fajoz l. alakváltozatként az alábbi szócikkben

fajzik ige 18a9  fajoz (rég, ritk)

1. tn (rég, nyj is, átv is) ’〈ember, állat〉 származik, utódként létrejön, születik vkitől, vmitől, ill. 〈állat vmely v. többfajta állattól〉 ered, fejlődéssel v. azok keveredésével kialakul’ ❖ A’ Pelasguſokat vezérlették Trója Vároſsának óltalmára, és azokat, kik Lariſsát lakták. Vitézségek miátt Márstól faizottaknak mondgya ezeket Homerus (1774 Dugonics András C1484, 79) | Ládd e’? úgy mond Zrinyi, ébtöl fajzott török, Kevélységed mit hoz? Már itt’ fekügy örök (1777 Kónyi János C2731, 96) | a’ fekete lóvaktól ſzürke, a’ pejektöl fekete, és a’ róka ſzörüektől pej, és egyéb ſzinű tſikók fajzanak (1786 Tolnay Sándor ford.–Wolstein C4226, 35) | karddal keressed híredet a’ pogány ellenség ellen, hadd mondhassák, hogy igazán Zrínyitl fajzottál (1792 Ráday Gedeon¹ 7448012, 82) | Szamártól és lótól fájzik az Öszvér (1803 Szentgyörgyi József C3953, 60) | Futtatás a ’IV-dik pálya-díjért. […] Egyedül Magyar Országban ’s a’ hozzá kapcsolt Részekben fajzott, és nem méneses gazdák vagy csikósok’ lovai számára (1827 Széchenyi István CD1501) | fajzik (= származik) (1904 Magyar Nyelvőr C5962, 413).

2. ts (tárgy n. is) (rég) ’〈ember v. (emlős) állat vmilyen utódot〉 nemz, ill. létrehoz, kül. szül, ellik’ ❖ Ha tudod hogy bennem józan vért fajzottál; Érettem helyeſen úgy nem bánkodhattál (1772 Bessenyei György¹ C1076, 83) | nem tsak a’ kantzák […], hanem a tſikók is, mellyeket fajzanak, mindenkor azon monyas mellett meg-maradnak, mellyektöl erövel meg-hágattattak (1786 Tolnay Sándor ford.–Wolstein C4226, 43) | Hogyan neveztetik azon Méh Anya, melly már fajzott? Hogyan, a’ melly még nem fajzott? A’ fajzott Anya neveztetik tellyes Anyának, ellenben mely még nem fajzott, ſzz Anyának (1795 Szuhányi János C4071, 9) | A’ fijatal Kantól fajzott malatzokis, többekis, erősebbekis mindenkor, mint a’ vén Kannak maradványi (1819 e. Nagyváthy János 8328016, 187) | a’ félvérüek [ti. lovak], magoknál, minden tulajdonságra és tekintetre nézve bizonyosan alábbvaló származatokat fajzottak volna (1828 Széchenyi István CD1501) | Fajzik, nemz (1844 Kiss Mihály C2706, 35).

2a. tn (rég, ritk) ’〈emlős állat〉 megellik’ ❖ Ha valamely tehén fajzani, a maga idejében nem akar, annak az oka vagy a koplalás, vagy valamelly nyavalya (1805 Deáki Filep Sámuel ford.–Pilger C1370, 62).

2b. tn (rég v. nyj) ’〈állat〉 párosodva, ill. 〈növény〉 csírázva szaporodik’ ❖ Az ö [ti. a méhkirálynő] Palotái, mellyekben fajzanak Nem a’ lépnek ſzínén, vagy lapján állanak; Hanem ſzegeletén, vagy hegyén látſzanak (1774 Vesmás Márton C4461, 19) | a’ prédájokat el-tépett tigriſek, Kik tárſokhoz menvén, még noha véreſek, Búlyaſágnak eſnek dúló vadſágokban Es kegyetlenſéggel fajzanak magokban (1779 Bessenyei György¹ ford.–Voltaire C1098, 9) | A nő szeretni van teremtve, és Ha ezt nem bír már, haljon el; minek Csirát veszitett lény a föld ezer Növényi közt, kik fajzanak s tenyésznek? (1843 Madách Imre C2955, 76) | A róka igen nagy télben szokott fajzani (1853 Vas Gereben nagy naptára C4387, 2) | fajzik: szaporodik. „Van eppár gerlém is. Tojnak is néha, de soha së kel ki. Nem tom mije van, honnem fajzanak.” (1916 Magyar Nyelvőr C5973, 89).

2c. tn (rég, ritk) ’〈közösség〉 születések révén számbelileg gyarapszik’ ❖ Az országunkban termett csekély számu hóditó magyar, noha maga nemében s természete szerint csak lassan fajzik, s könnyen túl nem szaporodik, minden tenger viszontagsági közt, mai időnkig mégis legalább két vagy tán négy és több annyira nevelkedett, mint mennyi akkor volt, midőn Árpád diadalmas zászlói alatt szállta meg Hunnia földjét (1835 Széchenyi István CD1501).

3. tn (rég, átv is) ’külső v. belső tulajdonságaiban elromolva eltávolodik vkitől, ill. így válik vmivé vki’ ❖ A’ régi jámbor kereſztényektl igen meſzſze fajzott, vagy eſett (1790 Virágszótár 7248005, 93) | melly meſzſzire fajzott Tle Neoptolemus, bízvást panaſzold-meg eltte! (1808 Baróti Szabó Dávid ford.–Vergilius C0830, 78) | Hült vérű magyarok! fajzott aprói nagyoknak! (1879 Szabó Dávid C3764, 124) | Zrínyi tanácsa […] utolsó intésül a hazához való hűséget és isten iránt való kötelességét is lelkébe vési [György fiának]; hiszen csak ez ád neki erőt a török pogányon, a mivel megmutathatja, hogy kemény sastól galambbá nem fajzott (1898 Széchy Károly CD55).

3a. (rég, ritk) ’〈dolog, jelenség〉 elkorcsosulva v. szélsőséges túlzásba átcsapva válik vmivé v. vmilyenné’ ❖ A’ legigazságosb büntetés is kegyetlenséggé fajzik, ha az igen sok emberre terjed (1833 Jelenkor C0226, 821) | A folyó XIX-dik század első évtizedében is gyakoriak voltak [a némajátékok], s tánczokkal élénkitették a sokszor póriassá fajzott néma jeleneteket (1861 Mátray Gábor 8300002, 64).

3b. (rég, ritk) ’〈növény, állat〉 (többféle) tulajdonságában átalakulva vmilyenre változik’ ❖ mén-lovak tápláltatnak, hogy általok az apró paraszt lovak szebbekre, és nagyobbakra fajazzanak (1822 Tudományos Gyűjtemény C5541, 19) | a sűrűre fajzott gyalogfenyőbokrok tűlevelű gallyaikkal szinte hozzáférhetlenné tevék az asylumot (1847 Jókai Mór CD18).

4. tn (rég) ’okozatként, következményként létrejön, származik vmiből, ill. 〈több dologból〉 keveredéssel, elegyedéssel kialakul vmi’ ❖ Lebelébl ki-hurtzolván Latrát, kinek vérével moſom-el a’ tsalárdságtól fajzott hségtelenségét (1774 Kónyi János ford.–Marmontel C2740, 61) | Fajzik majd ebbl sok rendetlenség (1818 Verseghy Ferenc C4431, 278) | Innen fösvénység eredett: ez szülte leányát, A ragadást; s ebbül villongó háboru fajzott (1831 Pázmándi Horvát Endre C3437, 4) | [Az elsodort falu stílusa] szerencsétlen mis-más, mert sem naturalizmusnak, sem romantikának nem igazi, még kevésbé igazi az, ami a kettőből fajzik (1919 Fülep Lajos CD10).

4a. ts (rég, ritk) ’okozatként, következményként létrehoz v. előidéz vmit vmi’ ❖ Az örökös hideg napnak ellenſége Kit fajzott éjjelnek gyáſzos ſetétſége A’ fagyos tengelynek hólt birodalmából Hová jött veſztünkre fagyos udvarából? (1773 Barcsay Ábrahám C1104, 31) | mindenkor fájdalomnak kell szülni az örömöt, vagy örömnek fajzani a kinokat (1779 Bessenyei György¹ C1083, 54).

4b. tn (rég, Nyelvt) ’〈szó más szóból〉 ered, származik’ ❖ [a szótárból] ki nem kell azokat [a szavakat] hagyni, a’ honnan a’ mostaniak fajzattak, hogy így a’ ſzavak’ ſzármazatjai is (etymologiae) világosságra hozathassanak (1793 Magyar Hírmondó C5810, 539) | gyökérszók: radices; a’ fajzott szók: derivata; a’ foglalt szók: composita (1808 Czinke Ferenc C1230, 14).

4c. ts (rég, ritk) ’〈gondolatot, ill. szellemi terméket, művet〉 létrehoz, megalkot vki’ ❖ Franciscus Grossinger, […] egy Magyar-Ország nyilván való Törvényének fejtegetését (scilicet) magában foglaló könyvetskét fajzott (1788 Magyar Merkurius C0340, 23) | a’ Folnesicsek és Pethék intimidáltatni [= megfélemlíttetni] fognak sületlenségeket fajzani (1814 Kazinczy Ferenc C2564, 253) | Generare. Lásd Wagnert. Naponkint éktelenebb vélekedéseket fajzik (1822 e. Tudományos mesterszókönyv C4429, 199).

5. tn (rég, ritk) ’〈növény, állat〉 elfajzik, ill. így vál(toz)ik vmilyenné’ ❖ A’ gabonák verstől kóróvá fajzani szoktak (1819 Perecsényi Nagy László ford.–Ovidius C3480, 169) | Hát lesz-e a fának nemes gyümölcse, Mely elvadulva fajzott, senyvedett, Kit könny ha öntözött, keserv ha érlelt: Hogy lenné célnál, kit cél nem vezérelt! (1873 Arany László CD01).

6. tn fajzik vkire (nyj) ’〈vmely személyre, kül. szülőjére〉 üt, külső v. belső tulajdonságaiban hasonlít vki’ ❖ Kiválva Nemzőjök, Te lévén A’ gondolattya, érzeménnye Egész valómnak, a’ midőn én Fogantatások ólta őket Méhembe’ hordoztam, ’s magamból – Magammal úgy tápláltam és neveltem Hírednek és nevednek a’ Világra Széjjel kitündöklő dicső fénnyében; – Miként fajoztak volna másra? (1814 Kisfaludy Sándor 8243048, 54) | Aptyáro fajzott (1906 Horváth Endre C6345, 118) | Egy teher ez a leány, ilyen még nem volt a családban, sem azelőtt, sem semmikor, nem! Kire is fajzik ez, kinek a vére nyugtalankodik benne? (1932 Hamvas H. Sándor CD10) | szája, akár a motolla, kereplő, ő maga théátromba szereplő komődiásra fajzott (1974 Szilágyi Domokos 9672004, 11) | [Krisztina] az anyja termetét és vonásait örökölte: kapós lesz az a lány. Matild nem rá fajzott, de elkel az is; ha máshoz nem, akkor egy segédhez megy (1997 Magyar Hírlap CD09).

6a. fajzik vkihez (nyj) ’ua.’ ❖ az apjára, vagy apjához ütött; húz, formádzik, fajzik stb. hozzá vagy rá (1905 Magyar Nyelv C0357, 427) | Ez ës a nanyikájához fajzott (1916 Magyar Nyelv C5858, 40).

Ö: el~.

ÖE: fajzóösztön, fajzótag.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. faj; ÉKsz.; SzT. ~, fajzott; ÚMTsz.