’ tsigáknak enyv-forma nedvesſégeikbl kéſzíttetnek, haláſſzák a’ tengeri Búvárok ’s Haláſzok, az A’siai, Amérikai, sőt az Európai tengerekben is
(1792 Mindenes Gyűjtemény)
Le a tenger fenekére Merül a halász, Lent a tenger fenekében Győngyöket halász
(1843 Petőfi Sándor)
A halász egy követ víve magával nehezékül, meztelenül lebukik a tenger fenekére s annyi kagylót választ le egyszerre késével a padról, amennyit csak bir. Ritka az olyan halász, aki egy percnél tovább víz alatt tud maradni
(1913 RévaiNagyLex.)
[Szijj Ferenc verseiben az álom] nem menedék és nem rejtekhely, nem gazdag mindenség-mély, ahonnan a szépség és a rend újabb és újabb gyöngyeivel bukkanhat föl a halász
(1990 Balog József)
UB: -ember
ÖU: cethalász, heringhalász, rákhalász, tonhalász
ÖE: halászbíró, halászbódé, halászcsizma, halászcsónak, halászdal, halászfiú, halászflotta, halászflottilla, halászgazda, halászhorog, halászladik, halászlány, halászleány, halászleves, halásztelep, halászzsinór
Vö. CzF.; ÉrtSz. halász²; SzólKm.; TESz. hal²; ÉKsz.; ÚMTsz. halász¹

Beállítások