étlen mn és hsz (vál)

I. mn 14B1 (kissé rég)

’olyan 〈személy v. állat〉, aki v. amely régóta nem evett, ezért éhes, ill. ilyen személyre v. állatra jellemző 〈állapot〉’ ❖ Ne félly, nem leſzek én […] étlen Farkaſoknak Pórázra vett rabja (1774 Dugonics András C1484, 164) | étlen gyermek (1875 Dóczi Lajos 8108009, 72) | Reisinger megállapítása szerint [a fonalférgek] étlenül félévig elélnek (1933 Az állatok világa ford. CD46) | Miután a házhoz értek, hol az Istenanya lakik, a futásba lankadottan lefeküsznek étlenül (1958 Devecseri Gábor ford.–Catullus 9108070, 51).

a. (ritk) ’étvágyat nem érző, az ételt nem kívánó, étvágytalan 〈személy〉’ ❖ [a lázas betegnek] minden ereje el-enyéſzik, […] álmatlan, étlen (1791 Csapó József 7062013, 254) | kivülről nézve komikus látvány volt, az egészséges étvággyal falatozó férj és a könyben úszó étlen feleség (1921 Schöpflin Aladár 9590001, 18).

II. hsz 0

1. ’evés nélkül, éhesen, éhen’ ❖ ſzerentsétlen víradott napom [ti. a madárnak], a’ mikor étlen F magot én keresék tétova (1787 Bécsi Magyar Múzsa C0349, 392) | Étlen esdeklének a’ magzatok kenyérért szegény atyjuk körűl (1840 Horváth Zsigmond¹ 8190001, 133) | nem lehet étlen hagyni a baromfit (1933 Szirmai Károly 9680001, 125) | Huszonnégy napig étlen és szomjan hánykolódott egy hajótörött matrózkutya a Csendes-óceánon (2002 Magyar Hírlap CD09).

2. ’éhség miatt, éhezés következtében, éhen’ ❖ [A sasok] öregségekben étlen gebednek-meg (1775 Molnár János 7232028, 177) | [Görgey serege] elvész a hidegtől, étlen, a nyomorult falukban (1848 Kossuth Lajos CD32) | ha sorba kellett volna állni valahol, én biztos étlen pusztultam volna (1992 Országgyűlési Napló CD62) | [a kiskacsák a darát] csak szétszórják, majdnem semmit nem nyelnek le belőle, s így a gyengébbek közül több étlen pusztul el (2002 Természet Világa CD50).

Sz: étlenség.

Vö. CzF. ételen, étlen¹, étlen²; ÉrtSz.; TESz. eszik; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

étlen ❖ melléknév és határozószó (vál)
I. melléknév ◦ 14B1 ◦ (kissé rég)
olyan 〈személy v. állat〉, aki v. amely régóta nem evett, ezért éhes, ill. ilyen személyre v. állatra jellemző 〈állapot〉
Ne félly, nem leſzek én […] étlen Farkaſoknak Pórázra vett rabja
(1774 Dugonics András)
étlen gyermek
(1875 Dóczi Lajos)
Reisinger megállapítása szerint [a fonalférgek] étlenül félévig elélnek
(1933 Az állatok világa ford.)
Miután a házhoz értek, hol az Istenanya lakik, a futásba lankadottan lefeküsznek étlenül
(1958 Devecseri Gábor ford.–Catullus)
a. (ritk)
étvágyat nem érző, az ételt nem kívánó, étvágytalan 〈személy〉
[a lázas betegnek] minden ereje el-enyéſzik, […] álmatlan, étlen
(1791 Csapó József)
kivülről nézve komikus látvány volt, az egészséges étvággyal falatozó férj és a könyben úszó étlen feleség
(1921 Schöpflin Aladár)
II. határozószó ◦ 0
1.
evés nélkül, éhesen, éhen
ſzerentsétlen víradott napom [ti. a madárnak], a’ mikor étlen F magot én keresék tétova
(1787 Bécsi Magyar Múzsa)
Étlen esdeklének a’ magzatok kenyérért szegény atyjuk körűl
(1840 Horváth Zsigmond¹)
nem lehet étlen hagyni a baromfit
(1933 Szirmai Károly)
Huszonnégy napig étlen és szomjan hánykolódott egy hajótörött matrózkutya a Csendes-óceánon
(2002 Magyar Hírlap)
2.
éhség miatt, éhezés következtében, éhen
[A sasok] öregségekben étlen gebednek-meg
(1775 Molnár János)
[Görgey serege] elvész a hidegtől, étlen, a nyomorult falukban
(1848 Kossuth Lajos)
ha sorba kellett volna állni valahol, én biztos étlen pusztultam volna
(1992 Országgyűlési Napló)
[a kiskacsák a darát] csak szétszórják, majdnem semmit nem nyelnek le belőle, s így a gyengébbek közül több étlen pusztul el
(2002 Természet Világa)
Sz: étlenség
Vö. CzF. ételen, étlen¹, étlen²; ÉrtSz.; TESz. eszik; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások