csillapul tn ige 1a1

1. ’〈vmely (testi) állapot, folyamat, érzés stb.〉 mértéke, hevessége (fokozatosan) csökkenve mérséklődik’ ❖ A’ heves indúlatok és szenvedelmek, tetejöknek csútstsáról, vagy csendre csillapúlnak, vagy más szenvedelmekre olvadnak által (1825 Tudományos Gyűjtemény C5580, 65) | Elvonúl a tábor, csillapul morajja: Ezt a szél elhordta, azt a por takarja (1846 Arany János 8014001, 103) | Marci megint a közelemben van, hallom lassan csillapuló lélekzetét (1981 Dénes Tibor 9812003, 169) | egy pestisjárvány idején megfogadta, hogy ha csillapul a kór, felkeresi a szent relikviát (2000 Farkas Katalin CD17).

1a. ’〈vmely természeti erő, jelenség〉 erejében, hevességében gyengül’ ❖ a fájdalom csillogó könyei A csillapult tengerbe hullanak (1876 e. Tóth Ede 8486009, 99) | lábam hirtelen szilárd talajt ért; egyidejűleg a vihar is csillapult (1914 Karinthy Frigyes ford.–Swift 9309082, 149) | még nem csillapulnak a viharos esőzések és így az áradások sem (1998 Magyar Hírlap CD09).

1b. (Fiz) ’〈rezgés v. hullám amplitúdója〉 egyre kisebb lesz’ ❖ [ha] lengő mágnestű alá jó vezetőt helyeznek, a tű lengései gyorsan csillapulnak (1915 RévaiNagyLex. C5709, 124) | Az új [autó]modellek csendesebbek lesznek, és csillapulnak a rezgések is (1996 Magyar Hírlap CD09).

2. ’〈erős érzelemtől felindult ember, sokaság, ill. nyugtalan, felhevült állat〉 egyre nyugodtabbá válik, csitul’ ❖ A világtalanság első stadiuma alatt [Wesselényi] szerfelett indulatos volt, olykor a dühösségig. Holnapok teltivel rendre csillapulni kezdett (1854–1855 Ujfalvy Sándor 8497004, 294) | majd Beátrisz is csillapul a jó tanácsra (1871 Arany László ford.–Shakespeare CD11) | A katolikus többség most már csillapulva, döbbenve hallgat és vár (1913 Laczkó Géza CD10) | [A kutya] nem verekedett már, csak csillapulni nem tudott (1933 Kodolányi János CD10).

2a. ’〈idegek feszültsége〉 enyhül’ ❖ a férfi pipára gyújtott. Erősen pampogott, nagy füstöket eregetett, pár pillanatra csillapultak az idegei (1925 Mihály Dezső CD10) | Huszonnyolc óráig küzdött a beteg a sötétség fejedelmével; végre csillapultak idegei s ekkor kijelentette, hogy elhagyta az igaz hitet, de bánja bűnét s visszatér ősi hitéhez (1940 Bánlaky József CD16).

J: csillapodik.

Ö: le~.

ÖU: el~, meg~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csillapít; ÉKsz.; ÚMTsz.

csillapul ❖ tárgyatlan ige ◦ 1a1 ◦
1.
〈vmely (testi) állapot, folyamat, érzés stb.〉 mértéke, hevessége (fokozatosan) csökkenve mérséklődik
A’ heves indúlatok és szenvedelmek, tetejöknek csútstsáról, vagy csendre csillapúlnak, vagy más szenvedelmekre olvadnak által
(1825 Tudományos Gyűjtemény)
Elvonúl a tábor, csillapul morajja: Ezt a szél elhordta, azt a por takarja
(1846 Arany János)
Marci megint a közelemben van, hallom lassan csillapuló lélekzetét
(1981 Dénes Tibor)
egy pestisjárvány idején megfogadta, hogy ha csillapul a kór, felkeresi a szent relikviát
(2000 Farkas Katalin)
1a.
〈vmely természeti erő, jelenség〉 erejében, hevességében gyengül
a fájdalom csillogó könyei A csillapult tengerbe hullanak
(1876 e. Tóth Ede)
lábam hirtelen szilárd talajt ért; egyidejűleg a vihar is csillapult
(1914 Karinthy Frigyes ford.–Swift)
még nem csillapulnak a viharos esőzések és így az áradások sem
(1998 Magyar Hírlap)
1b. (Fiz)
〈rezgés v. hullám amplitúdója〉 egyre kisebb lesz
[ha] lengő mágnestű alá jó vezetőt helyeznek, a tű lengései gyorsan csillapulnak
(1915 RévaiNagyLex.)
Az új [autó]modellek csendesebbek lesznek, és csillapulnak a rezgések is
(1996 Magyar Hírlap)
2.
〈erős érzelemtől felindult ember, sokaság, ill. nyugtalan, felhevült állat〉 egyre nyugodtabbá válik, csitul
A világtalanság első stadiuma alatt [Wesselényi] szerfelett indulatos volt, olykor a dühösségig. Holnapok teltivel rendre csillapulni kezdett
(1854–1855 Ujfalvy Sándor)
majd Beátrisz is csillapul a jó tanácsra
(1871 Arany László ford.–Shakespeare)
A katolikus többség most már csillapulva, döbbenve hallgat és vár
(1913 Laczkó Géza)
[A kutya] nem verekedett már, csak csillapulni nem tudott
(1933 Kodolányi János)
2a.
〈idegek feszültsége〉 enyhül
a férfi pipára gyújtott. Erősen pampogott, nagy füstöket eregetett, pár pillanatra csillapultak az idegei
(1925 Mihály Dezső)
Huszonnyolc óráig küzdött a beteg a sötétség fejedelmével; végre csillapultak idegei s ekkor kijelentette, hogy elhagyta az igaz hitet, de bánja bűnét s visszatér ősi hitéhez
(1940 Bánlaky József)
ÖU: elcsillapul, megcsillapul
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csillapít; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások