csobog tn ige 2a3

1. ’〈(áramló) víz, folyadék, ill. folyadékkal érintkező, folyadékba kerülő tárgy, dolog〉 (vmihez ütődve) gyorsan ismétlődő csobbanó hango(ka)t ad’ ❖ Tsobog az árviz, vervén a’ két partját (1794 Magyar nyelvmester C1947, 275) | soknak szive versenyt ver a gőzhajó csobogó kerekeivel (1867 Tolnai Lajos 8483018, 87) | Az eső nekiereszkedett; hallszott, mint csobog a pocsolyákban (1905 Petelei István 8361005, 26) | Csobog a langyos víz, fürödj meg! (1933 József Attila 9282089, 181) | csobog a bor tökhéjba, kupákba, néha a húsra is loccsan (1954 Juhász Ferenc 9285020, 59) | Süvít a dunai szél, csobognak az evezők (1965 Jankovich Ferenc 9275030, 229) | [A fák] három hét múlva olyanok lesznek, mint csobogó, zöld szökőkutak, amelyek előtörve a földből, az élet hatalmát kényszerítik rám minden kicsinyesség helyett (1994 Csoóri Sándor 9090089, 1243).

2. (irod) ’〈kül. hang, beszéd〉 (áramló) folyadék csörgedező v. bugyogásszerű hangjához hasonlóan hangzik’ ❖ Péter Pálnak még a fülében susogott a leány lágy, mesélgető hangja […]. Halkan, csobogva szüremlettek a kedves hangok a fülébe (1913 Krúdy Gyula CD54) | Nevetett, csöndes, barátságos, csobogó kacagással (1920 Dóczy Jenő CD10) | Addig is, amíg a lényegre sor kerülhetett, könyvek és írók körül csobogott a beszélgetés (1955 Illés Endre 9273004, 180) | Mi ez az inger, amely mintegy varázsütésre, csobogva indítja el a vallomást embereknél, akik olyan zárkózottnak tűnnek, mint a szikla (1979 Domahidy András 1036003, 177) | Munkahelyeimen szakadatlan csobogott a fecsegés (1989 Konrád György 9351005, 13).

2a. (irod) ’〈érzés, gondolat v. annak megnyilvánulása〉 folyamatosan, akadálytalanul árad (vhova)’ ❖ csobog lelkemben kedvesen A leesett alázatosság (1909 Ady Endre 9003239, 98) | Feléd csobogó szerelmem sodrát Nem fogja sehol le szük gyanu-gát (1918 Kaffka Margit 9290023, 82) | az elfáradt bogarak mind hazatalálnak, ha esteledik S az Úr Nyitott tenyérrel, térdig csobogó nyugalomban Ott áll az útjuk végén… (1926 József Attila CD01) | nem feledhetem már amiket megláttam, romokon és vérben tisztuló mezőkön csobog képzeletem (1929 Illyés Gyula CD10) | e tisztán és szelíden csobogó történet tehetséges író munkája (1932 Török Sophie CD10).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csobban; ÉKsz.; ÚMTsz.

csobog ❖ tárgyatlan ige ◦ 2a3 ◦
1.
〈(áramló) víz, folyadék, ill. folyadékkal érintkező, folyadékba kerülő tárgy, dolog〉 (vmihez ütődve) gyorsan ismétlődő csobbanó hango(ka)t ad
Tsobog az árviz, vervén a’ két partját
(1794 Magyar nyelvmester)
soknak szive versenyt ver a gőzhajó csobogó kerekeivel
(1867 Tolnai Lajos)
Az eső nekiereszkedett; hallszott, mint csobog a pocsolyákban
(1905 Petelei István)
Csobog a langyos víz, fürödj meg!
(1933 József Attila)
csobog a bor tökhéjba, kupákba, néha a húsra is loccsan
(1954 Juhász Ferenc)
Süvít a dunai szél, csobognak az evezők
(1965 Jankovich Ferenc)
[A fák] három hét múlva olyanok lesznek, mint csobogó, zöld szökőkutak, amelyek előtörve a földből, az élet hatalmát kényszerítik rám minden kicsinyesség helyett
(1994 Csoóri Sándor)
2. (irod)
〈kül. hang, beszéd〉 (áramló) folyadék csörgedező v. bugyogásszerű hangjához hasonlóan hangzik
Péter Pálnak még a fülében susogott a leány lágy, mesélgető hangja […]. Halkan, csobogva szüremlettek a kedves hangok a fülébe
(1913 Krúdy Gyula)
Nevetett, csöndes, barátságos, csobogó kacagással
(1920 Dóczy Jenő)
Addig is, amíg a lényegre sor kerülhetett, könyvek és írók körül csobogott a beszélgetés
(1955 Illés Endre)
Mi ez az inger, amely mintegy varázsütésre, csobogva indítja el a vallomást embereknél, akik olyan zárkózottnak tűnnek, mint a szikla
(1979 Domahidy András)
Munkahelyeimen szakadatlan csobogott a fecsegés
(1989 Konrád György)
2a. (irod)
〈érzés, gondolat v. annak megnyilvánulása〉 folyamatosan, akadálytalanul árad (vhova)
csobog lelkemben kedvesen A leesett alázatosság
(1909 Ady Endre)
Feléd csobogó szerelmem sodrát Nem fogja sehol le szük gyanu-gát
(1918 Kaffka Margit)
az elfáradt bogarak mind hazatalálnak, ha esteledik S az Úr Nyitott tenyérrel, térdig csobogó nyugalomban Ott áll az útjuk végén…
(1926 József Attila)
nem feledhetem már amiket megláttam, romokon és vérben tisztuló mezőkön csobog képzeletem
(1929 Illyés Gyula)
e tisztán és szelíden csobogó történet tehetséges író munkája
(1932 Török Sophie)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csobban; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások