étlen mn és hsz (vál)

I. mn 14B1 (kissé rég)

’olyan 〈személy v. állat〉, aki v. amely régóta nem evett, ezért éhes, ill. ilyen személyre v. állatra jellemző 〈állapot〉’ ❖ Ne félly, nem leſzek én […] étlen Farkaſoknak Pórázra vett rabja (1774 Dugonics András C1484, 164) | étlen gyermek (1875 Dóczi Lajos 8108009, 72) | Reisinger megállapítása szerint [a fonalférgek] étlenül félévig elélnek (1933 Az állatok világa ford. CD46) | Miután a házhoz értek, hol az Istenanya lakik, a futásba lankadottan lefeküsznek étlenül (1958 Devecseri Gábor ford.–Catullus 9108070, 51).

a. (ritk) ’étvágyat nem érző, az ételt nem kívánó, étvágytalan 〈személy〉’ ❖ [a lázas betegnek] minden ereje el-enyéſzik, […] álmatlan, étlen (1791 Csapó József 7062013, 254) | kivülről nézve komikus látvány volt, az egészséges étvággyal falatozó férj és a könyben úszó étlen feleség (1921 Schöpflin Aladár 9590001, 18).

II. hsz 0

1. ’evés nélkül, éhesen, éhen’ ❖ ſzerentsétlen víradott napom [ti. a madárnak], a’ mikor étlen F magot én keresék tétova (1787 Bécsi Magyar Múzsa C0349, 392) | Étlen esdeklének a’ magzatok kenyérért szegény atyjuk körűl (1840 Horváth Zsigmond¹ 8190001, 133) | nem lehet étlen hagyni a baromfit (1933 Szirmai Károly 9680001, 125) | Huszonnégy napig étlen és szomjan hánykolódott egy hajótörött matrózkutya a Csendes-óceánon (2002 Magyar Hírlap CD09).

2. ’éhség miatt, éhezés következtében, éhen’ ❖ [A sasok] öregségekben étlen gebednek-meg (1775 Molnár János 7232028, 177) | [Görgey serege] elvész a hidegtől, étlen, a nyomorult falukban (1848 Kossuth Lajos CD32) | ha sorba kellett volna állni valahol, én biztos étlen pusztultam volna (1992 Országgyűlési Napló CD62) | [a kiskacsák a darát] csak szétszórják, majdnem semmit nem nyelnek le belőle, s így a gyengébbek közül több étlen pusztul el (2002 Természet Világa CD50).

Sz: étlenség.

Vö. CzF. ételen, étlen¹, étlen²; ÉrtSz.; TESz. eszik; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

étlen melléknév és határozószó (vál)
I. melléknév 14B1 (kissé rég)
olyan 〈személy v. állat〉, aki v. amely régóta nem evett, ezért éhes, ill. ilyen személyre v. állatra jellemző 〈állapot〉
Ne félly, nem leſzek én […] étlen Farkaſoknak Pórázra vett rabja
(1774 Dugonics András)
étlen gyermek
(1875 Dóczi Lajos)
Reisinger megállapítása szerint [a fonalférgek] étlenül félévig elélnek
(1933 Az állatok világa ford.)
Miután a házhoz értek, hol az Istenanya lakik, a futásba lankadottan lefeküsznek étlenül
(1958 Devecseri Gábor ford.Catullus)
a. (ritk)
étvágyat nem érző, az ételt nem kívánó, étvágytalan 〈személy〉
[a lázas betegnek] minden ereje el-enyéſzik, […] álmatlan, étlen
(1791 Csapó József)
kivülről nézve komikus látvány volt, az egészséges étvággyal falatozó férj és a könyben úszó étlen feleség
(1921 Schöpflin Aladár)
II. határozószó 0
1.
evés nélkül, éhesen, éhen
ſzerentsétlen víradott napom [ti. a madárnak], a’ mikor étlen F magot én keresék tétova
(1787 Bécsi Magyar Múzsa)
Étlen esdeklének a’ magzatok kenyérért szegény atyjuk körűl
(1840 Horváth Zsigmond¹)
nem lehet étlen hagyni a baromfit
(1933 Szirmai Károly)
Huszonnégy napig étlen és szomjan hánykolódott egy hajótörött matrózkutya a Csendes-óceánon
(2002 Magyar Hírlap)
2.
éhség miatt, éhezés következtében, éhen
[A sasok] öregségekben étlen gebednek-meg
(1775 Molnár János)
[Görgey serege] elvész a hidegtől, étlen, a nyomorult falukban
(1848 Kossuth Lajos)
ha sorba kellett volna állni valahol, én biztos étlen pusztultam volna
(1992 Országgyűlési Napló)
[a kiskacsák a darát] csak szétszórják, majdnem semmit nem nyelnek le belőle, s így a gyengébbek közül több étlen pusztul el
(2002 Természet Világa)
Sz: étlenség
Vö. CzF. ételen, étlen¹, étlen²; ÉrtSz.; TESz. eszik; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások