hadaró mn-i ign, mn és fn
I. mn-i ign → hadar.
II. mn 11A7
’(túl) gyors v. meg-meglóduló beszédtempóban, gyakr. egyes hangokat, szótagokat megrövidítve, elmosódottan ejtve v. elnyelve beszélő 〈személy〉’ ❖ Hadarni, ts. í. a’ beszédet, schnappern. Hadaró, ms. schnappernd (1807 Magyar–német és német–magyar lexikon C5799, 586. hasáb) | Hadaró képviselőink is vannak bőségben (1893 Borsszem Jankó jún. 18. C5012, 6) | [A rádiójáték sikeressége szempontjából az] egyik legfontosabb kellék: a színészek fékezzék benne beszédtempójukat. (Ezt a kelléket nem lehet eléggé a magyar rádióban szereplőknek, kivált a kétségbeejtően hadaró színésznőknek lelkére kötni!) (1936 Kilián Zoltán CD10) | Tartsuk lehetőleg távol tőle [ti. a beszélni tanuló kisgyermektől] a hadaró, dadogó felnőtteket (1963 Népszabadság szept. 3. C1500, [9]) | az egykor hadaró, gyakran túlfűtött szónok már megtanult jó ritmusban, kellő mérséklettel beszélni (1996 Magyar Hírlap CD09).
a. ’(ilyen személyre jellemző,) túl gyors(, egyenetlen) tempója miatt egyes hangok, szótagok, szavak torzulásával, összemosásával v. kihagyásával járó 〈beszéd(modor), kiejtés(mód)〉 v. az ilyen beszéd(modor)ra jellemző 〈tulajdonság〉’ ❖ [gyermekeik iskolai vizsgáján] az apák kegyeletnek ajtatosságával hallgaták a’ hadaró recitálást (1842 Fáy András¹ C1727, 86) | Szabó a társulatnak igen haszonvehető tagja, organuma kitünő, […] csak drámában a tulságosan gyors és hadaró beszédtől őrizkedjék (1860 Vasárnapi Újság CD56) | [Az udvarmester a rossz hírt] hadaró gyorsasággal mondta ki, csakhogy egyszer túl legyen rajta! (1931 Herczeg Ferenc 9241006, 69) | Ortvay ideges, hadaró előadásmódja ugyancsak próbára tette a hallgatóság figyelő- és jegyzetelőképességét (1984 Füstöss László CD30) | Parkinson-betegségben jellemző a gyors, hadaró ejtés, a monoton hang (2006 Gósy Mária 3177009, 844) | Amúgy meg – és itt a kezét nyújtotta – Ádám vagyok. A pénztáros Bea oldalt kapta a fejét, és végignézett a pénztársoron, mintha azt fürkészné, őt figyeli-e valaki. – Az szép név – mondta sokkal hadaróbban, mint ahogy eddig beszélt. – Az emberiség ősatyja, mégis (2007 Méhes Károly² 3150001, 77).
III. fn
1. ’(túl) gyors v. meg-meglóduló beszédtempóban, gyakr. egyes hangokat, szótagokat megrövidítve, elmosódottan ejtve v. elnyelve beszélő személy’ ❖ Vannak hadaróink, vannak hebegőink s ezek mellett vannak a kiket a természet áldott meg fürgébb nyelvvel (1883 Budapesti Hírlap jan. 17. C4730, 4) | Ha a hadaró lassu beszédre vagy olvasásra kényszeriti magát, megszünik hadarni (1903 Budapesti Napló ápr. 7. C4885, 11) | [a logopédiai] kezelés nyomán a felnőtt hadaró vagy dadogó is megtanulhat zavartalanul beszélni (1963 Élet és Tudomány C4914, 1158) | A hadaró a hangtorlódásokat változóan kezeli, beszédében gyakran kiesnek egyes beszédhangok, sőt szótagok is (2006 Gósy Mária 3177009, 846).
