hadar ige 1a 

1. tn (tárgyragos határozóval is) ’(túl) gyors v. meg-meglóduló beszédtempóban(, egyes hangokat, szótagokat megrövidítve, elmosódottan ejtve v. elnyelve) beszél v. így megnyilatkozik, szól vki, ill. 〈száj, nyelv〉 e tevékenységet végzi’ ❖ A’ ki sem eszet, sem képző erőt nem mutat [beszédében], unalmassá válik; a’ ki szünetlen hadar, utálatossá; a’ ki mindig oktatni akar, ízetlenné (1834 Wargha István 8527001, 81) | leczkémet annak rende szerint megtanultam, s gyermekmodorban, hadarva elmondtam (1865 e. Jósika Miklós 8212018, 60) | [Mezey Don Diego szerepében] kevésbé volt szenvedélyes, mint kellett volna, s túlságosan hadart, hogy szenvedélyes lehessen (1879 Mikszáth Kálmán CD04) | Tudtam, hogy a lassan gördülő kocsik vágtában fognak átrohanni a [film]vásznon és a tagoltan beszélő hercegprímás szája hadarva fogja olvasni a moziban az eskümintát (1917 Tóth László CD10) | a cigányasszony letelepszik a küszöbre, […] s hadar, hadar a nyelve, pillanatig sem hagy szóhoz jutni mást (1929 Pesti Napló júl. 28. C8707, 35) | Rohadt okos. Egy kicsit hadar, és könnyen elkalandozik, de ha rászánod az időt, és meghallgatod, az a fajta ember, aki millió adatot tárol fejében (2015 Nádor Zsófia ford.–Filer 3590003, 212).

1a. ts ’〈vki(nek a szája, nyelve)〉 így mond, közöl vmit’ ❖ „Zöld hintó, hadará ő [ti. a szolga] tovább, széles kalapú, pödört bajszú magyar kocsis” „Az az! mondám vidulva, a’ mi Miskánk!” (1841 Kovács Pál² C2764, 276) | minden igazhívő a „fatihát” [ti. a Korán első szúráját] hadarja, ínyéhez száradó nyelvvel (1886 Jókai Mór CD18) | Nyelvük [ti. az asszonyoké] szemérmetlen beszédet hadart, a tűzhelyen rotyogva forrt az étel és vidáman zörgött a fekete vasmozsár, mintha lagzira készülődtek volna (1916 Kassák Lajos CD10) | Ginevra égő szemmel, egész testében remegve bámult a zűrzavarosan kábító, mézédes és méregkeserű igéket hadaró fiúra (1924 Berde Mária 9047014, 171) | Az esküvő szövegét gyorsan hadarja egy fáradt száj. Figyelek, a szavak értelmét külön ki kell bogozni. Csak egybedarált szavak (1976 Dobos László 1034002, 181) | élénken hadarják élményeiket (2010 Magyar Narancs 3220003, 27).

1b. ts (›beszéd‹ jelentésű tárggyal) (rég) ’〈annak kif-ére, hogy nagyon gyorsan beszél vki〉’ ❖ Hadaráſzni a’ beſzédet schnappern. Hadarni, ugyan az (1800 Német–magyar és magyar–német lexikon C3050, 129. hasáb) | Hadarni, ts. í. a’ beszédet, ſchnappern (1807 Magyar–német és német–magyar lexikon C5799, 586. hasáb) | Eleinte féltem, hogy hadarni fogom a szót s nem olvasok eléggé szabatosan (1879 Fővárosi Lapok C8095, [1121]) | Kiegészítette a [hórihorgas, kancsal kérő] kellemetességeit az, hogy rendkívül sebesen hadarta a szót (1895 Jókai Mór CD18).

1c. tn ’〈idegen nyelvi beszélő〉 a hallgató anyanyelvi beszédtempójánál (és a számára érthetőnél) gyorsabban beszél, szól’ ❖ akármennyit figyeltem a beszédjökre, úgy hadartak, úgy össze-vissza nyelték a szót, hogy daczára két évi angolul tanulásomnak, egy hangot nem birtam belőle megérteni (1856 Jókai Mór C2252, 22) | Körülöttem annyi idegen barna arc. Vagy hatvanan hadarnak egyszerre spanyolul (1906 Budapesti Hírlap jan. 18. C4694, 3) | A franciák közül az összes hadart. Minden harmadik mondatukat fordítottam le, az is sok volt, és felesleges (2017 Péntek Orsolya 3604003, 348).

1d. ts ’〈idegen nyelvi beszélő〉 így mond vmit’ ❖ Még volt ott valaki más is, aki értette, amit a gyermek hadart; Cousin tudott jól angolul (1881 Jókai Mór CD18) | Életfunkciói közül hallása és szaglása tért vissza először. Orosz beszédet hallott. Női hang hadart valamit (1967 Gábor Áron 9813003, 180) | [Az asszonyok] egymás közt beszélgettek, hangjukat csak akkor emelték fel, ha egy-egy cigány férfi jött közéjük, annak hadartak valamit, talán beás nyelven, a férfi kiköpött, majd elment (1998 Magyar Hírlap CD09).

1e. tn ’〈vmely tanult idegen nyelven〉 folyékonyan, gördülékenyen beszél(ve szól) vki’ ❖ Tudja azt [ti. a latin nyelvet] a Német, Hollandus, Olaſz, Frantzia és Ánglus is, noha nem tud olly hadarva beſzelni mint mi (1790 Kazinczy Ferenc C1505, 159) | Gyors beszéddel (megolvastam) öt nyelven hadart s legalább is ennyi nyelven kapta a válaszokat (1889 Pesti Napló jún. 20. C8671, [1]) | Egyforma szabatossággal hadart németül, franciául, angolul, olaszul (1917 Pesti Napló máj. 6. C8695, [1]) | Z. okos volt, szakmailag művelt, jeles diplomákkal ékeskedett, elegánsan tudott angolul, énekelve hadart oroszul, felső fokú vizsgát tett németből, de franciául sem adhatták volna el bagóért (1985 Magyar Nemzet febr. 4. C5236, 3).

1f. ts ’〈tanult idegen nyelvet〉 gördülékenyen, folyékonyan beszél vki’ ❖ beszélt hét élő európai nyelven, olvasott a három klasszikuson […], remekül hadarta a ladino zsidózsargont, sőt egyszer egy híres zsebmetszőtül megtanulta a kochem nyelvet is (1874 Jókai Mór CD18) | Bámulatos könnyedséggel tanulta meg nyelvünket, de a kiejtése komikus volt. A „h” betűt mindig elsikkasztotta a szavakból és úgyszólván csak mi értettük beszédjét, pedig hat hónap alatt már hadarta a magyart is (1909 Pesti Hírlap jan. 24. C5657, 33) | [Helenio Herrera] úgy hadarja az olaszt, mintha nem is Buenos Aires szülöttje volna, miközben szüntelenül francia és spanyol kifejezésekkel spékeli meg mondókáját (1987 Népsport okt. 13. C8056, 6).

2. tn (tárgyragos határozóval is) (kissé rég v. nyj) ’〈ember v. állat vmely testrészével v. tárggyal〉 gyorsan ide-oda csapkod, ill. 〈kar, kéz v. szárny〉 gyors csapdosó mozgást végez’ ❖ hadarni [=] hadarázni, tétova tsapdozni. (róka hadar, hadaráſz, hadáſz, a’ farkával) (1784 Kisded szótár C0815, 35) | [A haldoklást tettető Sidon] erőtetett nyugtalansággal hadar karjaival, serlegit s a kancsót fel akarja dönteni (1841 Teleki László² 8473001, 34) | [Játék közben] a mama nem egyszer volt ló, a kis gonosz [ti. a kisfia] pedig kocsis, büszkén kiáltva: gyia! s hadarva ostorkájával (1867 Gyulai Pál 8173001, 14) | [A korcsolyázó lány] kezei úgy járnak, hadarnak, mint a madárnak apró szárnyai, mikor repülni kezd (1884 Fővárosi Lapok C8100, 29) | [az asszony] sír, sír, de a megvadult ember nem irgalmaz neki, trágárságokat ordít, nagy, táblás képe vörös a dühtől és a bortól, öklei hadarnak, körös-körül hullanak az edények, a bútorok dőlnek (1926 Kodolányi János CD10) | – Kusti dolgotokra! – förmedt rá a tisztelt egybegyűltekre, nagyot hadarva botjával a levegőben (1943 Tersánszky Józsi Jenő C4122, 37).

2a. ts (rég, ritk) ’〈ember v. állat testrészt, tárgyat〉 úgy mozgat, hogy az gyors csapkodó mozgást végez’ ❖ [Akhilleusz] Thetis Istenné fia volt; hatalmas Fegyverét birván iszonyún hadarta Falra, toronyra (1824 Virág Benedek ford.–Horatius C4506, 156) | csandarog, a’ székelyeknél mondatik a’ baromról, midőn farkát ide oda forgatja, hadarja, sadarja (1852 Czuczor Gergely C8476, 68).

3. ts (nyj v. irod) ’〈anyagot〉 kavar v. (szét)kotor (vmivel), ill. ide-oda csapdosva szétválaszt vmit vki v. vmi’ ❖ Hadarni, az asaggal a’ tüzet erre tova forgatni a’ sütő kemenczében. Székely szó (1838 Magyar tájszótár C6656, 150) | [a lovag] a néptömeget, mint valamelly vizet kétfelé hadarta (1843 Gondol Dániel ford.–Dickens C1890, 154) | A [lég]csavar hadarni kezdte a levegőt, néhány kilométert a vizen futottunk, aztán hirtelen fellibbentünk a ködbe (1916 Karinthy Frigyes 9309081, 14) | [a vízben elmerült fiát kereső Suhajda] két karjával hadarni kezdte a tavat lapátmódra. Kotorta fönn és lenn, rendszertelenül, próbált a tó fenekére nézni (1925 Kosztolányi Dezső C5083, 8) | hadar ~ (-ok, -ó v. -sz; -jon v. -gyon) ts. és tn. i. 1. […] ’fúj, vág’ (pl. a szél a havat) (1952 Ormánysági szótár C6860, 205).

3a. (tárgy n. is) (nyj) ’〈cséplésre szétteregetett gabonát〉 a mag kinyerése, ill. a szalma, törek eltávolítása céljából cséphadaróval ismételten üt, csapdos’ ❖ Hadarni, Hadázni, pro Hadarázni. Ferire, Petere v. Verberare, Percutere, Flagellare (1803 Toldalék a Magyar–deák szókönyvhez C3667, 130) | [Milorodenkó] egész estig szótlanul hadart a csépjével (1888 Nemzet jan. 9. esti kiadás C0387, [1]) | Kézi cséppel hadartak (1935 Seemayer Vilmos C6581, 45) | A cséphadaró ütéseivel az ágyásból kiemelkedő gabonafejeket egymást váltó lendítéssel hadarták [a cséplők] (1963 Molnár István C7098, 484).

Ö: el~, össze~.

ÖU: ki~, le~, meg~.

Sz: hadarás, hadarint, hadarít.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. hadar¹