eltanul ige 1a
1. ts ’vkit v. vmit megfigyelve szándékosan v. önkéntelenül utánozva elsajátít, megtanul vmit’ ❖ [A leány] azért jár mindég a temetőbe, hogy itt a meghalt vénasszonyoktól a boszorkány-mesterséget eltanulja (1847 Petőfi Sándor 8366447, 130) | A madár a környezet hangjait emlékébe vési, eltanulja s ez megronthatja, feljavíthatja az éneket (1898 Chernel István CD34) | [Barabás] eltanulta tehát Endertől s a bécsiektől az akadémikus modort (1923 Hoffmann Edith 9251001, 14) | a gyerekek nyílt agresszióval vagy lappangó érzelmi feszültséggel reagálnak szüleik érzelmi viharaira, melyeket ők is jól eltanulnak, s később gyakorolni is fognak (1982 Lux Elvira 1099003, 166) | Kikunyeráltam Apukámtól, hogy közölhessem ezt a receptjét. […] Amióta eltanultam, bármikor vakon elkészítem (2009 Mautner Zsófia 3232001, 142).
2. ts (rég) ’addig tanul vmit, amíg azt el nem sajátítja, meg nem tanulja’ ❖ az Egyházi szolgálatra készűlő Ifjak ezeket a’ zsidó és görög sok locusokat könyv nélkűl tanúlták el (1807 Kazinczy Ferenc C2558, 88) | Sohasem tudtam valamit könyv nélkül eltanulni (1817 Kazinczy Ferenc 7163003, 51) | Még a kicsit [ti. a lányát] szerette Szúnyog a legjobban, mikor eltanult járni, hamiskodni (1898 Móra István C3208, 124).
3. tn (tárgyragos határozóval is) (ritk) ’〈vmennyi időn keresztül〉 folyamatosan tanul’ ❖ Megfogadtam, hogy a herczeggel három évet eltanulok (1867 Rákosi Jenő ford.–Shakespeare C3730, 178) | 5-6 évig is eltanul (1900 Budapesti Szemle C0085, 434).
4. ts eltanulja magát (rég) ’rendkívül v. túlságosan sokat tanul(, és kimeríti magát)’ ❖ [a színjátszók] eltanulák s gyötrék magokat szolgálatodra (1864 Arany János ford.–Shakespeare C3723, 210) | – Ejnye Kálmán, be eltanultad magadat! (1900 A magyar anekdotakincs C4254, 247).
5. ts (tárgy n. is) (rég) ’〈korábban már tudott dolgot, képességet〉 elfelejt’ ❖ ki adja a szivnek a meggyőződést, ha az eltanult hinni? (1844–1845 Jósika Miklós C2370, 101) | az érzelem hangját ismerni rég eltanultam (1850 Magyar Emléklapok C0266, 263) | a világ [szükséges] a szemnek, hogy el ne tanuljon látni (1853 Jósika Miklós C2361, 136).
Sz: eltanulhatatlan.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.