2. (rég v. nyj) ’a csép nyeléhez szíjjal forgathatóan hozzákapcsolt ütőfa; cséphadaró’ ❖ puha fld a’ tſép’ hadarójinak enged (1786 Baróti Szabó Dávid ford.–Vanière C0826, 132) | A csépet is mind sorra néztük [aratás előtt], S amelyiknek hibája volt, Reá kötöztük jó erősen A gyengén álló hadarót (1850 Tompa Mihály CD01) | gyönyörködve nézte, a hadarók […] mint villannak meg a cséplők feje fölött (1884 Gyarmathy Zsigáné C1951, 59) | [némelyik fürdőző] beúszik a víz közepéig, kapálózik, rugdal, hadonáz a karjaival mint a cséplőfa hadarója (1934 Nagy Lajos 9472007, 97) | [gabona csépléséhez] a kb. 150-200 cm-es nyélből és a 70-80 cm hosszú ütőjéből, a hadaróból álló szerszámot használták (1977 NéprajziLex. CD47).
2a. (rég v. nyj) ’ilyen ütőfából és nyélből álló, az érett szemtermés kiverésére szolgáló eszköz; csép’ ❖ Hadaró. Malleus flagelli frugum (1808 Sándor István C1536, 180) | megmozdult az egész orosz parasztság s kaszával, hadaróval, puskával fegyverkezve a földesuraira tör (1902 Budapesti Napló aug. 23. C4884, 3) | mi a fenét akarnak az olaszok Afrikában, mikor a szicíliai parasztok még hadaróval cséplik a búzát (1912 Balázs Béla CD10) | A kézi cséplőbanda tagjai felnőtt férfiak voltak, ők dolgoztak a hadaróval (2000 Magyar néprajz CD47).
2b. (rég) ’〈kül. a husziták fegyvereként:〉 vasalással megerősített ilyen eszköz, ill. annak ütőfája’ ❖ – Talafuz! holnap reggel indulsz, ’s megtámadod Rozgonyit ’s Hedervárit; a’ cséplőket vidd magaddal. Még nem ismerkedtek meg a’ magyar fők a’ cseh vasfejű hadaróval (1838 Jósika Miklós 8212009, 329) | A’ Giskra’ sátra előtt egy hosszú homlok képeződött azon vad gyalogosokból, kiket a’ huszita hadak óta cséplőknek neveztek. Gömbölyű sisak födte fejeiket, […] ’s kezeikben a’ vezélyhozó [!] csép volt szorítva, mellynek hadarója a’ nyéllel nehéz bőrszíjakkal egyesítve, elől vaskarikákkal volt ellátva (1838 Jósika Miklós 8212009, 331).
3. (rég v. nyj) ’〈vminek a kavarására, (szét)kotrására, szétválasztására stb. szolgáló eszköz v. alkatrész megnevezéseként〉’ ❖ Azsag: piſzkáló, hadaró, v. hadarázó fa a’ süt kementzébenn (1792 Kisded szótár C0816, 14) | Ha már azon sárga tseppek láttatnak, nem sok ütéssel öszsze fog a’ tejfel menni, és tsak a’ Hadaróval kell szaporán, de nem sebesen dolgozni (1819 e. Nagyváthy János 8328013, 118) | ekënád: az eke talpa a bal részen, ezen csúszik az eke, jobbról pedig van a kormány v. hadaruó (1889 Magyar Nyelvőr C5954, 47) | Sütés kifejezései: vonuó (szénvonó) lapát, harizsoló v. hadaró (amaz pl. Tatrangon, ez Cserhátfaluban) (1908 Erdélyi Lajos C5966, 11) | Jászdózsán egymankós kaszával arattak, amelyre kaszavesszőt vagy hadarót szereltek, hogy a levágott búzát rendre sodorja (2002 Gulyás Éva–Szabó László³ CD36).
Ö: csép~.
ÖE: ~fa.
Vö. CzF. ~, hadarú; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.