centrális mn és fn 

I. mn 15A (vál)

1. ’vminek a közepén, középpontjában levő 〈dolog〉, ill. arra jellemző, központi 〈elhelyezkedés〉’ ❖ Hogy szennyéből kiverekedve eggy Pappal ékesedjen e’ Centralis Hely (1815 György József C2566, 148) | [Philolaosz] szerint a Nap, a Föld a bolygók a világ közepét képező centrális tűz körül keringenek (1893 PallasLex. CD02) | Budapest, mint a sejt nucleusa [= magja] centrális helyzetet foglal el, s így […] természetes fővárosa az országnak (1920 Zádor Jenő CD10) | [beszűkülésekor] előbb a látótér centrális része károsodik, s a defektus fokozatosan a szélek felé terjed (1996 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’hasonló feladatokat ellátó személyek v. intézmények közül olyan, amelynek a többit irányító szerepe, gyakr. egy egész országra, államszövetségre kiterjedő hatásköre van, ill. ilyen személyt v. intézményt illető 〈hatáskör, hatalom〉’ ❖ a’ Frantzia Orſzágban fel állitandó centrális, az az, f iskolák (1795 Magyar Kurír C0327, 365) | a törvényhozás centrális hatalma (1842 Kossuth Lajos CD32) | egy megyének centralis főtisztviselői ’s több táblabirái (1843 Pesti Hírlap CD61) | centrális állami szervek (1991 Országgyűlési Napló CD62).

1b. ’〈vmely rendszerben:〉 meghatározóan fontos, döntő, fő 〈elem, rész〉’ ❖ a dialógus a történelem centrális, sőt egyetlen igazi eseménye (1908 Balázs Béla CD10) | a felvilágosodásban az irodalom a centrális probléma (1931 Szekfű Gyula CD42) | Mint minden udvari életben, a magyar főúri udvarokban is centrális szerepet játszottak a hölgyek (1964 Klaniczay Tibor CD53).

2. ’köz(ép)ponttal rendelkező 〈rendszer, felépítés〉, ill. vmely köz(ép)pontból kiinduló v. oda irányuló 〈mozgás〉’ ❖ Centrális mozgást végez az anyagi pont, ha a reá működő erő mindig egy bizonyos állandó pont felé van irányítva, nagysága pedig csak a mozgó pontnak eme vonzó centrumtól való távolságától (a radius vector-tól) függ s nem egyszersmind a radius vector irányától (1893 PallasLex. CD02) | [Széchenyi István] Budapestről kiinduló centrális vasúti-rendszert akart, mely minden világtájban elhatol az ország határáig (1905 Nagy képes világtörténet CD03) | [Spanyolországban] a belső forgalom centrálisan Madrid felé irányul (1929 TolnaiÚjLex. C5733, 10) | A közúthálózat jelenlegi szerkezete centrális kialakítású, hiányoznak a Dunán átvezető hidak (1997 Magyar Hírlap CD09).

2a. ’egyetlen központban összevont, központosított 〈irányítás, vezetés stb.〉’ ❖ [a Vörösmarty Akadémia] az irodalmi közvélemény centrális irányítását tűzte ki feladatául (1925 Babits Mihály CD10) | Franciaország legcentrálisabban igazgatott hercegségének ura (1936 Váczy Péter CD42) | egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről szóló ’91. évi XX. törvény (1993 Országgyűlési Napló CD62).

2b. (Mat is) ’vmely rögzített, középpontnak tekintett pont körüli 〈elrendezés〉, ill. ilyen, középpontos elrendezésű 〈dolog〉’ ❖ Minden egyes ábrázolandó pontnak a képsíkon ott van a centrális projekciója, hol az ábrázolandó pontot a tér egy bizonyos állandó pontjával (centrummal) összekötő egyenes a képsíkot átdöfi (1893 PallasLex. CD02) | centrális alaprajzú templom (1940 Magyar művelődéstörténet CD43) | Tál, centrálisan szimmetrikus díszítéssel (1981 NéprajziLex. CD47).

II. fn 4A (Mat)

’két kör középpontját összekötő egyenes szakasz’ ❖ Két kör középpontját összekötő egyenes a centrális (1927 TolnaiÚjLex. C5726, 184) | két kör közös húrja merőleges a centrálisra (1953 Márki János–Koncz Endre 1101002, 58).

J: központi.

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

centrális ❖ melléknév és főnév
I. melléknév ◦ 15A ◦ (vál)
1.
vminek a közepén, középpontjában levő 〈dolog〉, ill. arra jellemző, központi 〈elhelyezkedés〉
Hogy szennyéből kiverekedve eggy Pappal ékesedjen e’ Centralis Hely
(1815 György József)
[Philolaosz] szerint a Nap, a Föld a bolygók a világ közepét képező centrális tűz körül keringenek
(1893 PallasLex.)
Budapest, mint a sejt nucleusa [= magja] centrális helyzetet foglal el, s így […] természetes fővárosa az országnak
(1920 Zádor Jenő)
[beszűkülésekor] előbb a látótér centrális része károsodik, s a defektus fokozatosan a szélek felé terjed
(1996 Magyar Hírlap)
1a.
hasonló feladatokat ellátó személyek v. intézmények közül olyan, amelynek a többit irányító szerepe, gyakr. egy egész országra, államszövetségre kiterjedő hatásköre van, ill. ilyen személyt v. intézményt illető 〈hatáskör, hatalom〉
a’ Frantzia Orſzágban fel állitandó centrális, az az, f iskolák
(1795 Magyar Kurír)
a törvényhozás centrális hatalma
(1842 Kossuth Lajos)
egy megyének centralis főtisztviselői ’s több táblabirái
(1843 Pesti Hírlap)
centrális állami szervek
(1991 Országgyűlési Napló)
1b.
〈vmely rendszerben:〉 meghatározóan fontos, döntő, fő 〈elem, rész〉
a dialógus a történelem centrális, sőt egyetlen igazi eseménye
(1908 Balázs Béla)
a felvilágosodásban az irodalom a centrális probléma
(1931 Szekfű Gyula)
Mint minden udvari életben, a magyar főúri udvarokban is centrális szerepet játszottak a hölgyek
(1964 Klaniczay Tibor)
2.
köz(ép)ponttal rendelkező 〈rendszer, felépítés〉, ill. vmely köz(ép)pontból kiinduló v. oda irányuló 〈mozgás〉
Centrális mozgást végez az anyagi pont, ha a reá működő erő mindig egy bizonyos állandó pont felé van irányítva, nagysága pedig csak a mozgó pontnak eme vonzó centrumtól való távolságától (a radius vector-tól) függ s nem egyszersmind a radius vector irányától
(1893 PallasLex.)
[Széchenyi István] Budapestről kiinduló centrális vasúti-rendszert akart, mely minden világtájban elhatol az ország határáig
(1905 Nagy képes világtörténet)
[Spanyolországban] a belső forgalom centrálisan Madrid felé irányul
(1929 TolnaiÚjLex.)
A közúthálózat jelenlegi szerkezete centrális kialakítású, hiányoznak a Dunán átvezető hidak
(1997 Magyar Hírlap)
2a.
egyetlen központban összevont, központosított 〈irányítás, vezetés stb.〉
[a Vörösmarty Akadémia] az irodalmi közvélemény centrális irányítását tűzte ki feladatául
(1925 Babits Mihály)
Franciaország legcentrálisabban igazgatott hercegségének ura
(1936 Váczy Péter)
egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről szóló ’91. évi XX. törvény
(1993 Országgyűlési Napló)
2b. (Mat is)
vmely rögzített, középpontnak tekintett pont körüli 〈elrendezés〉, ill. ilyen, középpontos elrendezésű 〈dolog〉
Minden egyes ábrázolandó pontnak a képsíkon ott van a centrális projekciója, hol az ábrázolandó pontot a tér egy bizonyos állandó pontjával (centrummal) összekötő egyenes a képsíkot átdöfi
(1893 PallasLex.)
centrális alaprajzú templom
(1940 Magyar művelődéstörténet)
Tál, centrálisan szimmetrikus díszítéssel
(1981 NéprajziLex.)
II. főnév ◦ 4A ◦ (Mat)
két kör középpontját összekötő egyenes szakasz
Két kör középpontját összekötő egyenes a centrális
(1927 TolnaiÚjLex.)
két kör közös húrja merőleges a centrálisra
(1953 Márki János–Koncz Endre)
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások