értelmező mn-i ign, mn és fn 

I. mn-i ign → értelmez.

II. mn 1C (Nyelvt)

1. (tulajdonnév részeként is) ’szavak, kifejezések értelmezését tartalmazó 〈szótár, szójegyzék〉, ill. olyan 〈egynyelvű szótár(típus)〉, amelynek fő feladata a szavak, kifejezések jelentéseinek feltárása és kifejtő magyarázata, valamint használatának bemutatása’ ❖ Jaeger-kappe: „urasági vadászok számára készült sapka.” Nem hisszük, hogy Czuczor hosszabb tételekben fog beszélni értelmező szótárában (1846 Hetilap CD61) | ezen magyarázó és értelmező szótár kiadója valamelyik magyarúl nem értő gyulafehérvári idegen tanár (Bisterfeld vagy Piscator?) volt (1872 Szabó Károly CD57) | A kakasdi székelység társadalmi körülményeiről szóló I. rész Dégh Linda mértéktartását dicséri, ehhez azonban Marót Károly szükségesnek látott volna egy értelmező szójegyzéket is (1956 Katona Imre C5347, 646) | A dokumentum – a Magyar Nyelv Értelmező Szótára szerint – valamely tényt, állítást igazoló hiteles, írásos, vagy tárgyi bizonyíték (pl. okirat, kézirat, nyomtatvány, fénykép), illetve az ebben foglalt bizonyító (erejű) adat (1972 Kertész Imre¹ 1079001, 99) | A készülő Bánk bán-szótár értelmező típusú írói szótár, amely feldolgozza a dráma teljes szóanyagát, értelmezi a címszavakat, közli az előfordulás számát, esetleges változatait, tartalmaz nyelvhasználati és stilisztikai minősítést is (1991 Beke József C6042, 316) | Az ötvenes években újpesti famunkás nagyapámtól hallottam először a sztrájk szót, igaz, ő „sztrejk”-nek mondta, a régi értelmező szótárunkban pedig strike-nak volt írva (1995 Magyar Hírlap CD09).

2. ’Mondatrész megnevezésében.’

2a. értelmező határozó ’határozói értékű szó(szerkezet), amely egy határozóval kifejezett körülményt utólag pontosít, kifejt’ ❖ [Simonyi Zsigmond] csupán az értelmezőről szóló fejtegetéseinek függelékeként, jegyzetben […] tesz említést a „határozó alakú értelmezőről” (őszi idő a javából) és az „értelmező határozóról” (benn a házban; ill. de bánja, nagyon ám, a lovagi törvény) (1960 Rácz Endre C6011, 493) | Ugyancsak a viszonyjelölés különbözőségéről van szó a korábban már említett értelmező határozók körében: Bécsbe, a főpostára; fent, a dombon (2000 Balogh Judit C6282, 456) | az értelmező határozót pedig részemről nem az értelmezők, hanem a határozók között helyezem el (2001 Dér Csilla Ilona C7181, 78).

2b. értelmező jelző ’főnév v. főnévi névmás után álló jelzői értékű szó(szerkezet), amely az alaptagban megjelölt dolgot rendsz. minőségi, mennyiségi jellemzőjének, birtokosának v. a vele azonosított dolognak a megnevezésével utólag kifejti, pontosítja v. azonosítja’ ❖ Idegenszerűség az infinitivust értelmező jelzőnek használni főnév mellett: […] a vágy uj földeket látni (neue länder zu sehn), a képesség ilyen uj dolgokat fölfogni (1879 Simonyi Zsigmond C5946, 211) | A melléknévi jelzőnek egy külön fajtája az értelmező jelző (appositio), vagyis az utólagos jelző, p. Hol Mátyás, az igazságos? (1895 PallasLex. CD02) | [A Barbárok című novellában Móricz] hőseinek lelkiállapotába helyezkedve – öntudatosan vagy öntudatlanul – a pusztai barbár nyelvtan szerint nem egyezteti az értelmező-jelzőt az előtte álló szóval és ezt írja, amit kijavítani hiba volna: „Elszáradt, régi nyomok, kéthetes.” (1932 Kosztolányi Dezső CD10) | Az értelmező jelzőnek két fő típusa van: a minőség- (mennyiség-, illetőleg birtokos) jelzőnek megfelelő értelmező jelző és az azonosító értelmező jelző (1963 Szemere Gyula C5903, 116) | Az értelmezőnek jelzőként való megítélése és a jelzőkhöz való besorolása ellen szól mindenképpen az a tény, hogy az értelmezőknek csak egyik fajtája, a jelzőknek megfelelő értelmezőtípusok nevezhetők értelmező jelzőknek (2000 Balogh Judit C6282, 453).

III. fn 1C

1. ’vminek az értelmezését adó, végző v. azzal foglalkozó személy’ ❖ elfogult, és ha nem vakoskodó is, de bizonyosan hűtlen ’s tisztének határain túl kalandozó azon értelmező, ki irójának értelme helyett saját nézeteit, ’s korának színeit mutogatja (1839 Figyelmező C0153, 354) | tudós értelmezői szerint [Baudelaire], nem is mindig eredeti, nem is mindenkor tökéletes: Az albatrosz-t, az antológiáknak ezt a kényeztetett kedvencét, akármelyik jobb kortársa, Hérédia, esetleg Sully-Prudhomme is megírhatta volna (1975 Gyergyai Albert 9202002, 67) | a hermeneutika éppen a dialógus, a múlt és a jelen, a szöveg és az értelmező közti párbeszéd, lényegi összetartozásuk fölismerésében látja az igazság fölmutatásának biztosítékát (1990 Újlaki Gabriella 2029019, 564).

2. (Nyelvt) ’〈azon mondatrész kategóriájának megnevezéseként, amely vmely mondatrész után állva a megjelölt dolgot, viszonyt stb. kifejti, pontosítja v. azonosítja, kül. az értelmező jelző〉’ ❖ Két egymást követő jelző, határozó főnév és értelmező közt taghatár van: „Jézus, nagy, felségös kéncs – kinél szebb és jobb nincs.” (1940 Németh László² 9485059, 12) | A jelzők közé szokás sorolni az értelmezőnek bizonyos fajtáját is: […] Almát hozott, hármat; Beszéltem Kováccsal, az elnökkel (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13) | A birtokos jelzőnek megfelelő értelmező pedig a birtokos utólagos hozzátoldásával értelmezi a jelzett szót: Elkértem a könyvet, Jóskáét (2000 Balogh Judit C6282, 452).

Sz: értelmezői, értelmezős.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

értelmező melléknévi igenév, melléknév és főnév
I. melléknévi igenévértelmez
II. melléknév 1C (Nyelvt)
1. (tulajdonnév részeként is)
szavak, kifejezések értelmezését tartalmazó 〈szótár, szójegyzék〉, ill. olyan 〈egynyelvű szótár(típus), amelynek fő feladata a szavak, kifejezések jelentéseinek feltárása és kifejtő magyarázata, valamint használatának bemutatása
Jaeger-kappe: „urasági vadászok számára készült sapka.” Nem hisszük, hogy Czuczor hosszabb tételekben fog beszélni értelmező szótárában
(1846 Hetilap)
ezen magyarázó és értelmező szótár kiadója valamelyik magyarúl nem értő gyulafehérvári idegen tanár (Bisterfeld vagy Piscator?) volt
(1872 Szabó Károly)
A kakasdi székelység társadalmi körülményeiről szóló I. rész Dégh Linda mértéktartását dicséri, ehhez azonban Marót Károly szükségesnek látott volna egy értelmező szójegyzéket is
(1956 Katona Imre)
A dokumentum – a Magyar Nyelv Értelmező Szótára szerint – valamely tényt, állítást igazoló hiteles, írásos, vagy tárgyi bizonyíték (pl.például okirat, kézirat, nyomtatvány, fénykép), illetve az ebben foglalt bizonyító (erejű) adat
(1972 Kertész Imre¹)
A készülő Bánk bán-szótár értelmező típusú írói szótár, amely feldolgozza a dráma teljes szóanyagát, értelmezi a címszavakat, közli az előfordulás számát, esetleges változatait, tartalmaz nyelvhasználati és stilisztikai minősítést is
(1991 Beke József)
Az ötvenes években újpesti famunkás nagyapámtól hallottam először a sztrájk szót, igaz, ő „sztrejk”-nek mondta, a régi értelmező szótárunkban pedig strike-nak volt írva
(1995 Magyar Hírlap)
2.
Mondatrész megnevezésében.
2a.
(csak szókapcsolatban)
értelmező határozó
határozói értékű szó(szerkezet), amely egy határozóval kifejezett körülményt utólag pontosít, kifejt
[Simonyi Zsigmond] csupán az értelmezőről szóló fejtegetéseinek függelékeként, jegyzetben […] tesz említést a „határozó alakú értelmezőről” (őszi idő a javából) és az „értelmező határozóról” (benn a házban; ill.illetve de bánja, nagyon ám, a lovagi törvény)
(1960 Rácz Endre)
Ugyancsak a viszonyjelölés különbözőségéről van szó a korábban már említett értelmező határozók körében: Bécsbe, a főpostára; fent, a dombon
(2000 Balogh Judit)
az értelmező határozót pedig részemről nem az értelmezők, hanem a határozók között helyezem el
(2001 Dér Csilla Ilona)
2b.
(csak szókapcsolatban)
értelmező jelző
főnév v. főnévi névmás után álló jelzői értékű szó(szerkezet), amely az alaptagban megjelölt dolgot rendsz. minőségi, mennyiségi jellemzőjének, birtokosának v. a vele azonosított dolognak a megnevezésével utólag kifejti, pontosítja v. azonosítja
Idegenszerűség az infinitivust értelmező jelzőnek használni főnév mellett: […] a vágy uj földeket látni (neue länder zu sehn), a képesség ilyen uj dolgokat fölfogni
(1879 Simonyi Zsigmond)
A melléknévi jelzőnek egy külön fajtája az értelmező jelző (appositio), vagyis az utólagos jelző, p.például Hol Mátyás, az igazságos?
(1895 PallasLex.)
[A Barbárok című novellában Móricz] hőseinek lelkiállapotába helyezkedve – öntudatosan vagy öntudatlanul – a pusztai barbár nyelvtan szerint nem egyezteti az értelmező-jelzőt az előtte álló szóval és ezt írja, amit kijavítani hiba volna: „Elszáradt, régi nyomok, kéthetes.”
(1932 Kosztolányi Dezső)
Az értelmező jelzőnek két fő típusa van: a minőség- (mennyiség-, illetőleg birtokos) jelzőnek megfelelő értelmező jelző és az azonosító értelmező jelző
(1963 Szemere Gyula)
Az értelmezőnek jelzőként való megítélése és a jelzőkhöz való besorolása ellen szól mindenképpen az a tény, hogy az értelmezőknek csak egyik fajtája, a jelzőknek megfelelő értelmezőtípusok nevezhetők értelmező jelzőknek
(2000 Balogh Judit)
III. főnév 1C
1.
vminek az értelmezését adó, végző v. azzal foglalkozó személy
elfogult, és ha nem vakoskodó is, de bizonyosan hűtlen ’s tisztének határain túl kalandozó azon értelmező, ki irójának értelme helyett saját nézeteit, ’s korának színeit mutogatja
(1839 Figyelmező)
tudós értelmezői szerint [Baudelaire], nem is mindig eredeti, nem is mindenkor tökéletes: Az albatrosz-t, az antológiáknak ezt a kényeztetett kedvencét, akármelyik jobb kortársa, Hérédia, esetleg Sully-Prudhomme is megírhatta volna
(1975 Gyergyai Albert)
a hermeneutika éppen a dialógus, a múlt és a jelen, a szöveg és az értelmező közti párbeszéd, lényegi összetartozásuk fölismerésében látja az igazság fölmutatásának biztosítékát
(1990 Újlaki Gabriella)
2. (Nyelvt)
〈azon mondatrész kategóriájának megnevezéseként, amely vmely mondatrész után állva a megjelölt dolgot, viszonyt stb. kifejti, pontosítja v. azonosítja, kül. az értelmező jelző〉
Két egymást követő jelző, határozó főnév és értelmező közt taghatár van: „Jézus, nagy, felségös kéncs – kinél szebb és jobb nincs.”
(1940 Németh László²)
A jelzők közé szokás sorolni az értelmezőnek bizonyos fajtáját is: […] Almát hozott, hármat; Beszéltem Kováccsal, az elnökkel
(1997 Magyar nyelv és irodalom)
A birtokos jelzőnek megfelelő értelmező pedig a birtokos utólagos hozzátoldásával értelmezi a jelzett szót: Elkértem a könyvet, Jóskáét
(2000 Balogh Judit)
Sz: értelmezői, értelmezős
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások