fajt fn 3A1 (rég, nyj is)

1. ’〈a biológiai rendszertan kategóriájaként v. e kategóriába tartozó élőlény(ek)re vonatkoztatva:〉 fajta v. faj, ill. vmely (osztályozási) szempont szerint elkülönülő szűkebb kategória v. dolgoknak, jelenségeknek ilyen kategóriába tartozó csoportja’ ❖ nemesnek Tartatik ez [ti. a ló], bár melly legelőről jött, ha futással A’ többit gyakran meggyőzte, de más felöl ámbár Coritha’ vagy Hirpin’ maradéka ha hogy szekerére Ritkán száll Diadal, nintsen fajtjára tekintet Holmi tsekély árron más Urnak adatva kidörgültt Nyakkal húz talyigát vagy malmát hajtja Neposnak (1805 Kis János¹ ford. C2662, 71) | Sorte. Fajt, nem (1831 Gazdasági szótár C1116, 45) | a Besenyk mellettünk, mintha egekbül Hullana, vagy fkínt illy fajtokat ellene a föld, Röktön kezdi nyilát ránk szórni (1831 Pázmándi Horvát Endre C3437, 229) | fajt: faj, fajta (1906 Horváth Endre C6345, 78).

2. ’nép, népesség’ ❖ [Kappan:] egynehány Orſzág találkozott, hol az Emberek egymáſt ollykor fel-ették. [Herélt tyúk:] Ezen örlök. Ugyan-is egy olly meg-romlott Nem meg-érdemli, hogy maga magát eméſſze, ’s hogy a’ fld ezen rút fajttól ki-tiſztúljon (1796 Sándor István 7287079, 174) | Elréműltenek a’ Vinduszföld’ magzati tőlök [ti. a magyaroktól], látván villongó kardjoknak rezgeni fényét, ’S mint a’ fürge vadász’ tegzétől futnak az erdők’ Vadjai, úgy futa szét ’s bujt Vindélícia’ fajtja (1824 Czuczor Gergely C0032, 86).

2a. (tulajdonnévi előtaggal is) (átv is) ’vkinek a leszármazottja, ivadéka, ill. vmely közösség megmaradt képviselője’ ❖ csak meg birkozom a’ körmös oroszlányokkal és meg mutatom, hogyon fojtya Tuardius hada az hercules fojtokot (1780 Csíksomlyói iskoladrámák ford. 7401003, 119) | Hogy pedig az új Szállók között fajtja se lehessen az illyen meg-romlott Emberi Nemnek: hasonló bntetésre idézem azokat, a’ kik látták ’s hallották (1791 Hrabovszky György ford.–Ferdinánd, I. C2143, 34) | Nem Magyar , nem Szittya: szopá vagy pártos anyának Emljét, vagy hinni lehet, volt pártos az apja. S mí pártos fajtot fognánk hallgatni? (1831 Pázmándi Horvát Endre C3437, 63) | Nem vagy már olly jó barátom, ’S Turnust elhagyod veszni. Hiszen ő is isten fajta Pilumnus volt ős apja (1833 Áltöltöztetett Aeneis C4642, 100).

Sz: fajtú.

Vö. CzF.; ÚMTsz.

fajt főnév 3A1 (rég, nyj is)
1.
〈a biológiai rendszertan kategóriájaként v. e kategóriába tartozó élőlény(ek)re vonatkoztatva:〉 fajta v. faj, ill. vmely (osztályozási) szempont szerint elkülönülő szűkebb kategória v. dolgoknak, jelenségeknek ilyen kategóriába tartozó csoportja
nemesnek Tartatik ez [ti. a ló], bár melly legelőről jött, ha futással A’ többit gyakran meggyőzte, de más felöl ámbár Coritha’ vagy Hirpin’ maradéka ha hogy szekerére Ritkán száll Diadal, nintsen fajtjára tekintet Holmi tsekély árron más Urnak adatva kidörgültt Nyakkal húz talyigát vagy malmát hajtja Neposnak
(1805 Kis János¹ ford.)
Sorte. Fajt, nem
(1831 Gazdasági szótár)
a Besenyk mellettünk, mintha egekbül Hullana, vagy fkínt illy fajtokat ellene a föld, Röktön kezdi nyilát ránk szórni
(1831 Pázmándi Horvát Endre)
fajt: faj, fajta
(1906 Horváth Endre)
2.
nép, népesség
[Kappan:] egynehány Orſzág találkozott, hol az Emberek egymáſt ollykor fel-ették. [Herélt tyúk:] Ezen örlök. Ugyan-is egy olly meg-romlott Nem meg-érdemli, hogy maga magát eméſſze, ’s hogy a’ fld ezen rút fajttól ki-tiſztúljon
(1796 Sándor István)
Elréműltenek a’ Vinduszföld’ magzati tőlök [ti. a magyaroktól], látván villongó kardjoknak rezgeni fényét, ’S mint a’ fürge vadász’ tegzétől futnak az erdők’ Vadjai, úgy futa szét ’s bujt Vindélícia’ fajtja
(1824 Czuczor Gergely)
2a. (tulajdonnévi előtaggal is) (átv is)
vkinek a leszármazottja, ivadéka, ill. vmely közösség megmaradt képviselője
csak meg birkozom a’ körmös oroszlányokkal és meg mutatom, hogyon fojtya Tuardius hada az hercules fojtokot
(1780 Csíksomlyói iskoladrámák ford.)
Hogy pedig az új Szállók között fajtja se lehessen az illyen meg-romlott Emberi Nemnek: hasonló bntetésre idézem azokat, a’ kik látták ’s hallották
(1791 Hrabovszky György ford.Ferdinánd, I.)
Nem Magyar , nem Szittya: szopá vagy pártos anyának Emljét, vagy hinni lehet, volt pártos az apja. S mí pártos fajtot fognánk hallgatni?
(1831 Pázmándi Horvát Endre)
Nem vagy már olly jó barátom, ’S Turnust elhagyod veszni. Hiszen ő is isten fajta Pilumnus volt ős apja
(1833 Áltöltöztetett Aeneis)
Sz: fajtú
Vö. CzF.; ÚMTsz.

Beállítások