hadaráz ige 15a1 (rég)

1. tn ’〈testrész, kül. kéz, ritk. eszköz〉 (rendszertelenül,) gyorsan, szaporán ide-oda mozog’ ❖ Harczra siet, ’s mint a’ tűz […] rohan Arszlan. Kardja vakon hadaráz, ’s szilajon vág Gárdon elejbe, ’s majd paizsán dönget, majd csattog barna sisakján (1822 Vörösmarty Mihály 8524373, 22) | Ott fekszik Brigitta, kénkő színü teste vad görcsöktől vonaglik; kezei, sárga csontszálak szünetlen a’ levegőben hadaráztak, mintha valami szörnyü rémletet akarnának elűzni (1825 Kisfaludy Károly C0033, 167).

1a. (tárgyragos határozóval is) ’〈ember v. állat vmely testrészével v. tárggyal〉 gyorsan ide-oda csapkod’ ❖ Hadarázni Tétova ki-verni valamivel (1779 Baróti Szabó Dávid 7021009, [207]) | nem Te; hanem az a’ sáppadt tsont-váz [ti. a halál], Ki éles kaſzával vaktában hadaráz (1792 Magyar Hírmondó C5808, 714) | [a hajóba húzott cápa] a’ farkával hadarázván, a’ pintzetokra úgy tsapott, hogy […] hatvan darabnál töbre töretett (1795 Molnár János C0296, 19) | a’ magas fűben a’ hátán fekvő tehetetlen juh hitvány lábaival hadaráz, hogy felkeljen, a’ mit nem tehet (1828 Széchenyi István CD1501) | [a színész beszédét] helyes arczjáték, ’s hanghordozás kisérje, különösen ne hadarázzon kezével minduntalan (1842 Regélő Pesti Divatlap C1521, 219).

2. tn ’hadakozik, harcol, küzd (vmivel) vmi ellen v. vmiért vki’ ❖ Az ősiség ’s együtt vele a’ hitrebizottság [ti. a hitbizomány mint jogintézmény] eltörlését, daczára a’ r–czi eleven argumentumokkal hadarázó egyik t. biránk küzdelmeinek, a’ többség elfogadá (1843 Pesti Hírlap C5277, 42) | Chizer ur czikkem értelmét még fel sem fogta, mert ő dolgok ellen hadaráz, miket én soha nem állitottam (1857 Pesti Napló márc. 20. C8639, [2]).

3. ts ’gyorsan, hadarva mond, elbeszél vmit vki’ ❖ [a báró] gyors nyelvpörögéssel nem festette de hadarázta [Adolphine] szépségét, kis lábait, czipője’, kalapja ’s ennek szalagja’ színét, formáját [és hogy] mi édesdeden hajtogatá drága boroszlói csipkékkel körülvett fejecskéjét köszöntését viszonozni (1832 Kovacsóczy Mihály C3313, 64).

3a. (›beszéd‹ jelentésű tárggyal) (rég) ’〈annak kif-ére, hogy nagyon gyorsan beszél vki〉’ ❖ Tartja is az élet az ejtési alapmértéket [ti. a magyar beszédre jellemző, lassú tempót], csak némelly szinészeink hadarázzák annyira a’ nyelvet, hogy néha nem tudom, angolul beszélnek-e vagy magyarul (1840 Athenaeum C0021, 660).

Vö. SzT. hadarász; ÚMTsz. hadarázik

hadaráz ige 15a1 (rég)
1. tárgyatlan
〈testrész, kül. kéz, ritk. eszköz〉 (rendszertelenül,) gyorsan, szaporán ide-oda mozog
Harczra siet, ’s mint a’ tűz […] rohan Arszlan. Kardja vakon hadaráz, ’s szilajon vág Gárdon elejbe, ’s majd paizsán dönget, majd csattog barna sisakján
(1822 Vörösmarty Mihály)
Ott fekszik Brigitta, kénkő színü teste vad görcsöktől vonaglik; kezei, sárga csontszálak szünetlen a’ levegőben hadaráztak, mintha valami szörnyü rémletet akarnának elűzni
(1825 Kisfaludy Károly)
1a. (tárgyragos határozóval is)
〈ember v. állat vmely testrészével v. tárggyal〉 gyorsan ide-oda csapkod
Hadarázni Tétova ki-verni valamivel
(1779 Baróti Szabó Dávid)
nem Te; hanem az a’ sáppadt tsont-váz [ti. a halál], Ki éles kaſzával vaktában hadaráz
(1792 Magyar Hírmondó)
[a hajóba húzott cápa] a’ farkával hadarázván, a’ pintzetokra úgy tsapott, hogy […] hatvan darabnál töbre töretett
(1795 Molnár János)
a’ magas fűben a’ hátán fekvő tehetetlen juh hitvány lábaival hadaráz, hogy felkeljen, a’ mit nem tehet
(1828 Széchenyi István)
[a színész beszédét] helyes arczjáték, ’s hanghordozás kisérje, különösen ne hadarázzon kezével minduntalan
(1842 Regélő Pesti Divatlap)
2. tárgyatlan
hadakozik, harcol, küzd (vmivel) vmi ellen v. vmiért vki
Az ősiség ’s együtt vele a’ hitrebizottság [ti. a hitbizomány mint jogintézmény] eltörlését, daczára a’ r–czi eleven argumentumokkal hadarázó egyik t.tekintetes biránk küzdelmeinek, a’ többség elfogadá
(1843 Pesti Hírlap)
Chizer ur czikkem értelmét még fel sem fogta, mert ő dolgok ellen hadaráz, miket én soha nem állitottam
(1857 Pesti Napló márc. 20.)
3. tárgyas
gyorsan, hadarva mond, elbeszél vmit vki
[a báró] gyors nyelvpörögéssel nem festette de hadarázta [Adolphine] szépségét, kis lábait, czipője’, kalapja ’s ennek szalagja’ színét, formáját [és hogy] mi édesdeden hajtogatá drága boroszlói csipkékkel körülvett fejecskéjét köszöntését viszonozni
(1832 Kovacsóczy Mihály)
3a. (›beszéd‹ jelentésű tárggyal) (rég)
〈annak kif-ére, hogy nagyon gyorsan beszél vki〉
Tartja is az élet az ejtési alapmértéket [ti. a magyar beszédre jellemző, lassú tempót], csak némelly szinészeink hadarázzák annyira a’ nyelvet, hogy néha nem tudom, angolul beszélnek-e vagy magyarul
(1840 Athenaeum)
Vö. SzT. hadarász; ÚMTsz. hadarázik

Beállítások